-
Molnár András Barnabás
Szobrokat tömjénez a mennybolt
Álmukban beszélnek a kövek Fényből esnek a felhők -
Mirtse Zsuzsa
Szív és toll a mérlegen
búvópatakként rejtőzünk
időnként összemos minket
egymással az Isten -
-
-
Böszörményi Zoltán
Teraszom korlátja felett kolibri verdesi szárnyait
Isten megteremtette a világot, de sohasem mondta, hogy műve készen -
-
Szélyes-Pál Dániel
Pék János már nem etet kovászt
Mulatod az árnyékban az időt, Uram. Azt mondtad,
megmutatod magad -
Lőnhárt Melinda
Az összes szobában zuhog az eső
figyeld hányféle állat is vagyok szólíts a régi nevemen -
-
-
Farkas Kornél
Párhuzamos végtelenek
megszűnhetetlenül táncol egy fapadlós, puritán templom ürességtől kongó boltozatai alatt. -
-
-
-
Turczi István
Egy ukrán költő halálára
Egy ukrán költő halálára
„Mint aki lemerülni készül / a jeges víz alá, nagy levegőt vesz. / Meddig tart és miért nem enged? / A közönyös szürkületben / vérmalom zihál.” – 2024. január 12-én Makszim Krivcov ukrán költő elesett a harcokban. Turczi István egy verssel emlékezik meg a fiatalon elhunyt alkotóról. -