A héten került sor Pataky Adrienn Szabad kötöttség című tanulmánykötetének bemutatójára a budapesti FUGÁ-ban, a szerző beszélgetőtársai Tinkó Máté és Buda Attila voltak. Akit érdekel a szonett-kutatás és a ’45 utáni magyar költészet, annak feltétlen ajánlom a Ráció Kiadónál megjelent könyvet.

Czinki Ferenc legújabb kötetéből olvasott fel egy igazán hozzá méltó helyen: a történelmi budapesti városfal maradványait őrző sejtelmes kapubeugró mögött. Akármikor nem is lehet bemenni, de mi a pozsonyi metrónak köszönhetően bejutottunk. Nem az igazinak, mert olyan nincs, hanem…

Az irodalmi program a Double Rise őszművészeti jellegéhez kívánt hozzáadni valami újat, akik megtalálták a literátor-udvart talán rákeresnek az interneten ezekre a nevekre, és jövőre talán a fesztivál szervezői is jobban odafigyelnek, hogy a programfüzetben legalább helyesen és hiánytalanul szerepeljünk.

Tetőfokára hágott a hangulat a PIM nyári fesztiválja Rájátszás-koncertjén, ahol Beck Zoli, Egyedi Péter, Grecsó Krisztián, Háy János, Kemény István és Kollár-Klemencz László szaggatták a húrokat és mondták a verseket.

Egy késő nyári délutánon kifejezetten jó program, ha hűsítő verseket olvas fel négy bájos nő. A Közös tenger című felolvasás narratíváját a négy szerző alakította ki. A víz motívumától eljutnak az absztrakt képződményekig, miközben Jankovic-Izsó Nóra és Csüllög Anna egyedi, hullámok morajlását idéző dalátiratai adják a zenei aláfestést – Nagypál István beszámolója.

Vajon hol lakott a magyar festőnő, akinek képe az Uffiziben látható? Miért akart Laborfalvi Róza a Bródy Sándor utcába költözni? Ki volt a magyar török pasa?
Igazi kalandos-időutazós barangolásban lehetett részünk a budapesti Palotanegyedben, ahol egy páratlanul sikeres projektből született könyvet mutattak be.

A Jókai Napok a Felvidék egyedülálló, és egyben legnagyobb magyar nyelvű amatőr színjátszó fesztiválja, mely immár 54 éve találkozóhelye a szlovákiai magyar színjátszócsoportoknak. Székhelye minden évben Révkomárom. Első alkalommal 1964. májusában került megrendezésre, akkor 6 irodalmi színpad mutatta be előadását. Ekkoriban még úgy emlegették, mint az országos magyar szavalóversenyt és irodalmi színpadok fesztiválját. A 3. Jókai Napokon már 9 csoport mutatkozott be, ebből 5 színjátszó együttes volt, 4 pedig irodalmi színpad. Az évek során az irodalmi színpadok eltűntek, és helyüket átvették a színjátszó együttesek produkciói.

A nyár első igazán forró napján nézhettünk be az „írói kincsesládák” közé a PIM-ben, a kedden megnyílt Szabó Magda-kiállítás színfalai mögé. Háy János az írónőnél tett látogatása humoros és tanulságos pillanatait idézte fel, Für Anikótól Szabó Magda-művekből hallhattunk részleteket, Hauser Adrienne a zongoránál kápráztatta el a közönséget.

Könyvheti dedikálása előtt az Országos Idegennyelvű Könyvtárban találkozhatott a közönség Peter Gehrisch német költővel, akinek új verseskötete jelent meg az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában, Mandics György fordításában.

Az Ünnepi Könyvhét vasárnapján lecsapott a forróság a térre, és a tolongó olvasók az Oroszlános kútnál hűsítették magukat a forrásvízzel. A leghosszabb sor vasárnap Bródy Jánoshoz állt, aki különös „verseskötettel” rukkolt elő: 52 év dalszövegei címmel jelent meg impozáns könyve.

Ha szombat, akkor eső – mondja bölcsességgé érett rutinnal a régi Könyvhét-látogató, és ez idén is beigazolódott. De a frissítő zápor gyorsan jött és ment, és újra lehetett böngészni és bóklászni. Este pedig vitorlát bontott a Magyar Napló hajója, bár tényleges vitorla nélkül, és a Dunán könyvhetezhettünk tovább.

Mozgalmasan kezdődött és telt a 88. Ünnepi Könyvhét első két napja – az Irodalmi Jelen szerzőinek, olvasóinak biztosan, hiszen átadtuk a friss Irodalmi Jelen-díjakat, egy felolvasóesten is részt vehettek az érdeklődők, és Peter Gehrisch német költő könyvbemutatóján versei mélyére utazhattunk. Mindeközben a téren nyüzsgés, napsütés, barátkozás.

Ismét hajóra szállt, azaz a TAT-on találkozott író, költő, olvasó és szerkesztő: az Irodalmi Jelen felolvasóesttel egybekötött díjátadóját a 88. Ünnepi Könyvhét nyitónapján rendezte a szerkesztőség.

Prőhle Gergely sokunk gondolatát fogalmazta meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban, amikor azt mondta, irigyli Sárközi Mátyás vitalitását. Bármilyen hihetetlen, az író, aki még olvasóinak is leginkább csak „Matyi”, július 19-én tölti be nyolcvanadik évét. Barátai, kollégái köszöntötték a PIM-ben.

„Nem vagyunk vérszomjasak” – szögezik le az Alibi antológiasorozat szerkesztői legújabb kötetük fülszövegében, a lapokról valamiképp mégiscsak dől a vér. Persze a legtisztább irodalom – novellák, versek, anekdoták és feljegyzések – formájában. A bemutatón jártunk.

A budapesti Restro Puskin szolgál otthonául Szekáry Zsuzsanna Párhuzamos világok című festménykiállításának, melyet május 24-én nyitott meg Kovács-Tóth Noémi. A rendezvényen felolvasott Nagy Koppány Zsolt, Lőrincz P. Gabriella és Pál Dániel Levente. – Képes riport a helyszínről.

Szávai Géza új regényében lábnyomok történetét fejti fel: hol a szűz hóban maradt egyetlen nyomét, hol a háborús csatamező lenyomatait, hol az ősök nyomába lépő utódokét, vagy összekapaszkodó szerelmesek eggyé olvasó talpa nyomát. Az íróval Bán Magda beszélgetett.

Adott két költő, egy gitár, hús, vér, Róma és a halál – és már össze is állt a verses-zenés est, amely a római disznónak állít emléket. Pontosabban épp hogy feléleszti azt: Farkas Wellmann Endre verseskötetének darabjai saját és ezúttal zenészként fellépő költőtársa, Marcsák Gergely előadásában szólaltak meg az Urániában.

A Magyar PEN Club vendége volt Aleksander Nawrocki, aki nem is igazán vendégségbe, inkább hazalátogatni jár Budapestre. A költőnek új kötete jelent meg magyar nyelven, az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában. Csisztay Gizella és Mandics György beszélgettek az alkotóval.

Varga Melinda verses beszámolója a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét 3. napjáról