Könyvheti díjeső

A könyvheti események forgataga nemcsak az Írók Boltja Liszt Ferenc téri dedikálásáig ért el a várostérképen, de egy kicsit tovább is, a Buena Vista étterem galériájáig, ahol Böszörményi Zoltán átadta az Irodalmi Jelen idei díjait. A főszerkesztő elmesélte köszöntőjében az elismerés történetét: állami támogatások híján több mint tíz éve döntöttek úgy, hogy a folyóirat létrehozza saját díját. A kezdetben próza és vers kategóriában odaítélt jutalmat immár az esszé, a műfordítás és a gyermekirodalom műfajában is átvehették az arra érdemesek, akik valamennyien fel is olvastak műveikből.

Böszörményi Zoltán köszönti a közönséget, az asztalnál Bege Magdolna és Mányoki Endre, az Irodalmi Jelen szerkesztői

Böszörményi Zoltán mindenkit méltatott néhány szóval, különösen, hogy a díjazottak között idén az Irodalmi Jelen munkatársai is ott voltak. Boldog Zoltán próza kategóriában vette át az elismerést, a Kihez beszél ez a faszi? című, összegyűjtött tárcanovellákat tartalmazó kötetért. Böszörményi az írások hangulatának esszenciáját adó Néphangulat Presszó képét emelte ki a kötetből, amely Boldog Zoltán írásainak visszatérő helyszíne, autentikus vidéki kocsma, ahol minden fontos dolog ugyanúgy megtörténik, mint a nagyvilágban. Boldog Zoltán, aki ezúttal nem az elmaradhatatlan kamerát kezelte, hanem az oklevelet vette át, a Tisztességes falu című novellát olvasta fel a kötetből.

Boldog Zoltán boldog pillanatban

Varga Melinda, aki költői munkássága mellett Kolozsvárról tudósítja a folyóiratot, ezúttal szintén tisztán alkotói minőségében volt jelen, mégpedig az Űrezüst című kötet díjazottjaként. Böszörményi Zoltán e kötetben már igazán kiforrottnak érzi Melinda líráját, aki kacérkodva játszik el a női lélek húrjain, és verseli meg számtalan látószögből a sorokban feloldódó nőiséget. Varga Melinda mintegy párbajra hív a versekben, fogalmazott Böszörményi, és ízelítőként meg is hallgathattuk a szerzőtől három verset a Városversek ciklusból, köztük a Város Facebookra írva címűt.

Varga Melinda felolvasása

Más világba röpítenek el a Hudy Árpád fordításában, szerkesztésében és előszavával megjelent Nicolás Gómez Dávila-töredékek: a dél-amerikai bölcselő harmincezer kötetes könyvtárszobájába. „Dávilával egy enyingi beszélgetés alkalmával ismerkedtem meg” – mesélte a főszerkesztő, akinek Hudy Árpád beszélt először a kolumbiai gondolkodóról. A filozófus aforizmái az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban debütáltak magyar nyelven, Hudy Árpád magyarázataival. Dávila nemcsak megdöbbentő és provokáló, mutatta be Böszörményi Zoltán a gondolkodót, de sokszor megsemmisítő is, olyan pengeéles bölcsességgel, szatirikus látásmóddal „végez ki” mindent, ami talmi. Közben nem akar mást, mint felrázni a közönyünkből, magányukból, hogy merjünk önállóan gondolkodni. Hogy ez mennyire így van, Hudy Árpád alá is támasztotta néhány sziporkázó Dávila-idézettel, például egyik kedvencünkkel: „A művészet csúcsa a szavak segítségével visszaadni a gondolatnak az egyszerűséget, amelytől a szavak megfosztják.”

Kollegiális és baráti ölelés: Hudy Árpád átveszi a díjat Böszörményi Zoltántól

Mivel a következő díj fő érintettje már nagyon türelmetlen volt, olyannyira, hogy odaszaladt a főszerkesztő fülébe súgni a kérdést: mikor következik már, a kérdezett úgy döntött, jöjjön a sorban ő. Senki nem vette rossz néven, hiszen Böszörményi Zoltán kislányáról van szó, Pannáról, aki a Panna második könyve című gyermekverskötet címszereplője.

"Kedves Főszerkesztő úr, elárulná, mikor jövök végre én?" – Böszörményi Zoltán és kislánya, Panna

Nagyálmos Ildikó, aki a gyermekköltészet mellett az Udvarhely című lap munkatársa, Pannán keresztül minden gyerekhez címezte a költeményeket, amelyeket a címben megszólított maga is szívesen mond. A legjobbkor érkezett meg az estre Kányádi Sándor, hiszen mindannyian az ő versein nőttünk fel – jegyezte meg Böszörményi Zoltán, ami azért is lehetséges, mert szinte megszámlálhatatlan, hány helyre látogatott már el a költő személyesen. Nagyálmos Ildikó versei is a Kányádi-féle hagyományt követik: nincs olyan, hogy gyerekvers vagy felnőttvers, csak jó és rossz vers van – hangsúlyozta a főszerkesztő. S hogy a Panna második könyvét (az első nyomdokain járva) igazán jó versekből gyúrta össze szerzője, az kiderült a felolvasásból, illetve szavalatból, melyben Nagyálmos Ildikó és maga Panna jóvoltából volt részünk.

Végül csak eljött az ideje! Nagyálmos Ildikó és Panna átveszik az oklevelet

A legfiatalabb után a díjazottak rangidőse koronázta meg az estet: Sohár Pál műfordításaiért vehette át az elismerést. A New Yorkban élő költő-fordító Kányádi Sándor szinte összes versét átültette angol nyelvre, és adta ki az Irodalmi Jelen és az Iniquity Press közös gondozásában 2013-ban. Sohár Pál nem a Nyugat számos költőjének hagyományát követi – magyarázta Böszörményi Zoltán –, akiknek a fordításai inkább saját versek, hanem messzemenően hű az eredetihez. Hatvannégy magyar költő munkáit ültette már át angol nyelvre, és több mint ezer amerikai kiadványban helyezte el a műveket. „Nincs nagyobb hírnöke a magyar irodalomnak Sohár Pálnál” – hangsúlyozta Böszörményi Zoltán, és megköszönte a műfordító rendkívüli kitartását, fáradhatatlanságát.

Sohár Pál műfordítóként és a magyar irodalom legnagyobb hírnökeként érdemelte ki az Irodalmi Jelen elsimerését

Kányádi Sándor is köszönetének adott hangot, felidézve ismeretségük kezdetét Sohárral, aki a Maradok című antológia angol nyelvű kiadásával „turnézott” egykor Székelyföldön. Barátságuk azóta is töretlen, Sohár az évtizedek során egyre kérte az új verseket Kányáditól, amelyeket lefordított. Volt köztük olyan, amelyet öt változatban is elkészített (például a nevezetes Hallottak napja Bécsben című költeményt), és Böszörményi Zoltánhoz hasonlóan Kányádi is kiemelte, hogy Sohár a versek megjelentetéséről, elhelyezéséről is mindig gondoskodik. Mindkettőjük hangján, magyarul és angolul is meghallgathattuk Kányádi Sándor egy-egy versét, majd Sohár Pál a Felemás őszi ének fordítását olvasta fel.

Kányádi Sándor és fordítója, Sohár Pál

A díjátadó befejezése azonban még korántsem jelentette az együttlét végét, hiszen a könyves programok javában folytatódtak a Vörösmarty téren, az Irodalmi Jelen standjánál is.

További képek az eseményről:

Szöveg és fotók: Laik Eszter