-
E. Bártfai László
Igazi nevek, helyettesítő nevek, névtabu
A rontó szellemek ólálkodása miatt a gyámoltalan újszülöttet fenyegette a legnagyobb veszély. – E Bártfai László tanulmány a névtabuk titokzatos világáról.
-
Laik Eszter
Aki a csendet szóra bírja
Első kötete 2022-ben jelent meg, majd követte egy év múlva a következő, és idén a legfrissebb. De hol volt eddig E. Bártfai László? – kaphatja fel az ember a fejét e három rendkívül izgalmas, tudományos nézőpontját tekintve is páratlanul újszerű tanulmánykötetet olvasva. – Laik Eszter írása a hónap alkotójáról. -
Wittgenstein szerszámosládája
Beszélgetés E. Bártfai Lászlóval
Már gyerekkorában megismerte a nyomdák, szerkesztőségek, kirakatrendezők, grafikusok világát. Az Akadémiai Kiadónál több száz könyvet, rangos sorozatot szerkesztett. Manapság otthoni dolgozószobájában érzi magát elemében, és sorra jelennek meg páratlanul izgalmas tanulmányai – az utóbbi években elsősorban a csend és a hallgatás témakörében. Az idén hetvenéves E. Bártfai Lászlóval pályájáról, esszéírói észjárásról, a nem-cselekvés titkairól, a befolyásolás hatalmáról és még számos izgalmas kérdésről beszélgettünk.
-
E. Bártfai László
Hallgatás és fenség
A rettenet minden elképzelhető esetben – hol nyíltabban, hol rejtettebben – vezető elve a fenségesnek. [1]
Edmund Burke
-
E. Bártfai László
A SATOR-formula – egy rejtély szemrevételezése
A számokhoz hasonlóan a betűk is négyzetekbe rendezhetők. „Mágikus” voltuk ez esetben abból fakad, hogy az egyes sorokba, oszlopokba írt betűk különböző irányokból olvasva is szavakká kapaszkodnak össze, azaz palindromok, egyszersmind akrosztichonok is, mert a sor- vagy oszlopkezdő betűkből is szavak, mégpedig ugyanazok a szavak tevődnek össze. Ráadásul az oszlopok vagy sorok mentén összeolvasott szavak többé-kevésbé értelmes egésszé állnak össze.
-
E. Bártfai László
Egy ismert dal – két jeligés fordítás
A kilencvenes évek elején számos könyvet szerkesztettem egy pécsi kiadónak. Ahogy befejeztem a kéziratot, már vitte is egy autó valamelyik alföldi nyomdába. Egy alkalommal, amikor már csak néhány oldal volt hátra egy csapnivaló amerikai regényből – sem a szerzőjére, sem a címére nem emlékszem –, felhívtam a gépkocsivezetőt, hogy jöjjön a kéziratért. -
E. Bártfai László
Nagy gondolkodók kis kedvencei, az amőbától a zsibbasztó rájáig
A választott cím sugalmazása ellenére nincs szó valódi birtoklásról. Schrödingernek volt ugyan egy Milton nevű macskája, amikor a harmincas években hites feleségével meg a régi szeretőjével élt együtt oxfordi házában, Diogenész Laertiosz viszont nem tudósított arról, hogy eleai Zénonnak lett volna teknősbékája. Egyedül Ludwig Wittgensteinnek engedélyeztem, hogy két kedvencet tartson.
-
E. Bártfai László: A csend köznapi felfogása
A csendet csak a nők tartották félelmetesnek (négyen), egyértelműen 'magány, egyedüllét' értelemben használva a szót, míg a férfiak kimondottan kívánatosnak ítélték a csendes egyedüllétet (heten), nyugodt otthoni szöszmötölést, fülsiketítő barkácsolást, tétlen másnapos önmegtalálást értve rajta. Egy óvodás kisfiúnak (a „mintában” három gyerek volt) a kérdésről Weöres Sándor Száncsengő (1931) című verse ötlött az eszébe – „csönd-zsákból hangot lop” –, s rögtön hozzáfűzte, mit kér a Mikulástól. Egyedül ő ragaszkodott ahhoz, hogy szavait jegyezzem fel.
