Légrádi Gergely új kötetének története abszolút mai: marketing-iroda, zaklatott főnök (Miklós), akinek élete percre be van osztva, családjára alig jut ideje. Hangulata életünk robotoló levegőtlenségét árasztja: rohanás kifulladásig.

Bánkövi Dorottya első kötete, A női test biztonsága a férfiúi akaratot kereső és vele szembeszegülő vágy és teremtőerő esszenciája. A kötet erre a folyamatra épül: a négy ciklusra osztott versek első negyedében a keresés, a testiséggel, az irányíthatatlan ösztönökkel való szembesülés, a férfiak megismerése mutatkozik meg. A második rész a csalódás ciklusa, a harmadik ennek feldolgozása, az utolsó pedig a teremtés ideje.

Az Irodalmi Jelen tavalyi debütdíjasának első kötete, az Ezért nem alszom nálad tizenöt rövid elbeszélést tartalmaz. Már a cím sejteti, hogy a szövegek középpontjába a férfi–nő kapcsolat kerül, elsősorban a szexualitás felől megközelítve. A szerző saját generációjának ajánlja az írásokat, mottóul pedig bibliai idézetet választ, Dávid és Betsábé történetének megidézésével a meztelenség, a nyers testi kívánság erejét húzza alá.

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” – olvasom egy Lackfi János-interjúban, amelyben arra kérdezett rá a riporter, milyen életformáló versidézet volt rá nagy hatással. Nagycsütörtök van, a keresztutat hallgatom az interneten, próbálok elmélyülni, felkészíteni magam Krisztus feltámadásának ünnepére, amelyhez Lackfi János lírája kiváló „segédeszköz”, ebben a belső lelki folyamatban jó társ. Ott cseng bennem a János evangéliumából kiragadott idézet, amely életformáló hatással volt a költőre, ennek tudatában olvasom el a még kéziratformában lévő, hamarosan megjelenő zsoltáros könyvét, az Életem templomát, illetve a friss, nyomdaillatú #Jóéjtpuszit, amely szintén istenes verseket tartalmaz, csaknem kétszáz lapnyi lírát az istenképünkről, Jézusról, a Szűzanyáról, emberi gyengeségeinkről, esetlenségünkről, az örömről és a fájdalomról, a bukásról és a felemelkedésről.

Szederkényi Olga interjúkötetében irodalmi sikerek nyomába ered. Ám aki a receptre vágyik, azt ki kell ábrándítanom: nincs ilyen. Minden írói sors, minden mű utóélete más és más, így nincs egyetlen, a sikerhez vezető biztos út sem.

Az Egy orosz utazó levelei teljes magyar fordítása 2016-ban látott napvilágot a Ráció Kiadó gondozásában, Nyikolaj Mihajlovics Karamzin (1766–1826) neve mégis minden kétséget kizáróan ismeretlen a magyar olvasók többsége előtt. Az orosz szentimentalizmus reprezentatív alakjának hatástörténeti jelentősége megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor az érzékenység irodalma napjaink befogadóját nem feltétlenül vonzza.

Különös, megható, ugyanakkor humoros Münz András legújabb könyve, amelynek már a címe is rejtélyes: Nélküled, veled. A rövidke kötet emlékezés, az író soha nem ismert édesapját idézi meg, akit egyéves korában látott utoljára, mert azután eltűnt a második világháború forgatagában.

Az írások többsége emberi kapcsolataink alakulását járja körül, amelyeknek ki nem mondott problémáival, konfliktusaival a járvány okozta bezártság még erőteljesebben szembesített bennünket. A járvány őszi-téli második hulláma különös aktualitást ad a kötetnek, és ha nem is minden novella állja majd ki az idő próbáját, hű képet nyújthat az utókornak a koronavírus miatt bizonytalanná vált világunkról.

Oberczián Géza hátsó szoba című kötetében sok az ismerős elem. Sorsok, események, cselekedetek, okok és okozatok, életek és halálok, előzmények és következmények, találkozási pontok, döntések és sodródások. Az olvasó érzi, hogy köze van mindhez, hiszen volt része hasonlóban, ugyanakkor érzi az egyedi ízt is, az egyszerit, ami pontosan így biztosan nem történt meg, és megismételhetetlen.

