-
Mandics György
Fölfogni az elmúlást
„A hasonló életkorban írt versekkel jelentkező Balla Zsófia, Veress Gerzson, Veress Bíborka alkotásaival összevetve Szőcs Géza kötete komoly, sőt komor benyomást kelt.” – Mandics György írása Szőcs Géza kötetéről. -
Szergej Pantsirev
A másikhoz
Szergej Pantsirev versei Lángi Péter és Mandics György fordításában
meditálsz, hogy, ha e helyet
szállták meg az előjelek,
lenne viták csomópontja –
s indulsz a városba vissza. -
Kincses Elemér, Mandics György
Gyászbeszéd – Szőcs Pista hallócsöve
Szeptember 10-én hunyt el Szőcs István. Kincses Elemér gyászbeszét és Mandics György megemlékező írását olvashatják az alábbiakban.
-
In memoriam Nikolits Árpád
Nikolits Árpádnak két hazája volt, abban az értelemben, ahogyan a Nobel-díjas lengyel költő, Czesław Miłosz gondolja: haza az, amelyet szeretünk. És Nikolits Árpád számára ez a két haza: Várad és Európa.
-
Marius Chelaru
Éjszakába öltözött falu
Mandics György fordításában
a házak közt
egy út húz el sietősen
csak ő emlékszik még
hogy az örökkévalóság nagyon-nagyon régen falun született -
Túlélni Drezdát – egy keletnémet ifjú kalandjai
Peter Gehrisch német költő-író vendégeskedett Budapesten, ahol bevallása szerint a legszívesebben tartózkodik az általa ismert vagy lakott városok közül. A Magyar PEN Club estjén az író készülő regényéről beszélt a közönségnek, Bak Rita és Mandics György tolmácsolták szavait.
-
Tatjána Zsitkova
Ne faggass, ne kérdezd
Csisztay Gizella és Mandics György fordításában
Hangszerem a lélek,
Alig hallszik, pendül, -
Versek tengerén
Tatjana Zsitkova Lettországban élő orosz költőnő vendégeskedett az Országos Idegennyelvű Könyvtárban, ahol nemcsak verseit hallgathatta meg Mandics György fordításában a közönség, de egy kicsit az esős-ködös rigai utcákra is odaképzelhette magát.
-
Gheorghe Vidican
VERSEM BELSEJÉBEN
Mandics György fordításában
a csend a falnak dőlve áll a boroskancsók a pincérnő borravalóját szagolgatják a karmaikat a kávézaccba merítő kutyák ugatása számadásra hívja az éjszakát foszforeszkáló véremen bugyogva haladnak át a szavak
-
A magyar költészet jászola
A magyar költészet alig ismert, egészen korai nyomait tárta fel hallgatósága előtt Mandics György, akinek előadását népdalok, citera- és gitárjáték, valamint vetített képek is színesítették a Magyar Művészeti Akadémia estjén.
-
Mandics György
Szeretkezésekből, napmeleg reggelekből
„Varga Melinda kötete azzal több kortársai lírai vallomásainál, hogy nemcsak érzéseket közvetít, hanem drámai helyzetképeket is megrajzol” – állítja Mandics György Varga Melinda Sem a férfiban, sem a tájban kötete kapcsán.
-
Mandics György
A telefonkönyvtől a tündérvölgyig
„Bízvást osztható Orbán János Dénes véleménye, aki Sántha Attila kitüntetésekor a Janus Pannonius-ünnepség keretében kifejtette, hogy ez a szótár nemcsak szótár, hanem egyfajta erdélyi novella- és versgyűjtemény, mely az erdélyi szavak kapcsán utazást tesz lehetővé az erdélyi magyar nyelv tündérvölgyében.” – Sántha Attila monumentális vállalkozását, a Bühnagy székely szótárt Mandics György mutatja be.
-
Szergej Pancirev
Válasz nélkül
Csisztay Gizella és Mandics György fordításában
Találkoztunk, Istennő! A világegyetem űrében
Te voltál az alig-hang, amelyet követtem.
És ma – márványban, sétányán
a nyári kertnek.
Mandics György (Temesvár, 1943. január 4.) József Attila-díjas író, költő, újságíró-szerkesztő, tanár. Kutatási területei: irodalom, matematika (modellelmélet), szemiotika, írástörténet, kulturális antropológia.
Középiskolai tanulmányait szülővárosában, Temesvárott végezte el, majd matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett a Temesvári Egyetemen. 1977-ben újságírást tanult a bukaresti Ștefan Gheorghiu Akadémián.
1967-ben a Temes megyei Újváron, 1968-tól pedig Zsombolyán tanított. 1972-től a temesvári Facla Könyvkiadó szerkesztője, 1984 óta újságíró. A következő évtől a temesvári Szabad Szó (1989-től Temesvári Új Szó) munkatársa. 2002 óta a Zsoldos Péter-díj zsűritagja.
