Csoda Tigram Icsész:
zengem,
gyönyörűm, ha segítsz
engem.

Az új narancssárga franciaágyból hiányoztak a titkok, hiányzott valami mögöttes varázs. Ötödik évünk. Látom, milyen rémült vagy, elvisznek belőled valamit. Ettől a naptól kezdve fordult elő, hogy éjszaka előzetes bejelentés nélkül nem jöttél haza, nem magyarázkodtál, azt mondtad, ha valami nem tetszik, el lehet húzni. Nekem.

– Várj még, fiam – szólalt meg a Mester rögvest, miután befejezte a diktálást. – Javítsd át a főhős nevét, mondjuk arra, hogy... Barát Elemér.
– A Barát Donát miért nem jó?
– Mert csak dilettánsok írnak rímelő nevű hősöket.
– Na és Mikkamakka? Dömdödöm?
– Lázár Ervinnek szabad. Ő zseni volt.

Csönd van. A durva, a cudar
Sajtó lehúz, altat, etet.
 

Amikor megszúrta a Mikulást a Sétáló utcán, arra hivatkozott a bíróságon, hogy azért tette, mert gyerekkorában egy csomó virgácsot kapott a krampusztól, és hogy őhozzá a Mikulás egyáltalán nem volt jó, és amikor meglátta a Sétáló utcán, hogy máshoz milyen jó tud lenni, akkor föltolultak benne ezek a gyerekkori élmények, és bumm, belevágta a hasába a bicskát. 

Egyetlen serkentőszer nem került szóba, pedig nélküle minden nehezebb. Nélküle fűvel benőtt iparvágány. Szeretni. Egyszerűen, csendeskén, halkan, ritkán lobbanva, gyakran lobbanva, boldogan, boldogtalanul. Arra ébredni, nincs ott. Arra: ott van.

William Shakespeare
 
Az vagy nekem…
(magyar változat)
 
Az vagy nekem, mi arcnak a tenyér,
Mint oltári nagy pofon hogyha csattan;
És néha azt kívánom, ne legyél,
Vagy ha már vagy, hát fordulj föl legottan.
Hogy többet nem piálsz, hogy dolgozol,
Csak még ez egyszer: százszor megfogadtad.
Igaz, józanon nem hazudozol,
S egyszer fizetésed is hazaadtad.
A kocsmából ha este hazaérsz,
S az ajtót úgy berúgod, hogy a

Én egy valaha szebb napokat látott budai társasházban lakom. Hogy mikor voltak azok a szép napok, azt tudom (amikor a korosodó tulajdonostársnőknek, alighanem). Ebben a házban minden lakást eredetileg lottó tárgynyeremény sorsoláson lehetett csak nyerni. Én valakinek a mázlijában lakom. Valaki eladta nekem a szerencséjét. Lehetett volna nagyobb is a szerencséje.

S szeretni fognak. Virtuális
Bond-lányként majd meg nem bukom.

Önző módon nem beszél
Csak nyomkodja a szivacsot
Így kaparja le a közösséget
(Sós Dóra)

... az ablak befelé néz. Láthat egy kicsi, kerek asztalt, amin összeomlanak a szavak, ahogy visszaütődnek az üvegről. Egymás felé tologatjuk csonkjaikat. Egyformán, mint ahogy a pohárban loccsanó víz próbálta utánozni az esőverést. (Baki Júlia)

Kálovits mester  a térdére fektette a mágnestáblát. Éppen Szabó Tominál, a középhátvédnél volt a labda. A mester lassan, szinte álmodozva a bal hüvelykjével feljebb tolta a középhátvédet jelző korongot. Szabó Tomi felnézett, majd, ahelyett, hogy az eddig szokásos módon passzolt volna a mellette várakozó jobbhátvédnek, előbb csak lassan, majd egyre gyorsulva megindult az ellenfél kapuja felé.

Majd elhagy az angyal Ica,
s kárörül a sánta vice.

 
A szerelemről a Hold jutott eszébe, a Holdról a csillagok. A csillagok a bársonyfekete égboltról aláhullottak és csilingelni kezdtek egy öregember hajfonatában. A táltos hun táncolt előtte.

Ádvent első vasárnapján Guido atyának az a határozott benyomása támadt, hogy Isten eltűnt. Persze, tudta, hogy ostobaság, Isten nem tűnik el csak úgy, egyáltalán nem tűnik el – de mégis. Pedig kereste mindenütt: a szobában, az ágy alatt, a szekrényben, a templomkert végében, később a perselyben, a tabernákulumban meg az oltáron. Nem találta.

A pénzedért
Feldúlnám éltedet,
És annak minden titkos útját,
Hogy pénzed rossz kamatra nyújtsd át;
S így nyerjek kéjeket
A pénzedért.
 

Nyúlpörköltet készít a húsból. A gyengéd céltudat csípős-illatos metamorfózisa hagymahuszárral, bordó bódogi paprikával, a lé tetején táncoló gombacsíkokkal, és minden fölött egy távoli, elhaló macskasóhaj. Az elköszönés. Hangszínében a végzetes szépséggel, a búcsú fájdalmával és bánatával.

 
Mert nem a békét kerested. A kis veszteséggel nem tudtál mit kezdeni, ezért elvették tőled az egészet. A sors karmai megakadnak a likas köpenyben, s letépik. Minden, ami nem tökéletes, szertefoszlik olyan ember keze között, aki az Egészre vágyik.

A káosz nem a rend hiánya, hanem olyan rend, melynek törvényei előttünk még ismeretlenek. Nesze neked, tele spájz. Éhen fogsz dögleni. S mondhatta volna: Nézd! Kipányvázva a végtelenben, egyetlen árva kérdéssel, ami hasadozik mértani függvény formájában, már ha abban lehetne hasadozni. Szavakból áll a végtelen. Szavakból van a káosz. S a végtelen se más: szó, és a káosz is csak az.

ÖREG VÁNDOR ÉJI DALA
GOETHÉBŐL (KI)FORDÍTVA
 
Immár mindkét térded
sajdul.
Ezt mint élem, kérded,
majd túl.

 A boszorkányok bukott tündérek lennének? Betegesen narancssárgák, nyirkosan terebélyesek, sötétet kedvelő, a zugokat elfoglaló asszonynépség. Kígyót-békát előkotornak, és bevarangyozzák az ember napjait. Tündérek aranyoznak, boszorkák varangyoznak? S neki, igazából, kicsoda ez a bogárszemű lány, aki a félhold fényében villant meg?