Furcsa érzés lehet királyi gyereknek lenni, akinek nem egy, hanem legalább három palotában volt gyerekszobája.

Túl bátrak voltunk? Vagy csak eléggé? Megbolygattuk az állóvizet? Mit értünk el? A 83. Ünnepi Könyvhét ideje alatt zajló szépségversenyünk eredményhirdetése és tanulságai.

Olyan is a világ, mint egyetlen hatalmas hengermű. Különösen siralmas képet nyújtanak a pályaudvarok, repülőterek és kikötők. Szellemi vágóhidak.

A Szép Magyar Könyv 2011 Verseny oklevelét szépirodalmi kategóriában Bajnai Nóra és Bodor Lilla Félvégtelen című kettős albuma kapta. A döntéssel kapcsolatos kételyeinket fogalmaztuk meg. Cikkünket vitaindítónak szánjuk. Várjuk az Önök hozzászólását a témához!

​​​​​​​Nietzche titáni harca merénylet a Megfeszített ellen – ő a jelképe az ember hübriszének, a mindentudás gőgjének; az elfajult anyaghit sűrűsödött össze vélt ön-istenségében.

Isten a teremtésbe halt bele, mert amikor az ősrobbanást előidézte, akkor az összes jártányi ereje elment rá, hogy az anyag végül egy kicsivel több legyen, mint az antianyag.

Beharangozónkban a 2012-es Könyvhét kínálatából szemezgetünk. Megnézzük, melyek a slágertémák, mire érdemes figyelnünk.

Több mint negyven éve járja a világot a magyar költészet  népszerűsítésének szolgálatába szegődött, nagyhírű kvartett: Gryllus Dániel Kaláka együttese. A körtáncba beállni mindig kész, s ehhez illően huszár óbester bajuszt növesztett Csák János nagykövet, valamint a Magyar Kulturális Központ meghívására ellátogatott Londonba az egész sor  hangszeren virtuóz két Gryllus-fivér: Dániel és Vilmos, az ukulele mestere, Radványi Balázs és a dalos ajkú bőgős, Becze Gábor.

„A nő tartott attól, hogy most következik majd az, hogy »bezzeg ezek a mai könyvek, ezek nem szólnak semmiről«,, de a kádfestő nem mondott semmi ilyesmit, hanem pontos mozdulatokkal törölgetni kezdte a tégelyeket.”

A Szegedi Borfesztiválon járva borkülönlegességekre bukkantunk, amelyekhez megpróbáltunk frissen megjelent olvasmányokat társítani.

„A haza olyan, mint a test, amelybe beleszületünk, gondolta Dzsoni a sokadik nap sokadik söre után, mert ő csak így gondolkodott. Amikor józan volt, pihent, és nehezen igazodott ki a világ dolgain.”

A gazdaság teoretikusai nem akarják tudomásul venni a fizikai és biológiai törvényszerűségeket. Egyfajta örökmozgónak állítják be a gazdaságot, körforgásokkal és egyensúlyokkal.

Milosz szerint van nemzeti, puritán, esztétikai, szakmai alapon álló, szkeptikus, metafizikai, sőt etikai ketman is. Nyilvánvaló, hogy ezek az egyes embereken, vagy rezsimen (például a kádárizmuson) belül  keveredtek, de pontos megfogalmazásuk segít megérteni az 1945 után történteket.

Vannak néhány mondatos részletek, amelyeknek az értelmét a leghíresebb Shakespeare-kutatók sem tudták még megfejteni, mert korabeli szavakkal akkor aktuális dolgokra utalnak.

A fele osztály a pad alatt keresgélt: levert radírt, tolltartót, cerkát. Hiába. Bárhogy cseleztünk is, soha senki nem látott el a messzi Budavárig. Eszter csak járkált föl-alá.

Puzsér a Csillag születikben hétről hétre azokat a mondatokat fogalmazza meg, amelyek értékelő kritika híján a magyar ítészek puha tollaiból hiányoznak. 

Tényállás – ízlelgeti a nő a szót. Előrehajol a széken, a térdén könyökelve megtámasztja az állát. A linóleumlapok mintázatát figyeli a padlón, ahogy elkerülik egymást a csíkok...

Az Irodalmi Jelen a 2018. május 23-án elhunyt Kabdebó Tamástól a szerző alábbi írásával búcsúzik.

Miközben az autóban szálló pálinkagőzben az írószervezeti elnök éppen annak a gondolatsornak a végére ért, hogyan tegye el láb alól a róla folyamatosan gúnyosan beszélő újságírót, a mit sem sejtő zsurnaliszta éppen kedvenc helyén, az Arabban töltötte a kora nyári délutánt. – Sultanus Beatus tárcája

​​​​​​​Döntöttem: nyerek a lottón. Ideje tennem valamit a szűnni nem akaró világválság ellen, elvégre az is folyamatosan tesz ellenem. Mivel nem vagyok kétkezi bróker, minden hájjal megkent becsületes vállalkozó, megélhetési politikus vagy megasztár, marad számomra a meggazdagodásnak ez a mindenki előtt egyenlő eséllyel nyitva álló útja.

Egy árva versikében az itt-létünk egésze: a közös tapasztalat, közös emlékezet, közös nyelv széthullása – és a mégis egyetlen, nyilvánvaló esélye mutatja meg magát.