Ezer este múlik ezer estre,
a vérem csak hull, hull, egyre hull,
különös fantommal csatázom,
orvul gyilkol és kegyetlenül:
a láthatatlan Nagyúr.

Hullámzik bennem a százéves csend.
Soha nem múló ima vagy. Mindig lobogó kiáltvány.
Dogma. A tizenegyedik parancsolat.

Az Anómia című regény egy válságokkal terhelt, átmeneti korban, Magyarország jelenében és elképzelt közeljövőjében játszódik. Főhőse, egyben egyes szám első személyű elbeszélője egy budapesti, harmincas férfi, aki állapotos felesége körülbelül egy éve bekövetkezett halála óta – bár feltehetően azelőtt is – vágyak és célok nélkül csak sodródik, vegetál. Amikor pedig végül cselekvésre szánja el magát, az öngyilkosság mellett dönt. Természetesen meg akarja adni a módját, ezért a tragédia egyéves évfordulójára tervezi a halálát, előtte egy utolsó, egyszemélyes ünnepi vacsorával.

• A nincsen himnusza – Az Irodalmi Jelen vers- és próza-összeállítása Ady Endre halálának századik évfordulójára.
• Böszörményi Zoltán: El nem küldött levél Ady Endrének

Videóinterjúnkban az Irodalmi Jelen-díjjal is kitüntetett szerzőnk, Berka Attila többek között a folyóiratban folytatásokban megjelent "zombiregényéről" mesél, és még kisfia is véleményt mond a könyvheti forgatagról.

„Ha ez a regény ásvány lenne, obszidián lenne, ha állat, csörgőkígyó, ha ital, ír kávé lenne, ha ruha, kocsma cserzette bőrkabát, ha jármű, vigyorgó hűtőrácsú fagylaltos kocsi. Azon túl, hogy minden érzékre hat, a sorokon néha átsejlik a háttérben fújtató punk is, aki a pörgés ellenére betartja saját szabályait.” – Berka Attila apokalipszisregényét Rimóczi László olvasta, és írt róla nekünk.

Könyvheti filmes körképünk újabb részében Payer Imre optimistán nyilatkozik a nyomtatott világ jövőjéről; Bak Rita sokakkal egész évben csak a Vörösmarty téren tud összefutni, ami így a közösségi élet fontos színtere; Szappanos Gábor mennybéli ügyekben utazik, és Berka Attila kisfia elárulja, szívesen felülne-e az óriáskerékre.

Az idei Könyvhéten is megrendeztük az Irodalmi Jelen díjátadóját, ahol vers, próza és esszé kategóriában vehették át a tavalyi év legjobbnak ítélt szerzői az elismeréseket. A baráti hangulatú díjátadó ezúttal nemcsak az irodalmi élet viharai, de a valóságos felhőszakadás elől is menedéket adott.

Szinte a földre lökve engedtem el, ő meg azonnal átkarolta a lábamat és a térdemet kezdte csókolgatni. Harsány röhögést hallottam, aztán a művház ajtajának csapódását.

Az Irodalmi Jelen januári lapszámbemutatójának vendége Berka Attila volt. Szerzőnknek feltettük többek között azt a kérdést is, ami minden olvasóját foglalkoztatja az Anómia című sorozat indulása óta. – Videó az estről.

„– Amióta ismerlek, még nem sikerült rájönnöm, mi a szakmád, a munkád, hogy miből élsz. Akármennyit is vagyunk együtt, akármennyit beszélgetünk, eddig nem derült ki, ki és mi vagy te valójában. – Jelentőségteljesen körbe-, aztán a szemembe nézett. – Még a rendes nevedet sem tudom, Hús.
Ó, hát tényleg, a rendes nevem.
– Olyanom nekem nincs – mondtam mosolyogva –, amúgy meg éppen eleget tudsz rólam.”

Január 21-én, csütörtökön 18 órakor a TAT Galériában az Irodalmi Jelen lapszámbemutató estjének vendége Berka Attila lesz. Gitáron közreműködik Hegyi Botos Attila. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

„A majdnem szemből sütő nap miatt pontosan nem láttam az elejét, csak azt vettem észre, hogy hirtelen viszonylag sötét van felettünk...”

„Egyszer minden játék véget ér, így mi is beragadtunk egy nagyobb társaság mögé. Nem csüggedtünk, hanem totyogni kezdtünk, mint a pingvinek, talán még csücsörítettünk is. Aztán az előttem lépdelő nő lába mellé esett valami. Lendületből lehajoltam érte, és abban a pillanatban éreztem, hogy baj van.”

„– Azt ott, ugye, nem akarod itt használni? – kérdezte Roland, a Lék tulaja a pult mögül. Láthatóan nem várt választ, folytatta a kiszolgálást, a Lék közönsége azonban mereven bámulta a kamerást. Aki mögött érkezett egy nő is, és most gyors megbeszélést tartottak.”

„A maradék pálinkát még gyorsan leküldtem, mert sajnáltam volna elveszejteni egyetlen cseppjét is. Így viszont ugorhattam ki jobbra, és csaphattam halántékon az egyik okost, a másik még be is segített azzal, hogy előre lépett, vagyis felkínálta a nyakát, amin végig is húztam az üvegcsonkot.”

„Nekem még egy kicsit korán volt, azt hiszem. Meg végül is annyi idő után épp csak véget vetettem az absztinenciának. Jó volt csak egyszerűen szétcsúszni, szétbomlani, ez a nulla befektetéssel belengő numeralehetőség kinyitotta az atyaeget, hogy akkor most mi legyen.”

„A hosszú utazás jót tett nekünk. Kivált nekem, mivel volt időm átgondolni a dolgokat. Mert végül is át kellett gondolnom, hogy például elég régen utaztam családi bemutatásra, és annak akkor következménye is volt. Tehát ennek is lehet.” – Berka Attila regénye

Naná, hogy ez is azokon a siralmas szervezettalvilágos filmeken nőtt fel, ráadásul kelet-európai lélekkel, úgyhogy tudtam, nincs közel a vége.

Már a csörgés pillanatában sejtettem, hogy valami nagy baj van. Ilyenkor ugyanis csak akkor csörög a telefon, ha baj van. Mármint velem. Merthogy velem tényleg valami kurva nagy baj van.