Reggel nyolc óra lett, mire kivilágosodott. Mircea addigra szépen, sorjában átvette a lehetőségeket, és arra a következtetésre jutott, hogy csakis a tetemek eltüntetése, esetleg a sebesültek elfogása lehet a küldetésük. Teljesen elhatalmasodott rajta ez a baljóslatú érzés. Hiába mondták többen is neki, hogy az ellenség valószínűleg visszavonult, és azért maradt abba a lövöldözés a házból.

Idén is megrendezték a költészet napi Versmaratont, amelyet a Magyar Rádión keresztül a távolból is figyelemmel kísérhettek az érdeklődők. Az év versei 2017 antológia szerzői egyórás szekciókban váltották egymást az Akvárium Klubban, és nemcsak felolvasott verseiket ismerhettük meg, de önmagukról, ihlető forrásaikról és terveikről is beszéltek.

Király Farkas Sortűz című regényére.

A mai huszonéveseknek filmbe illő történelem, de átélőinek hosszan tartó rémálmok forrása volt, s több mint két évtizedig kellett pihentetniük, hogy hiteles irodalmi művé érjen – Benő Attila versben, Király Farkas prózában dolgozta fel katonaélményeit a romániai diktatúra végjátékának idejéből. A kettős könyvbemutatón abszurd metaforák, hátborzongató regényrészletek hangzottak el.

A Kortárs folyóirat „Szavakon túl” című sorozatának új estjén három művész, Király Farkas, Markovics Ferenc és Törőcsik Franciska beszélt többek között a hazai és külföldi érvényesülés lehetőségeiről, az internetes jelenségek hatásairól, amatőrizmus és profizmus különbségeiről.

Nem bírta megállni, odaszólt a háta mögött sutyorgó srácokhoz: – Szerintetek is németek ezek? – Hát persze – válaszolták igen nagy természetességgel. – És mi a fenét keresnek itt? – firtatta Mircea. – Nem tudom, talán kérdezd meg őket – mutatott egyikük a cigijével az ellenkező irányba. Mircea kétszázadnyi pufajkás, sisakjukon vörös csillagot viselő katonát fedezett fel ott. A kaszárnya udvarán, 1989. október 6-án egymással szemben állt a Wehrmacht és a Vörös Hadsereg.

Az Irodalmi Jelen novemberi lapszámbemutató estjén Gáspár Ferenc beszélt legújabb történelmi regényéről, amely nem kevés meglepetést tartogat az olvasónak. A történet szerint Janus Pannonius éppen összeesküvést sző Mátyás ellen, miközben barátja, Galeotto Marzio azt kérdezi tőle, miért nem ír verset magyar nyelven... – Videó az Irodalmi Jelen-estről, 2. rész

Az Irodalmi Jelen legutóbbi lapszámbemutató estjének első részében Király Farkas két fiatal prózistánkat faggatta, akik feltűnően erős indulással vonták magukra az olvasók és a szerkesztőség figyelmét. Shrek Tímea Beregszászról érkezett, Tóth Viviennek pedig ez volt az első nyilvános felolvasása. – Videó az estről, 1. rész

Két egészen fiatal szerző és egy „régi motoros” mutatkozott be a TAT Galériában az Irodalmi Jelen estjén: Shrek Tímeával, Tóth Viviennel és Gáspár Ferenccel töltöttünk feledhetetlenül jó perceket.

Mandulafás varázs, vérbő erotika, a humanista irodalom európai hírű alakja – Irodalmi Jelen-est a TAT Galériában november 24-én este hét órától. Ha mesterfokon akar szórakozni, minőségi irodalmi műsorral ütné el a késő őszi, borongós péntek estét, ne hagyja ki!

Irodalomstratégia ugyan nem született Árkoson idén (sem), de, amint Bréda Ferenc találóan megfogalmazta: ha már idejöttek ezek a magas rangú, a magyarságot vezető politikusok, az azt jelenti, hogy nekünk valamiféle funkciónk kéne legyen, és meg kellene értenünk, hogy szükség van ránk.

Az Irodalmi Jelen rendhagyó lapszámbemutatójára szeptember 29-én este nyolc órától kerül sor a Nyitott Műhelyben.

Az irodalom már rég túllépett a papíron mint egyetlen hordozón. Volt hasonló paradigmaváltás korábban is – hogy ne szóljunk másról, csak korának megahekkeréről, Johannes Gutenbergről, aki a XV. században a nyomtatás prezentálásával (hisz talán nem is ő találta fel a művelethez szükséges komplett eljárás- és eszközcsomagot) egyenesen az Egyházat s annak könyvsokszorosítási monopóliumát hekkelte meg. Szépen, igényesen – neki volt fantáziája.

Augusztus 7. és 10. között szervezte meg a győri Hermaion Irodalmi társaság kilencedik alkalommal a Véneki Alkotótábort, Közösség, közérzet, közélet címmel – a tavalyi tábor folytatásaként újra együtt gondolkodtak a résztvevők arról, hogy mi köze mindezeknek az alkotáshoz és a kortárs irodalomhoz. És persze volt még (nem vénnek való) foci, napozás, laza beszélgetés, minden, ami egy jó táborhoz kell.

Nézem a hídról, a közepéről,
mint hömpölyög a zöldes víz –
rücskös ég, melyben kagylók a csillagok
s uszonyaik vannak az angyaloknak.

Nekünk papírgyermekeink vannak akiket lelkesen nevelünk
Mikor megunjuk repülővé hajtogatjuk őket
hiszen vég és fáradság nélküli a testnek
az könyvek olvasása

"Szomorúan kellett tudomásul venni, hogy a szlovákiai magyar könyvkiadás bő évtized alatt a tizedére zsugorodott. Könnyed, de mégis súlyos következtetésem: itt, a Kárpátok ölelte térben bizony gyakran álmokkal sáfárkodunk, nem ritkán csupán cserekereskedelmet folytatva egymással – megosztjuk egymással, továbbgondoljuk, utazásaink közben/után újraálmodjuk… s mindez rímel ama talamoni kötetre – Az álomkereskedő utazásai címűre." – Király Farkas tárcája.

– Mutasd csak! – mondja a jövevény, és a másik felé nyújtja a kezét. Az átadja a pénzt, emez pedig befogja hüvelyk- és mutatóujja közé, úgy forgatja, pörgeti, viszi hol közelebb, hol távolabb a szeméhez, közben néha óbégat: Lajos, te hamis.

Király Farkas beszélgetése Lövétei Lázár Lászlóval az alkalmi versek létjogosultságáról, képversekről és kötött formájú költeményekről a költő Alkalmi című legújabb verseskötetének apropóján.

Bal oldalt a Hold ezüstlik az égen, már eléggé magasan, a nukleáris reaktor fölött lebeg, mintha annak kéményéből emelkedett volna Csillebérc fölé, atomhajtású Hold, láthatatlan zsinór köti a kéményhez, hogy el ne szálljon, el ne fújja a kozmikus szél.