Babics Imre megírt mintegy nyolcszáz oldal prózában tördelt hexametert. Ezzel a munkával akkor is foglalkoznia kellene a média irodalomra szakosodott vékonyka szegmensének, ha a könyv egyik gondolatmenete nem éppen a „szakrális terror,” más szóval a „líraviláguralom” bevezetése lenne.

Beszélgetés a modern magyar vizuális költészetről képversek, lettrista és konkrét költemények, valamint versposzterek alapján.

mindenről tudnod kellene kertünkben halott
vakond mert nem cél az élet szerintem sosem
éltünk otthonos jeges fény semmi költészet

Kárpát-Európa – Pethő Lorand és Szenkovics Enikő műfordításai

A régi fényképekben van valami / boldogítóan démoni, végleg szótlan / és szólíthatatlan, nevezhetetlen ott-lét. (Dobai Péter)
Kisembernek is lehet nagy igaza, de annyit is ér vele, mondta egy hülye író, aki alighanem én voltam valamikor. (Temesi Ferenc)

Költészetében a dél izzó napsütése, kemény árnyai, feszült szenvedélyei vibrálnak.

Jónás próféta eledel lett a cethal gyomrában, amikor megszökött a küldetése elől. A mi Jónásunk nem ott kötött ki, hanem a transzcendencia csipkebokránál. és világít körülötte minden jambus.

Amikor a hatodik és az utolsó szeget verték anyám koporsójába,
véletlenül kiugrott helyéről életem závárzat-biztosítéka,
ahogyan ez megesik a fegyverekkel is…
Most már minden lehetséges.

A nyelvben is el lehet tévedni. Egy regényben is el lehet tévedni. A pénzügyekben, a politikában, a szerelemben. Hol nem? A nagy tévesztések, elbukások és kudarcok után lehet újjászületni, feltápászkodni és újat kezdeni. Egyedül a tévedés az, ami tévedhetetlen.

Az Irodalmi Jelen tájékoztója néhány változásról, melyek a szépirodalmi rovatok szerkesztésével és az online felületen való megjelenésükkel kapcsolatosak: