Felkorbácsolták az ordut.

Bőgtek a marhák, nyerítettek a ménesek, sírtak a vasak, átkok csípős füstszagát hozta a szél.

1241. április 10-én éjszaka a tatárok megpróbáltak átkelni a Sajó hídján.
A magyarok Kálmán herceg – Béla király testvére – vezérletével súlyosan megverték őket. Batu már a visszavonulást fontolgatta, de 11-én reggel Szübütej fővezér meglátta a magyarok összezsúfolt, szekerekkel bekerített táborát, s állítólag annyit mondott: Oroszlánok, akiket szamarak vezetnek! Emberei távolabb átúsztattak a Sajón, s meglepetésszerűen bekerítették a magyar tábort.

Számos tudományos munka jelent és jelenik meg mindkét világháborúról, többségük angolul, a világ nyelvén, és mint a szerző hangsúlyozza, a győztesek földrajzi tartományainak nyelvén. Ha e művekben egyáltalán meg is említik a magyar fegyveres erőket, többnyire csak mellékesen teszik.

„Budapest látványosan fejlődik, épülnek a hidak, a klasszicizmus és szecesszió virágkorát éli, sokasodnak az omnibuszok, egyre sűrűbb lesz a lóvasút-hálózat. Sőt, Magyarország vasúthálózata is robbanásszerűen fejlődik, amire jó példa Arany rendszeres utazása Karlovy Varyba. Kilenc éven át látogatta a cseh üdülővárost, hallgatva orvosai tanácsára, s első utazásait – 1869-70-ről beszélünk – még postakocsin és vonaton felváltva tette meg, a későbbi években aztán végig vonattal tudott utazni.” – Cselenyák Imre előadásának írott változata.

Az elmúlt hetekben Márai Sándor és Thomas Mann 1949-es naplóbejegyzéseit olvastam. Ebben az időben mindketten emigrációban éltek. Thomas Mann az egyesült államokbeli Kaliforniában, Pacific Palisadesben lakott, míg Márai Olaszországban, Nápolyban élt. Bár a világ két különböző pontján tartózkodtak – óceán választotta el őket egymástól –, a Mindszenty-pert mindkét író fontos eseménynek tartotta.

1918 ígéreteinek és 1990 valóságának szembesítését a 26 évvel ezelőtti román kormányzat nem bírta elviselni ott Gyulafehérváron.

Megtalálták Géza sírját? Melyik Gézáét? Ki volt az a Géza? Komolyan ő találta ki a vasárnapi zárva tartást? – Tárcánkban egy kifosztott királysír nyomába eredtünk.

1944. március 18-áról 19-ére virradóra német csapatok lépték át a Harmadik Birodalom és a vele szövetséges Magyarország határát. A Wehrmacht már évek óta „átjáróként” használta délkeleti szomszédja és fegyvertársa földjét, ezúttal azonban nem átvonulni szándékoztak katonái, hanem maradni. Hogy erőszakkal megakadályozzák Magyarország kilépését a háborúból. Megkezdődött a Margaréta-terv végrehajtása. – Hudy Árpád tárcája

Vigaszágon se jön neki össze semmi. Menyasszonya, Kőszeghy Zsuzsika az öreg és kopasz, de gazdag Bercsényi grófnak nyújtja fehér kezecskéjét. Amit meg lehet érteni. Így azután nem maradt más a hosszú évtizedekre, mint a képzelt nővér, és a levélregény. A székely helyszíni tudósító így maradt meg nekünk, olvasóknak.