Amikor…
Marinak

amikor a múlt merőben más
olvasatban tárult fel hirtelen
megrémültünk
egymásba kapaszkodtunk
mint hajótöröttek egy szál deszkába
miközben hullám után hullám csapott ránk
és sós vízzel lett tele az orrunk a szájunk
dörgött villámlott és a viharban
kétségbeesve kiáltottuk egymásnak
az utolsó a megváltó szót:
„szeretlek!”

    mint hómezőn a vadnyúlha nem is értitekha mit még hátrahagynunkegy üres képkeret 

HA
netán elkallódnál az időben
bizakodj: valaki egyszer rádtalál
s azoknak
akik majd föléd hajolnak
érdekes leszel
szép és történelem

 A nagyszebeni születésű Franz Hodjak elismert német lírikus, regényíró, elbeszélő, esszéista. Románból fordít. Jelenleg szabadfoglakozású íróként Usingenben él.Versei a könyvhétre jelennek meg Halmosi Sándor fordításában. Egy kis csokorral adunk közre ebből az anyagból.

"Bőröd pasztell. Illata leginkább
a banánültetvényekhez hasonlítható.
Hajad az más. Tarkód hűvös hajlatában
van valami fenyőfaszag. De ez most nem számít.
Jobb kezeddel a kanalat, ballal meg a tollat fogod.
Kettővel együtt gerincembe karmolod neved.
Néha még harapsz is. Tudom ez mind szeretetből van...."
a Szegeden élő fiatal költő, Lázár Bence András három verse.

Ady 1914-ben  írta A fekete Húsvétot, 95 éve. 1918-ban jelent meg A halottak élén című kötetben. A következő esztendő január 27-én meghal. Nem sok jóval számol már, nem sok mindenben bízik. Más korban szeretné ünnepelni a feltámadást. 

Szerelem első látra, azt hiszem, így mondják. Ami nem csoda. Bakálovich Emma 24 éves, telivér leányzó. Reviczky húsz éves. Mi másra van szükség a pampákon, hogy megrezdüljön a térd, elhomályosuljon az elme? E szerelem versben is megnyilvánul. Ekkor írja a Donna Diánát – az Emma ciklus második versét, melyet Emma is elolvasott egy Dentán tett látogatása alkalmából. 

A 2009-ben 50 éves költő csaknem 30 évnyi munkásságának legjavát kapja kézhez az olvasó. Sokszínű és sokarcú alkotó életművéből kap válogatást az olvasó, a kezdetektől napjainkig, a legfrissebb, legfeljebb folyóiratokban megjelent versekig bezáróan. 

Ha egy kő is köszönni tudnaköszöntené földre borulva,a növények is körbe fognák,mint szerető, önkéntes szolgák.A kertjének a lelkét adta,a fát is fiának fogadta.Az udvaron neki csipognak,gabonát hint a csillagoknak,s Hold-csibéit kosárba rakja,köténye kékje a kalapja.Nem volt a ház kulcsának titka.„Ha valaki jön, legyen nyitva”,akár a szíve vagy a lelke:kenyérre kenve szeletelte. 

mesehős ugrál a semmibende jó hogy nem kell enni semcsak lenni másképp mindhiábamint véres bifsztek indiába' -  Kövi Sára, erdélyi bloggerés költőnő három verse,és a szerző rajzai     

"Gyönyörű konstrukciójának köszönhetően a kígyóállkapcsa kiakasztódik, így lenyelhet olyasmit is, ami nála szélesebb...." -  Carter Revard, Osage indián költő két versét Gyukics Gábor fordításában olvashatják. 

    Most ismét itt vagyok a reggeli kertben. Sétámat sípon játszom, s az éjszaka Rámborul forrón, fodros szerelemben, Mint csillagokkal rakott szoknya. (Vers és fotóriport Zsennyéből)   

[arckép]mindig ketten vannak: az egyik aki megtesziés az ki fél magától isörvénylő a lét tudásade hisz’ sorsot rejtminden arclepleznek a szavak isha kellmindig ketten ülnekegyazon székenaz egyik várs a gondolat röppen

Huszonegy éves vagyok. Jól van ez így.
Van egy szoba, ahol élek, egy ablak, ahol lemegy a nap,
egy kilincs, amit ismerek. Kedvenc testrészem a jobb kezem.
Van egy lány, aki néha lefekszik velem.

Február 23-án elhunyt Anavi Ádám költő, író, színpadi szerző, a temesvári irodalmi élet doyenje. 1909. február  26-án született Tordán, Frucht Ferencként anyakönyvezték, még szülővárosában vette fel a Pry Job szerzői nevet, később Ivan Anaviként jegyezte írásait, de Anavi Ádám néven vált igazán ismertté.Készültünk köszöntésére, de a sors másképpen döntött. Csak a halál ködfátyolán keresztül nyújthatjuk már át jókívánságainkat.     "Valami egyszerű kicsiny dalt – ritmusát az istenvelem dúdolja, hogy a nagy átjárón átsegítsen." Anavi Ádám utolsó verse és utolsó interjújaBodor Pál (Diurnus), Eszteró István – köszöntő helyett

"...A barátom, aki autóbalesetet szenvedett, nem tudom, mit reggelizett. Evett-e egyáltalán, mielőtt letakarták azzal a vastag nejlonnal, ami alól kilógott a cipője.Megismertem a cipőjét az újságban közölt fényképeken.A nejlon olyannak tűnt, mint a tófólia,a némakacsáimnak ástam gödröt és tófóliáztam, akkor fogtam a nejlont..."Vass Tibor két verse

„Márai Sándor Halotti beszéd című verse 1950–1951-ben született, az író száműzetésének idején Olaszországban, Posillipén. A nagyon szeretett itáliai környezet és a tenger közelsége (v.ö. a San Gennaro című regényével) – érdekes módon nem oldja fel a benne rejtőző drámát, végzetes élet-halál kérdést: a hazátlanná vált író sorsa teljesen reménytelen. Márai a versének címéül valószínűleg tudatosan választotta első szövegemlékünket, a Halotti beszédet, másrészt baráti kapcsolatának érzékeltetéseként utal Kosztolányi Dezső híres versének címére.” (Szekér Endre) 20 éve halt meg Márai Sándor.

"A vers rovatban látott Holló-fordításokról jutott eszembe, hogy elküldjem a magam Gyôzhetetlen féreg-fordítását. Amikor az Alexandránál kiadtuk a Poe-novellákat, nem tudtuk megkapni a Babits jogokat, ezért fordítottam le újból a Ligeia c. novellát és benne ezt a remek verset. Talán érdekes egy irodalmi honlapon." Bokor Pál  

Kúsza félálom küszöbén,hullás és emelkedés közötta csend ezernyi hangjaőrülten dobol

Október végén megjelent Böszörményi Zoltán "Az éj puha teste" című új regénye. A Centrál Kávéházban tartott, budapesti bemutató után, pénteken, este hétkor Szegeden mutatjuk be a regényt és szerzőjét, továbbá a Kalligram kiadónál frissen megjelent verseskötetét. Az IJ ONLINE honlapján most néhány verset közlünk a legújabb kötetből.