Részt vett a Bolyai Műhely elméleti és módszertani programjának kidolgozásában, például annak a 30-30 könyvnek és filmnek a kiválasztásában, amely a képzés alapját jelenti. Több csoportot is eredményesen vezetett, temesvári lévén Bolyai János szellemiségét képviselve, a humán érdeklődésű hallgatóknak is érdekessé téve az önképző műhely névadójának munkásságát. Nevéhez fűződik az „élményutas” tanítási módszer kidolgozása, amelyet a mai napig alkalmaznak a Bolyai Műhely Alapítvány tanárai, és amely úttörőnek számít a klasszikus művek értékeinek modern kori továbbadásában.
Kutatási területei közül kiemelkedik a szemiotika és a rovásírás-kutatás. Előbbi témában Modell és valóság címmel Egyed Péterrel, Neumann Máriával és Salló Ervinnel jelentett meg közös tanulmánykötetet 1982-ben. 1981-től foglalkozik az írás, valamint a rovásírás rejtélyével. A magyar rovásírás egyik elismert kutatója. Grandiózus könyve a háromkötetes Róvott múltunk, amely kétezer oldalon újraértelmezi és magyarázza a magyar rovásírást (Irodalmi Jelen Könyvek 2010–2012). Rendszeresen tart előadásokat, amelyben kutatásai legfrissebb eredményeit, illetve a módszertanának részleteit mutatja be a hallgatóságnak.
A szépirodalom terén Mandics György versekkel tűnt fel a Vitorla-ének (1967) és az Egy szelet fény (1967) című antológiákban. Mind a költészet, mind a próza terén jelentős köteteket publikált a ’60-as évektől napjainkig. Ezek közül is kiemelkedik regénytrilógiája, melyben feldolgozta az 1989-es temesvári forradalomban szerzett élményeit. (Temesvári Golgota: 1. Megfeszítés sortűzzel; 2. Harmadnapra feltámadva; 3. Júdáscsók a forradalomnak, 1991); valamint összegyűjtött versei, melyek A kör négyszögesítése címmel jelentek meg 2017-ben az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában.
Műfordítóként rendszeresen ültet át magyar nyelvre német, orosz, román, lengyel, balti költőket; feleségével, a polonista Csisztay Gizellával szervezett közös estjeiken gyakran vendégül is látják Budapesten a szerzőket, akiket így a magyar közönség személyesen is megismerhet.
Közel nyolcvan művéből a legfontosabbak:
Gyönyörű gyökerek (versek, 1968)
A megtalált anyaföld (versek, 1967–1976)
Harmad-játék (Ion Barbu Másodjáték című kötete szemantikai univerzumának elemzése, 1977)
Zöld emberkék, tollas kígyók, tüzes szekerek? Kritikai megjegyzések a paleoasztronautikai értelmezések elveiről és módszereiről (tanulmány, Salló Ervinnel, 1977)
Bolyai János jegyzeteiből (versek, M. Veress Zsuzsannával, 1979)
Rejtélyes írások könyve. Az írás kialakulásának rejtélye (1981)
Modell és valóság (tanulmány, Egyed Péterrel, Neumann Máriával és Salló Ervinnel, 1982)
Vasvilágok (tudományos-fantasztikus elbeszélés, M. Veress Zsuzsannával, 1986).
Rejtélyes írások (jel- és írástörténet, 1987)
Gubólakók (tudományos-fantasztikus elbeszélés, M. Veress Zsuzsannával, 1988).
Temesvári Golgota (regénytrilógia, 1991).
Az UFO-k formavilága (1992)
Ufótörténelem (George M. Dick álnéven, 1993)
A dromosz (sci-fi, M. Veress Zsuzsannával, 1993)
A manipulált forradalom (tanulmány, 2009)
Róvott múltunk I–III. (a székely-magyar rovásírás eddigi legnagyobb enciklopédiája, 2010–2012)
Somogyi Antal rovásírásos gyűjteménye (2012-től 2015 decemberéig három kötet jelent meg magánkiadásban)
Magyar hegedűsök énekei eleinkről. A Ciceró-„kódex” hosszú rovásbeírásai (2015)
A vastollú madár. A Tunguszka-jelenség 1-2. (2015)
Janus Pannonius és a rovásírás (2015)
A földönkívüliek hagyatéka? (2017)
A kör négyszögesítése (összegyűjtött versek, 2017)
A kaukázusi magyarság a rováskrónika szerint. A rováskrónika mint forrás: résztanulmányok, RKFR 1. (2019)
Hétfolyó, hétcsillag. A rováskrónika legősibb rétege. A rováskrónika mint forrás: résztanulmányok. RKFR 2. (2020)
A remény peremén. Covid-kórház (kisregény, 2021).
Mandics György tagja a román és a magyar Írószövetségnek. Több rangos irodalmi és tudomány-népszerűsítési elismerésben részesült. Díjai:
Román Írószövetség prózadíja (1977)
Arany Meteor-díj (1986)
Az Év Könyve-jutalom (1996, 1998)
Irodalmi Jelen Nyelvészet – rovásírás-kutatás díj (2011)
József Attila-díj (2020)
Herczeg Ferenc-díj (2022)
