A magyar haiku mestereként számon tartott Fodor Ákos válogatott verseskötetéből kínálunk ízelítőül egy versösszeállítást, a kötet előszavával kiegészítve.

közülünk kivált.
kezdjük gyászbeszéd nélkül
a liturgiát.

Volt akkor Julius (most meg van November),
midőn megláttalak, Igaz Magyar Ember!
Megkönnyezted sok szép Nemzeti Versemet,
nagyon is becsültél, egyedül engemet

Az Eleven Rendet szeretem és keresem; a rendszereket életszerűtlennek, sőt: életellenesnek tartom. Nincsenek előregyártott koncepcióim. Mindenkor engedem, sőt igénylem, hogy: „Vers-Lelkecske, dönts: / milyen testbe bújnál s az / milyen ruhába?”

a felhőhajók
szétszéledtek: nem látni
a Fölső Tengert

Lényeg a Rés,
hogy, ki benéz,
belássa nyomban:
mennyire kint van.

Szótlanná tesz a holmikorésmennyiért. – Én beszélgetnék.

A nagy csend olybá tűnhet, mint a süketség, és elkezdek félni attól, hogy április 11-én ezerszer többen fognak gondolni a két egymást metsző vonalra és a férfi nemi szervre, mint a költészet napjára és az 1848-as áprilisi törvények kihirdetésére. Nem is kell a múlton rágódni, mert akkor nem lesz új országunk, nem forrnak be a sebeink, nem lesz frakcióképes egy megviselt ország fallosza. Vajon hányan fejezik ki ily módon tartózkodásukat azok közül, akik a kettős állampolgárságra nemmel szavaztak? – Sultanus Beatus tárcája

Húsz perc késés után otthagyni készültem a Prae lapszámbemutatóját – hiába ígértek Marnó Jánost és beszélgetést az X generációról –, ám ekkor a TreffOrt Kert léhűtői közt terminátorként megjelent a már számtalan irodalmi klubot, túrát, tábort szervezett Bacsó Péter. A haldokló nap fényében beszélgetve könnyebb volt kivárni, míg az Y generációhoz tartozó fiatalurak felfáradtak végre a pódiumra, hogy Couplandet és Ellist magasztalják.