Üres tönkszemekkel figyelem a szóirtást,
S ahogy haladok, erőmet próbálom
Egy-egy ágon. Könnyen törik.

Beszélgetés a modern magyar vizuális költészetről képversek, lettrista és konkrét költemények, valamint versposzterek alapján.

Adj nekem egy rossz nevet, hogy abban legyek látható.

lényedbe az elmúlással szeretnék végleg belopózni
ha meghalok föld álá viszem az arcod
szétázó fogsorom jéghideg vizekre
bolyhos férgek csillámló hadára testálja ízed
szétcsorgó szememből kimarja rideg agyaggá
oldja a föld Iúgja lenti mosolyod

A Költészet Napját versposzterekkel ünnepeljük. Pontosabban: tervekkel, melyek nyomán plakátok készülhetnének, ha volna rá – ahogy ma mondják – forrás. A líra él, de látszani csak kampányok idején van esélye. A Magyar Képzőművészeti Egytemen a tanítványaim sosem tudnának beletörődni ebbe: képzeletben telerajzolják, -festik a városokat versekkel, melyeket maguk választottak, s formáltak meg az élmény hatására. Néhány perc verscsönd az utcazajban – ennyi az álom. Lehetne Kosztolányié is, talán.

 
Tandori Dezső (…) mindmáig nagy fokú jártassággal és határozottsággal mozog a térbe vetített betű- és számversek, a konkrét líra, a játékossággal áthatott permutációs költészet, valamint az ideaközpontú nyelvi elvonatkoztatások igencsak széles skáláján, jócskán túlhaladva a műfaj eredetileg meghatározott és a hazai történelmi áttekintésekben némileg megszelídített fogalmi kritériumait. (Szombathy Bálint: A konkrét költészet útjai, www.artpool.hu)