​​​​​​​Nem tette helyére. KO továbbra is a jókedvű, nagyhangú, kedves költőnő, prózaíró, akit nem szívesen vesznek komolyan, viszont aki olyan tempót nyomott a netes irodalom hajnalán, az új évezred első éveiben, olyan helyszíni tudósításokat írt (kettőt naponta), hogy csodájára (és háborogni) járt miatta az érintett kortárs magyar irodalom.

Waltari arra is élő – halott – bizonyíték, hogy az irodalom felé sodródó ember ifjú korában a következő jelzőkkel ábrázolható legtisztábban: sznob, sznobabb, legsznobabb, legeslegsznobabb. Emlékszem a nagyképű elutasító gesztusra, amikor nagyon fiatal íróként orrom alá nyomták Szinuhe című regényét. Hogy "nem érdekelnek a szerelmes történetbe ágyazott történelmi mesék".

"Egyetlen dolog maradt, amit most sem viselek el: a tehetségtelenség. Az ugyanis veszélyes. A tehetségtelen ember – ha nagyon törekvő – gyakran immorális is, mert élni akar. Nyüzsög, klikkekbe furakodik, kering a hatalmasok körül és okvetlenül megmarja azt, aki tehetséges."

Igaz, ezen a heveny pesszimizmuson valamit enyhített a személyes hazatérés öröme, s az az érzés, hogy az ország végül “hűséges fiává” fogadta, és megbecsülte a kétszeres emigráns  Faludy Györgyöt. Akinek sok híve van Magyarországon csakúgy, mint Nyugaton, s akinek a temetésén (magam is ott voltam a Kerepesiben) több vallás lelkésze búcsúztatta a szinte matuzsálemi kort megélt költőt. – Gömöri György tárcája

Faludy György Kádár-versét véste emlékezetébe sok ezer magyar emigráns. A helytartóhoz szólt: Álnok vagy, szkizofrén, provinciális / s hazug. Opportunizmusod csigája / hány szovjet elvtárs nadrágján mászott fel ! / Rendszerint nem hiába.
Ez is jellegzetesen Faludy György-i, sanzon-szerű, zeneien lüktető költemény, ebben is vannak megragadó vizualitású képek, ez  az a hang, ami verseit oly népszerűvé tette széles körökben.

​​​​​​​Pár hónapja megjelent angolul a Nobel-díjas orosz költő és író Borisz Paszternák levelezése családjával. Ez a negyven éven átívelő levelezés, ha figyelmesen olvassuk, nem csak Paszternák személyes élményeinek és dilemmáinak részletes krónikája, hanem sokat elmond a Szovjetunión belüli változásokról is. – Gömöri György tárcája

Politikailag pedig azt az abszurdumot sikerült megvalósítania, hogy ellenzéki pozíciót csinált a kádárizmusból – Romániában! Mert hiszen ott az volt.

 A bőség zavara - augusztus

Aligha éri be az unokanővérem által a hetvenes években kezembe nyomott a Nagyvilágban megjelent Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovics élményt, vagy akár Orwell Ezerkilencszáznyolcvannégy-ét. Pedig tettem rá kísérletet. Persze azok számára aki tanulmányozná a diktatúrák természetrajzát, kötelező olvasmány. 

​​​​​​​
A zseniket és önjelölt prófétákat bele nem keverve mindösszesen annyit: az Isten a szekéren, benne a Kicsi madár, a Tündérvilág, a Téli virágzás és a Mécsek, kötelező olvasmány. Így is lehet. Aki nem olvassa, kimarad valamiből, amit novellisztikának, irodalomnak nevezünk. Irodalmárnak, magyartanárnak kötelező. Ínyenc olvasónak erősen javallott.  

​​​​​​​Tizennégy évesen publikál. Otthagyja az egyetemet, újságot ír. Él Párizsban, Berlinben, Bécsben, Londonban, de Isztambulban is, hogy legyen némi különlegesség. Beszél és ír angolul, franciául, németül. És amit hoz a kényszer. Aztán hazatér, színigazgató több pesti színházban.
El ne felejtsem, ahogyan élete ívét jellemzi valaki: "Reviczky kortársa, aki tizenkét évvel túléli negyvenötöt". 

