(2011. május 12.–2013. Április 04.)

Leveled olvastán elsősorban az nem világos számunkra, mihez képest, pontosabban milyen korábbi gyakorlathoz, szokáshoz vagy az E-MIL vezetői által az elmúlt tíz évben tanúsított megnyilvánuláshoz mérten tartod NAGYNAK az általad ezúttal tapasztalt hallgatást, mint ahogyan az sem, pontosan mire gondolsz, amikor az E-MIL „vezetőségének” tagjaival kapcsolatban, nevek megjelölése nélkül, tehát általános érvénnyel sunnyogásról és suttyóságról írsz.

Felemás érzéssel olvasom OJD nyílt levelét, nem mintha kifogásai legtöbbjével nem tudnék élni, egyetérteni, sőt.

Mint a közelmúltban kiderült, idén az E-MIL díjakat sem tud kiosztani, mert a Méhes-díj kuratóriuma úgy döntött, hogy elhalasztja a díj kiosztását, valamint nem kívánja azt az E-MIL égisze alatt megejteni.
Miért is történt mindez?

Engem úgy alkottak meg, hogy mindent tudjak. Nem dicsekvésképpen mondom, de én valóban csúcs vagyok. Ahogy egy francia király, XIV. Lajos mondta volna a helyemben: A csúcs én vagyok. Már egy leheletnyi érintéstől is beindulok, s egy szempillantás alatt teljesítem a parancsokat. S akkor még a dögös dizájnomról nem is beszéltem. Mert nemcsak, szuperintelligens vagyok, hanem észbontóan szép is.

Ebben a jövőképben egyedül az vigasztal,
hogy már unokánk is túl lesz a negyvenen,
így neki is voltak élhető évei,
mert ami ezután jön, az maga a pokol.

A Hegyvidéki Galéria csoportos kiállításának címe: Határ-esetek. A tudományban a határterületek és a határesetek a legizgalmasabbak, összetett és átfogó tudás kell, hogy értelmezni lehessen a jelenségeket a senki földjén. A kiválás is határ-eset. 13 (Utolsó vacsorára való utalás lenne?) művész alkotásait veszem szemügyre. Az alkotók közös vonása, hogy egyaránt MAMŰ-tagok. A MAMŰ mozaikszó, Marosvásárhelyi Műhely, ill. a MA születő MŰvek rövidítése. Kölcsönzött név, mivel 1978-1984 között Marosvásárhelyen működött hasonló elnevezésű művészeti társaság.

Három író – Kemény Lili, Spiró György és Szőcs Géza – olvasta fel esszéjét az orosz íróról szeptember 26-án Budapesten, a Terror Háza Múzeumban. Az alábbiakban Szőcs Géza szövegéből közlünk részleteket.

Nem hallotta?! Vegye már le azt a mocskos mancsát a földi maradványaimról, különben szétverem a pofáját a lábszárcsontommal! Mégis, hogy képzelik?! Hát már itt sem lehet nyugton az ember?!

A Tisza valamit most magyarul suttog
És én mégis mindent, mindent értek,
Mert a lengyel jaja ott a Nyemen partján
Ugyanaz és mindig ugyanaz a vétek –

Az Olvasás Éjszakájának szegedi látogatói egy közös novellát írtak 2013. szeptember 13-án. Cikkünkben megtekinthetik az alkotást az eredeti kézirat fényképeivel együtt.

Nógrádiné Kiss Magdolna képeinek sajátossága, hogy bennük az eltűnés, az elanyagtalanítás, a transzparentálódás, az áttűnés, a szimuláció kap nagy szerepet. Azonos jelhordozó közeget látunk, a lépték alig különböző. Ebben a közegben a viselkedés formái változnak ugyan, mégis úgy érzem, a karakteres figurák mozgása, állása, tartása közös vonásokat hordoz és takar.

A dátum fogalommá vált Amerikában: 9/11, WTC Twin Towers, New York. A 2001. szeptember 11-i, meghökkentően sikeres al-Kaida-támadás politikai – és immár történelmi – vetületeit sokan elemezték és vitatták világszerte, de lélektani hatásával annál kevesebben foglalkoztak. A kivétel Alan Britt. A katasztrófa utáni évben írt verseiből összeállított kötete az Egyedül a szörnyű mindenséggel (Alone with the Terrible Universe, Cypress Books, USA, 2011).

Fura ez az egész. Majdnem egy évig fontolgattam, mit tegyek azzal, akit gyűlölök. és most, hogy az első gyilkosságon túl voltam, egy óra elég volt, hogy elhatározzam, elteszem az útból Virágnét. Hiszen ha ő nincs, helyreáll a terveim szerinti rend. S meg is tettem, habozás nélkül. Azt hiszem, túl könnyen határoznék most már egy-egy életről. És higgye el, kedves Gaál, van még néhány, akitől szívesen megszabadítanám a világot.

A perzsa Szimin Behbaháninak ítélték a Janus Pannonius Költészeti Díjat, a művész az elismerést Pécsen vette át csütörtökön. A Magyar PEN Club elnöke, Szőcs Géza által tavaly alapított, magán és kormányzati forrásból finanszírozott, 50 ezer euróval, oklevéllel és egy Janus Pannonius-szoborral járó kitüntetéssel olyan jelentős életművel rendelkező költőket ismernek el, akik hozzájárultak a nemzetek, kultúrák közötti párbeszéd erősítéséhez.

Hogy mi lesz, ha beleszeretek valakibe? Azt hiszi, most megfogott, ugye? Pedig csak azt mutatja a kérdése, hogy mégse érti, amit magyaráztam. Én szerelmes vagyok Kittybe. És két szerelem nem fér meg együtt. Tudja, azok a kiátkozott házassági félrelépések éppen azért ölthetik a szerelem maszkját, mert a tiltás romantikája megemeli őket. Tegye szabaddá, sőt kötelezővé, és a deresedő fejű Don Juan ész nélkül visszamenekül a házasságba…

Nem, nem azért meséltem el, mert büszke vagyok a sikeremre. Bár büszke vagyok. Hanem az egész nagyon is szoros kapcsolatban van azzal a gazemberrel. Igaz, én csak hónapok múlva tudtam meg, nem sokkal az esküvőnk előtt. Az úgy volt, hogy az az ember színházba hívta Arankát. Hogy elviszi magával színházba. Pestre.

Arany Ágnes, Bogdán László, Böszörményi Zoltán, Bréda Ferenc, Farkas Árpád, Géczi János, György Attila, Kemény Tamás, Ladik Katalin, Lövétei Lázár László, Makkai Ádám köszöntik a hatvanéves költőt.

Megbotránkoznának? Na és? Szeretem azt az embert! Érti? Annyi megaláztatás, annyi kínlódás után olyan nekem ez a szerelem, mint az újjászületés! Újra nő lett belőlem. Van testem. Amit egy férfi megsimogathat. Megölelhet. Újra ember vagyok. Olyan nagy bűn ez? Ne haragudjon. nem akarok sírni…

Hogy az édesanyjára emlékeztetem? Ne udvaroljon, fiam. Öregasszony vagyok, de szenilis nem. Mit akar tőlem, hogy ennyire kedves?...
Hogy Szőke Zoltán? Hogy az milyen ember volt? És ezt tőlem kérdezi? Honnan tudhatnám én azt? Csak a minap költöztek ide!...