-
Irodalmi Jelen
E. Bártfai László: Csend és érték
"Testberendezésünk és lelki szükségleteink miatt a csend kevésbé sérti a fület, mint a zaj." "Sok embert valóban rettent a csend. Nyomasztónak érzik, minduntalan megtörik." – E. Bártfai László esszéjét olvashatják a csendről.
-
Irodalmi Jelen
E. Bártfai László: Helyek csendes neve
Van egy utca az alsó-szászországi Hameln városában, amelyben évszázadok óta nem szabad hangoskodni, és ez a szigorú szabály még a vidám esküvői menetekre is érvényes. A városatyák betiltották itt a zenét, táncot, bárminemű zajongást. A csendes, szűk utca neve Bungelosenstraße 'dobszó nélküli utca'; a Bunge egykori 'dob' jelentését időközben a Trommel vette át. A legenda szerint 1284. június 26-án, János és Pál napján százharminc gyerek követte a sípját fújó patkányfogót ezen az utcán, bekanyarodtak az Osterstraßéra, és a keleti kapun át elhagyták a várost. Többé nem látta őket senki.” – E. Bártfai László tanulmányában azon helyek közül vesz „sorra néhányat, amelyeknek bizonyos értelemben csendes neve van.
1954-ben született Budapesten, a Dembinszky utcában, a „Csikágóban”. Édesapja révén már gyerekkorában megismerhette a nyomdák, szerkesztőségek, kirakatrendezők, grafikusok világát. Az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett, majd szociológiából diplomázott, Werner Sombart Händler und Helden című első világháborús röpiratát választotta témául.
Az Akadémiai Kiadó Társadalomtudományi Szerkesztőségében a vezető szerkesztői beosztásig jutott. Több száz könyvet szerkesztett, többek közt a Magyarország története 1. és 3. kötetét, illetve a Hermész Könyvek sorozatot. Egyebek mellett Hamvas Béla Láthatatlan történetét (a háború után először jelent meg), Karl R. Popper, Friedrich Nietzsche, Ludwig Wittgenstein, John L. Austin, illetve a nagy magyar tudósok közül Györffy György és Solymossy Sándor műveit válogatta a sorozatba. Lefordította Peter Winch A társadalomtudomány eszméje című könyvét (Akadémiai Kiadó), Alfred Tarski lengyel logikus Az igazság szemantikus felfogása című programadó írását (Gondolat Kiadó). A Magvető Kiadónál sajtó alá rendezte, illetve előszóval, jegyzetekkel látta el ifjabb Leopold Lajosnak A presztízs című könyvét.
1994-től a Sára Sándor vezette Duna Televízióban a Dunatext és az Internet szerkesztőségében dolgozott hírszerkesztőként, majd főszerkesztőként. Az ezredforduló éveiben olvasószerkesztője volt a Szőcs Géza (fő)szerkesztette A Dunánál című folyóiratnak. Később a televízió Központi Archívuma munkatársaként dolgozott. 2011-ben került a Magyar Távirati Iroda Sajtóarchívumába, melynek 2015-től 2020-ig a vezetője volt. Részt vett az Integrált Sajtóarchívumi AdatBázis (ISAB) fejlesztésében, illetve a papíron őrzött állomány digitalizálásában, kereshetővé tételében, hosszabb-rövidebb anyagokat készített az internetes Nemzeti Archívum számára.
Számos tanulmánya jelent meg folyóiratokban (Dunatáj, Dunatükör, Ezredvég, Holmi, Irodalmi Jelen, Kortárs, Magyar Nyelv, Magyar Nyelvőr, Medvetánc, Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, Valóság). Az elmúlt esztendőkben három könyve látott napvilágot: Párbeszéd az Úrral. A szakrális kommunikáció tipológiája (Tinta Könyvkiadó, 2022), A hallgatás alakzatai. Pontok, vonalak, síkidomok (Semmelweis Kiadó, 2023), Elrendelt hallgatás (Tinta Könyvkiadó, 2024).
