„(...) Mindenhol  / hiányod robbant szét / bútort, gondolatot, / a mániám vagy! Lettél // az, / amennyit nem érsz: / egy városnyi emlék, / így álltál nekem össze // végképp Budapestté.”- Hegedűs János versei
 Kapcsolódó: Komor az égbolt, de nem üres – Hegedűs János Csodavárás című kötetéről

 
 
Bánt,
hogy nem lesz létemnek
emlékideje,
amiben leélhetné,
miként múlik a semmim örökké.

 
Gyülekezik a sötétség bennem.
Alig bírom kivárni már,
hogy végre megszülessen.
És helyet adhasson a fénynek.
(Jász Attila)

Csak egy kavicsot
mozdítottál el
és beomlott szívem fala.
Most a szavak kőfejtőjében
fekszem
betemetve.

a messzenyúló víztükör, amelytől
boldogság fogott el annyi festőt,
meg költőt: ez a mediterrán tenger,
körben fasor, a víz színén vitorlák,
az éggel összeérő Nagy Kék,
kegyelmesen nekünk rendelt s adott.
Gömöri György versei

A Nagy Zöld növény - kinek két karját kifeszítettem -
Úgy emlékeztetett valakire, s nem tudtam, hogy őt
Most elvesztettem vagy megmentettem. Nem tudtam
Hogy ki feszít kit, és ki menti őt és ki engem?
Weiner Sennyey Tibor versei

„Óda egy műamforához!” – írjad majd
Távoli korokban az én partom
Nem lebomló múltjáról – te ott,
Egy másik élet messzi partfokán,
Melyet talán még ki sem mosott
Semmilyen tenger ember
Által megkevert örvényeivel.
Weiner Sennyey Tibor három verse

„Pápán tanultam meg jól lovagolni
volt még ott néhány régi tiszt
aki értette dolgát Közben néha
azért írtam verset is Volt egy olyan
érzésem hogy nem látom többé Zsennyét”
Lapunk rendszeres, Londonban élő szerzőjének három versét és a versekhez írott kommentárját olvashatják
 

 
Apám egy seggfej. Hiába szeretem, hiába szeretett, hiába volt neki anyu, a hűség bőre, hiába voltam neki én, a gyerekek gyöngye, hiába Mari, a lányok korallja, hiába Zsuzsi, a hegyek ködfelhői, hiába Árpi, a penge éle, hiába Péter, útközepén jelzőtábla -- ő most boldogtalan.

"...milyen könnyű! Kr. u. 2010-ben, reggel nyolc
órakor. milyen jó ez. mint az idő, mint te.
hallgatni akarok, hogy legyen annyi, ami
a figyelemhez elég. a mosatlan parton
kapaszkodsz, kéz-közön."
Ayhan Gökhan versei

 
hogy is tudná, hogy szellemet
folyamatosan szülni meg,
ez a beszéd, a száj, a szó
szép lassúságtól ihletett

hangzó ezüst, piros cserép;
beszélj!,
csöndből, létből sződd meg szavad:
téged magadnak visszaad
(Vasadi Péter)

 
Inkább éljek szar müzliken,
miktől a víz kiver,
s arcom kifestve,
mint egy rossz bohóc,
csüggjek rajta folyton, mint plusz kolonc
mindegyik este?
(Nyerges Gábor Ádám)

 
 
 fölöttem ott áll
a Göncölszekér
- és  vár még mindig vár

Hogy kerül a cipőm az asztalodra?
Fogalmam sincs, de figyelj, öreg,
dobj meg egy cigivel, hálám sírig üldöz!
Maradok nálatok vacsorázni, ne szabadkozz,
hogy semmivel nem készültetek, momentán
egy huncut vasam sincs kajára,
úgyhogy, nézzük a hűtőt, no csak, spagetti,
sajtok, felvágott, ez mind jöhet!

 
 
 
Fenyvesi Ottó kollázsverse

 
amilyennek elképzeltem,
majdnem olyan,
igaz, majdnemnek képzeltem,
na annak olyan.

Benne vagyok a gépetekben, a saját gépemben,
a központi gépben, nem félek tőletek,
nem teszek kitérőket, fölösleges.
Ha akartok, megtaláltok.
De nektek fontosabb a húsleves az asztalotokon.
Az aranyló foltok a gőzölgő párában.
Elfeledtétek a döghúst,
a jeges földből kikapart kenyeret.

a süllyedés csodája:
kezem
megadón emelem fejem fölé.
megragad az elengedés.

A szavak
A szavak: való igaz, szavak.
De a való igaz szavak is csak szavak.

Fej vagy írás
Engem nem fejre ejtettek.
Engem írásra ejtettek.
T.D.

A testemből vétetett teher vagy,
űrben száguldó fémes kacagás,
rügy a halhatatlanság színpadán.

Félelmetes erőm, mégis kevés,
segítsed át az idő tutaján
lelkemet, tisztító felismerés.

 
Én Árpád lettem, s – jó ég! – Ernő:
boncasztal, varrógép, s plusz még ernyő.
Ha ez az Ernő fel nem lázad,
kitettünk volna egy Árpád-házat.
 
(Tőzsér Árpád)

Papp Tibor vizuális költeménye