December 16-án 130 éve született Kodály Zoltán. A Klebelsberg Kultúrkúriában háromnapos kórustábort rendeztek. Csanda Mária jegyzetében behallgathatunk a kulisszák mögé.

TÁRCA

Bár a Wikipédia szerint Szabó Zoltánnak Károlyi Judittól nem volt gyermeke, ez téves adat. Kristóf is felnőtt már, egy angliai intézet lakója. Nehezen beszél, nehezen gondolkodik. Édesanyja látogatta olykor, az író nem nagyon látta, nem igazán vállalta.

„A múlt héten történt először, hogy megszólták a régiek, ő nem is igazi csöves, csak amolyan luxusguberáló. Járogat haza a saját lakásába aludni, közben meg itt dőzsöl az utcán, kiveszi más szájából a falatot, elhalássza előlük a pénzre váltható hulladékot.” – Sultanus Beatus tárcája

Szegeden leváltották a Szabadtéri Játékok igazgatóját, aki a városban felélénkült kultúrharc egyik szimbólumává vált. Megpróbáltunk a jelképek mögé pillantani. Klebelsberg Karina jegyzetét olvashatják.

„Annak, aki ezt kitalálta, valami fiskális profizmus álarcában, valójában fogalma sincs az élet leglényegéről.”

Vettem a tarisznyát, tettem bele hamvába holt pogácsát a sarki szupermarketből, leakasztottam a szögről a nagyapám régi, rozsdás karóráját, és bementem az istállóba, amelyben egy fél lóerős paripa állt a falnak támasztva. Mit mondjak, Rosinante hozzá képest egy Kincsem volt.

Szögezzük szemünket máris a jövő évi díjra, aminek érdekében néhányan máris elkezdtünk lobbizni. Annak ugyanis (ez nyílt titok) fő esélyese a most hetvenéves Nádas Péter.

Precedensértékű lehet az ítélet, amely dönt a Népszava és a Hír24 kommentelőinek ügyében.

Az objektívbe vetett hit s az iránta táplált bizalom föl-föllángol; a fényképész időről-időre erkölcsi megrendelésre is dolgozik.

A magyar nyelv és irodalom kerettanterv-javaslatairól szóló cikksorozatunk záró jegyzetét olvashatják tanulságokkal, ötletekkel és helyzetértékeléssel.

„Véget ért a klasszikus nyelvművelés kora; nincsenek többé útmutató írástudók, csak teret és egyenrangúságot követelő megnyilvánulások özöne.” – Laik Eszter jegyzete.

Márai, mint aki kártyalapokat számol le az asztalra, úgy vette sorra a színes fotókat negyven-ötven éve nem látott szülőházáról és szomszédságáról. Arcizma sem mozdult. Egyáltalán, teljesen olyan volt, mint a Húsvét-szigeti kőszobrok, amelyeket Aku-aku néven ismerünk.

„Azok a jó kis zserbók, bejglik, metéltek, darázsfészkek, torták, aranygaluskák és grillázsok, felelt Csárli az ellenvetésekre, azok a jó kis diós csokoládék, majd azok szomjazzák a termést. Betörünk a nassiparba, doktor úr, betörünk…” – Sultanus Beatus tárcája

Másképp nem is lehetne. Mármint nem rómaivá válni, ha egyszer megérkezik az ember oda, ahová, azt mondják, minden út vezet. És csakugyan: mindenki Rómában tolong. – Laik Eszter tárcája.

Elmúlik egy óra, tovább esik. A madár félig felnyitja szemét, kitátja csőrét, talán ásít. Lassan, ólomnehezen megmozdul. Odébb megy, a kút mellé, levelek alá. Ott gubbaszt még egy jó darabig, a végzetes hely felé fordulva. Aztán elrepül. Azóta sem láttuk – igaz, meg sem ismernénk.

A magyar nyelv és irodalom kerettanterv-javaslatának két verziója közül az egyiket a nyilvánosságra hozatal közben letiltotta a kormány. Ráadásul azt, amelyik a felzárkózást jelenthette volna a diákoknak szövegértésben. Helyette a rendszerváltás előtti szintet célozta meg.

Nagy a Melinda vétke, mindenki tudta. De hogy miben áll, azt senki sem. Vitte tovább a sorsát, még ha a málhája az egekig púposodott is.

„Ez egy nagy virtuális lyuk, fiacskám, tulajdonképpen nem is létezik, mégis van. Ez egy olyan rés, amibe bele lehet dögleni mindnyájunknak.”

A spanyol „Hasta la vista” búcsúzást sokan ismerik, magyarul „Viszontlátásra”, ez a film címe, de benne flamandul beszélnek. Ki látott korábban flamandul beszélő feliratos belga filmet?

"De miért jó a népnek, ha van egy-két leharcolt kis mozija? Azért, mert az a néhány ember, aki bemegy egy-egy előadásra, együtt ül be, és együtt is jönnek onnan ki." – Laik Eszter tárcája.