Én annyira kitágítottam a tudatomat, hogy folyton lecsúszik rólam. Én meg leváltottam a zoknit. A zokni mondjon le! És még folytattuk egészen addig megállás nélkül, amíg boldogan éltünk és meg nem haltunk. Akár a rátermett fafejdolgozók, akik hírből sem ismerik a híreket.

Szaggatni különben helyettem is a Molekula szokott, a múltkor is neki kellett a nemzeti lyukakat vagy mi a faszomat kovácsolni. Mert nekem olyan gyenge volt a csuklóm, összesen kettőt tudtam egymás után ütni a kocsmában, röhögtek rajtam, na, művész úr nem bírja, tudják is ezek, mi az, hogy írásművészet!

 „Rajta, zabálj, kurválkodj! Hogy bepiálva eszedbe
sírgödör alján elrohadó tetemed sose jusson…”
 

Aktív férfinak (nőnek) világa van. Barátja nincs. Csak a szerzés, a tett, a szöveg. Ledarálni mindent és mindenkit. Az aktív egyetlen jelzővel: mocsok.

 
Én a lapnak, a Jelennek,
és a Jelen napra nap
az Interneten jelen meg,
s a világra hat, ha hat.
 

Az ajak édes és sós, hűvös és forró, selymes és érdes, állítás és az ellenkezője.
Ajak hóviharban.

Szép volt az ősz a születésem és a temetésem napján is. Mérlegnek születtem, és annak haltam meg. A horoszkópom azt írta, hogy nincs még egy olyan jegy, amelynek ennyire fontos lenne a kiegyensúlyozottság.

A pornográfia
életmentő hatásáról
 
Mr. Heffner (USA)
tudja jól, a főveszély,
hogyha nincs a PLAYBOY
még kitör a téboly

Nyilasi Tibor elmondta, köszöni szépen a részvétet, nem történt semmi baj. Mindössze a Lónyai utca felől sétált a Kálvin térre, amikor itt, a közeli iskola mellett elballagva, egy nyitott pinceablak lehetett az oka, az a szag, ami abból a pinceablakból kiömlött.

Már nem szaval, versei elnémulnak, s azt sem érti, miről folyik az asztalnál a társalgás. Előbb csak bosszankodik, aztán egyre dühösebben nézi a jóllakott, kicsit megrészegült társaságot. Az ő ételét eszik, az ő italát isszák, és most még az asztalát is ki akarják sajátítani.

Deli Czibor s Budai futott szélen,
Puskás Öcsi a Kocsissal középen,
Hogy ez lőtt-e vagy az fejelt most éppen,
Mindegy is volt: kapu nem maradt épen.
 

Csoda Tigram Icsész:
zengem,
gyönyörűm, ha segítsz
engem.

Az új narancssárga franciaágyból hiányoztak a titkok, hiányzott valami mögöttes varázs. Ötödik évünk. Látom, milyen rémült vagy, elvisznek belőled valamit. Ettől a naptól kezdve fordult elő, hogy éjszaka előzetes bejelentés nélkül nem jöttél haza, nem magyarázkodtál, azt mondtad, ha valami nem tetszik, el lehet húzni. Nekem.

– Várj még, fiam – szólalt meg a Mester rögvest, miután befejezte a diktálást. – Javítsd át a főhős nevét, mondjuk arra, hogy... Barát Elemér.
– A Barát Donát miért nem jó?
– Mert csak dilettánsok írnak rímelő nevű hősöket.
– Na és Mikkamakka? Dömdödöm?
– Lázár Ervinnek szabad. Ő zseni volt.

Csönd van. A durva, a cudar
Sajtó lehúz, altat, etet.
 

Amikor megszúrta a Mikulást a Sétáló utcán, arra hivatkozott a bíróságon, hogy azért tette, mert gyerekkorában egy csomó virgácsot kapott a krampusztól, és hogy őhozzá a Mikulás egyáltalán nem volt jó, és amikor meglátta a Sétáló utcán, hogy máshoz milyen jó tud lenni, akkor föltolultak benne ezek a gyerekkori élmények, és bumm, belevágta a hasába a bicskát. 

Egyetlen serkentőszer nem került szóba, pedig nélküle minden nehezebb. Nélküle fűvel benőtt iparvágány. Szeretni. Egyszerűen, csendeskén, halkan, ritkán lobbanva, gyakran lobbanva, boldogan, boldogtalanul. Arra ébredni, nincs ott. Arra: ott van.

William Shakespeare
 
Az vagy nekem…
(magyar változat)
 
Az vagy nekem, mi arcnak a tenyér,
Mint oltári nagy pofon hogyha csattan;
És néha azt kívánom, ne legyél,
Vagy ha már vagy, hát fordulj föl legottan.
Hogy többet nem piálsz, hogy dolgozol,
Csak még ez egyszer: százszor megfogadtad.
Igaz, józanon nem hazudozol,
S egyszer fizetésed is hazaadtad.
A kocsmából ha este hazaérsz,
S az ajtót úgy berúgod, hogy a

Én egy valaha szebb napokat látott budai társasházban lakom. Hogy mikor voltak azok a szép napok, azt tudom (amikor a korosodó tulajdonostársnőknek, alighanem). Ebben a házban minden lakást eredetileg lottó tárgynyeremény sorsoláson lehetett csak nyerni. Én valakinek a mázlijában lakom. Valaki eladta nekem a szerencséjét. Lehetett volna nagyobb is a szerencséje.

S szeretni fognak. Virtuális
Bond-lányként majd meg nem bukom.