Félned kell, ha asszonyra sokat bíztál, mert az asszony a sokat-adónak, a szárnyas férfiúnak megbocsátani nem tud halála után sem. Amíg pedig él s téged továbbvisz tőle fensőségednek parancsa, ő arra gondol, ami lényegének szimbólumos és hiányosságos tartalma. S bizony legalább meg fogja próbálni, hogy vélt bosszújára vélten alkalmas, reprezentatív latrokat keres a te büszkeséged ellen.

​​​​​​​„Részben élt csak a technika adta lehetőségekkel, mert félt, hogy örökre bezárulnak azok a kis szobácskák tudatában, amelyekben azokat a régi illatokat őrzi. Az első szint tehát kiégett és üres volt, ez már kívülről is látszott. A kapu csukva. Odalépett és benyitott a házba.” – Weiner Sennyey Tibor (sci-fi) vasárnapi levele. Folytatása az olvasókon múlik...

​​​​​​​Tisza Kata szavának állt. Új regényében vélelmezhetően súlyos problémákkal (úgymint pl. az identitás fellelésének akadályaival, a párkapcsolatok örök dilemmáival, s az emberi megnemértés szintén időtlen rákfenéjével satöbbi) kívánta szembesíteni olvasóit, ám műve végeredményben mindössze egyetlen valódi sorskérdésre világít rá, igaz, arra aztán felettébb erőteljesen: mit ér a derekas nekiveselkedés és az irigylésre méltó önbizalom alkotói tehetség híján?

​​​​​​​1912-ben soha nem látott és megismételhetetlen zárótűzzel robban be az irodalomba. Két novelláskötete, az Esik a hó, és a Ballada a néma férfiakról jelenik meg. Ugyanakkor az Együgyű lexikon, a Görbe tükör humoreszkgyűjteménye, és ami az ismertséget hozza, az íróparódiák gyűjteménye, az Így írtok ti. Karinthy századeleji írásait általában nem ismerjük az Így írtok ti kivételével, nekem szerencsém volt, Karinthy anyám nagy kedvence, mindent elérhető kötetét, válogatását megszerzi valamiképpen.

A fesztiválozók a villódzó fények körül egy ritmusra táncolnak, újra egy törzzsé szerveződnek, együtt mozduló, együtt érző emberekké, akár egykor a tűz körül. Majd amikor új tájakra vágynak, elkezdenek nomadizálni. Először a fesztiválszínpadok között keresik az utat, majd a zárás után felfedezik Magyarország nagyvárosait, kisebb falvait, amelyeket időlegesen kölcsön véve a természettől otthonukká alakítanak. – Sultanus Beatus tárcája

183 éve (1827. augusztus 27-én) születik De Coster. Teljes nevén: Charles-Theodore-Henri De Coster (amit nem írok le többször) belga író, aki az első jogán gyűlöltette meg olvasójával a natúran hazug, ugyanakkor a háttér, a kaméleonpolitikát. De Coster az első jogán verte belém azt is, tette emlékezetessé, hogyan villognak a kések, amikor a hatalom vallásháborút generál, egymás ellen uszítja a különféle hitűeket, különféle nációkat.

Összevont július.

Összefoglalva: kiváló olvasmány Frederick Forsyth. Bármelyik regényét levehetjük a polcról, bármelyik regénye ott heverhet a kesztyűtartóban arra az esetre, ha valami nem jön össze. Nem érkezik ígért időpontra a nő. Netán egyáltalán nem érkezik. Vasutassztrájk van, ülünk a pályaudvaron. Elöl tömegbaleset, ülünk egy reménytelen dugóban. Üzletfelünk elfelejt telefonálni, kútba esik a tárgyalás.

A magyaróra így lesz kivezetés a valóságba. A tanítás meg a szép szavak mögé bújtatott merénylet az emberi lélek örömszerzési kísérlete ellen. Bűntársak leszünk-e? – Sultanus Beatus tárcája