A szerző fricskát mutat a Gutenberg-galaxis halálát meglengetőknek: a nyomtatott könyv ismeretközlő, értékhordozó szerepe nem vitatható még olyan korban sem, amikor megjelennek az egyre modernebb adathordozók és az elektronikus könyvek. Ezek sosem nyújtják ugyanazt a különleges élményt, ami hozzátartozik az olvasás szertartásához: leemelni a kötetet a polcról, érezni az illatát, lapozgatni.

Sosem gondolkodtam még azon, hogy a bánat mi lenne, ha nem bánat volna, illetve mi is tulajdonképpen. Max Porter megtalálta rá a választ: a bánat egy tollas állat, egy varjú, amely váratlanul és kéretlenül beköltözik egy apához és két ikerfiához.

2016 után Sofi Oksanen újabb könyvvel jelentkezett, és hatodik regényének sem választott könnyű témát. Fő helyszíne Ukrajna orosz–ukrán konfliktusokkal terhes terepe a határvidéken. Olyan, sokak számára tabunak számító kérdéseket feszeget, mint a legális béranyaság vagy petesejt-adományozás, amely szegény nők ezreinek ad megélhetési vagy kitörési lehetőséget.

Halmosi Sándor póztalan költő. Nem díszíti túl a mondanivalóját. Szikár, köznapi szavakat használ. A sziklamászó bátorságával nyúl az egyszerűhöz, a természeteshez.

A történelmi allúziók mellé koherens igazságtartalmak társulnak. Nem egy ígéretes, fogyasztói igényeket kielégítő szóbűvésszel állunk szemben, hanem egy megfontolt, tudatos alkotóval, aki még hisz a gyarló ember erőteljes lényként való felemelkedésében és a szavak megváltó erejében.

Abafáy-Deák novelláskötetében választ találunk arra, hogy miért és hogyan lett szerelmes a betűkbe, és személyes példáját láthatjuk benne az anyanyelvhez való ragaszkodásnak, ami élettörténetét ismerve még ragyogóbb, hiszen választhatta volna a német nyelvet is. Történeteivel arra buzdítja olvasóit, a kudarcok ellenére se adják fel, mert mindig van új kezdet: „Skálázz, még, még, ne hagyd abba”!

Varga Melinda hatodik verseskötete két ciklust (Madárnyelv és Evilági színház) tartalmaz. A tömör, egyszerűnek ható versnyelv jól párosul a metafizikai kíváncsisággal, a könnyed nyelvhasználat, az egyszerűen felfejthetőnek tűnő képrendszer ellenére a felvetett problémák mély és átható megismerése a cél.

Nemcsak a skandinávok jeleskednek a dermesztő provinciális krimikben, hazánk is képes hasonló darabokat felmutatni a műfajban. Itt van például Ross Károly Híd az ártér fölött című legújabb regénye, mely skandináv krimisen hideggel és hóeséssel indul, majd családi titkokkal és felkavaró részletekkel folytatódik.

„Varga Melinda könyvében ugyanis a műfaji konvenciókon túl fontosabb a játék. Aminek azért mégiscsak szabályai – játékszabályai – vannak. A szabályok viszont – a helyszíni riporttól eltérően – nem előzetes elgondolás szerint alakítják a szöveget, hanem az egyes szövegek jelölik ki őket.” – Lakatos-Fleisz Katalin kritikája Varga Melinda A fásult kebelnek nincs költészete című kötetéről.

A regény szerkezete egyszerű sémára épül: adott egy rejtély, jelesül az apa és a biciklijének eltűnése, majd a bicikli húsz évvel későbbi váratlan felbukkanása arra készteti Csenget, hogy lépésről lépésre visszapergesse a múlt eseményeit. Az író ez után fejti fel rétegenként Cseng történetét, majd a biciklihez kapcsolódó személyek életét. Végül mindezt a jelen családdrámájába bugyolálja.

Az íróként, költőként, műfordítóként és újságíróként egyaránt ismert, érsekújvári származású Pénzes Tímea Ikeranyaversek című kötetét elejétől a végéig derű hatja át. A tizenegy ciklusból álló versgyűjtemény különleges látlelet a szerző gyermekeinek születéséről és az azt követő időszakról, nyolc cikluson át tartva a kronológiai rendet, míg a kicsik ötévesek nem lesznek.