Ugrás a tartalomra

 

Műfenyők közönyéből nem nőhet megváltás – Az Irodalmi Jelen kortárs verskarácsonya

 
 lpg
Lőrincz P. Gabriella
 
Leszállt
 
Isten elsárgult falevél
Ágon ülő madár-létezés
Alma csecsszopó gyermek
Isten búzavirág fenyőtoboz
Fagyos téli táj
Isten ősz haj és ránc a szem körül
Isten idén is
A karácsonyi égők mögé kerül
 
BZ
 
Böszörményi Zoltán
 
Serenitas  
 
Már nem a sötétben alszom,
a sötétet elfeledtem,
s vele együtt kuncsorgó,
megváltást nem hozó
álmom.
A fény tisztásán
magamra találok.
Mi talmi,
meg sem látom.
Ücsörgök éjben,
fényben.
Hívogatlak, merészen.
Meglátlak,
meglátom,
mit sose reméltem.
Lenn,
a mélyben,
Illés száguld tüzes szekerén,
hozzám ér fel.
 
bd 
Bánkövi Dorottya
 
Karácsony 
 
Nem veszek tudomást róla,
hogy a szemem kihűlt,
csak ma éjjel
képes vagyok a gyengédségre.
Van még olyan szervem,
amellyel jól tudok hazudni.
 
Neked választottam ezt a hotelszobát
a sok ezerből, amit meg tudok fizetni,
hogy képzelj bele egy világot, mint régen,
s ágyazz meg benne mindkettőnknek.
 
Fáradt vagyok a mesékhez.
Tekints körbe, megszépül minden, ha te nézed:
a műfenyő a sarokban ki fog hajtani,
és ősz hajszálaim is jobban elvegyülnek.
 
Suttogva mondom: semmi gondolat!
Aki gondoskodik rólam,
most csak eleven bűntudat.
Ma ünnep van, ma csak felejtsünk,
s tegyük meg, amit majd újra felejteni kell,
ez a karácsony este a tiéd,
de inkább az enyém legyen.
 
Borítsd rám kedves fecsegésed –
a csendet egy ideje nem merem hallgatni,
nézd, ma változott valami:
nem fehérneműt, CD-t vettem neked.
Hajolj rám, lepjen be sátor-hajad,
és óvj meg mindattól,
amiről nem lehet beszélni.
 
A fejemet öledbe –
a pillanatba hajtom,
nem szűnő szonáták karcolnak
testemen,
ölelj, ha mersz még,
nem tudom, hányat kellene aludnom,
hogy megérdemeljem. 
 
SZNI
Szilágyi-Nagy Ildikó
 
Növényi zsír
 
Szakítasz, mert mersz,
az idővel. Idővel
minden perc kiürült
margarinos doboz,
epeköveket és elhullott
fogakat gyűjtesz benne,
cserzi a gyomrot a
hidrogénezett zsír.
Puha fejüket a lágyszárúak
emelik először a fénybe.
Az életformák háborúja
csillámpor, csak karácsonykor
sziporkázik. A takaróra
húzod a fejed, az ágydeszkán
üres idő perceg.
 
vm
Fotó: Szentes Zágon 
 
Varga Melinda
 
pihenőnap az éhezésben
           versima Balla Zsófia sorai nyomán
 
 
Úristen, a te szent Fiad születése napján
nézz szét a világban, s kinek ünnepelni
nincs módja, segítsd boldogabb napokhoz.
Szüntess meg minden talmi lármát, az áruházláncok
bóvli meghittségére küldj pusztító futótüzet,
műfenyők közönyéből nem nőhet megváltás.
Csillogó sztaniol mindenütt,
bejglik és töltött káposzta illata száll,
az égig érő télifa alatt pazar ajándék karácsonyi dalokkal –
ennyi volna csak?
Úristen, a te szent Fiad születése napján
tekints le azokra, kik árvák,
magány és keserű csend a társuk,
nyílj ki nekik,
gondviselésed legyen ír a csüggedők lelkén,
szárítsd fel a nyomorultak könnyeit,
az ünnep rózsakertjébe vezesd be a hitetlent,
a kétkedőt és reményvesztettet.
Úristen, a te szent Fiad születése napján,
adj vasárnapot a fagyhalálban és éhezésben,
szegénység gyomvirága ne szője  körbe a karácsonyt,
gondolj azokra, kiknek takarója a télikék ég,
adj pihenőidőt a félelemben és a szeretetéhségben.
Egy napra csak jöjjön el a te országod itt a Földön,
gyúljon fény, legyen melegség
a legszentebb gyermek születése napján,
vagy vidd magaddal az örökbe azokat
kiknek nincs módja ma az ünneplésre.
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.