„Demeter Zsuzsa József Attila-i allúziónak nevezi a „tenyeredben tartod szívemet” verssort, és ő, a monográfiaíró sem tesz mást, tenyerébe helyezi a verseket, verssorokat, trópusokat, s felmutatja azokat.” – Hegedűs Imre János értékelése Demeter Zsuzsa monográfiájáról.

„Demeter Zsuzsa könyvnyi kérdésben követi az immár verssé változottat. Módszereket keres, fon össze, vált, vált le: figyeli, hogyan hat (rá) egy-egy kötet, aztán a kötetek összefüggései révén a képek, verssorok, versek.” – Egyed Emese kritikája.

„Sigmond későn kibontakozó, nehezen besorolható, különleges figurája a 20. század második felének és századfordulónak; groteszk, abszurd látásmódú regényei és elbeszélései egy drámai eseményekkel terhelt élet tükrei. A második Forrás-nemzedékhez tartozó, vagy legalábbis oda sorolt írót a hatvanas évekre eső pályakezdéstől kíséri figyelemmel a monográfia szerzője.” – Laik Eszter kritikája Demeter Zsuzsa Sigmond István-monográfiájáról.

„Tizenkilenc kötetből mindössze egy hozta meg a sikert és elismerést, egykötetes szerzővé avatva Sigmond Istvánt. Tucatnyi kritika, több interjú, beszámoló az Irodalmi Jelen díjátadójáról őrzi a sikert – magyarországi és erdélyi folyóiratok kritikusai méltatják a szerzőt.” – Demeter Zsuzsa Sigmond Istvánról készült monográfiájából közlünk részletet.

Demeter Zsuzsa irodalomtörténész két jelentős kötettel is hozzájárult a köztudatból némiképp kiszorult erdélyi szerzők életművének megismertetéséhez. Sigmond István- és Kinde Annamária-kötetén túl beszélgettünk még nemzedékiségről, kolozsváriságról, vagy épp a páratlanul gazdag, mégis szétszóródott hagyatékokról.

„…az értelem és érzelem, az emlék/múlt és a jelen disszonanciája, az éjszakánként megjelenő puha talpú hiúzok és a szintén puha talpú fázós jövő lesz a kerete ennek a világnak, ahol a »vak dióként diókban zárni lenni«-szerű magány tölti ki a mindennapokat.” – Részlet Demeter Zsuzsa kötetéből.

Néhány nappal ezelőtt a Petőfi Irodalmi Múzeumban köszöntötték Szilágyi Istvánt, az Utunk egykori főszerkesztő-helyettesét, a Helikon kéthetilap alapító szerkesztőjét, akit nemcsak az idősebb, a kommunizmus idején szocializálódott olvasók ismernek, hanem a fiatalabb nemzedék is, a Kolozsvárott, az irodalom másik fontos bástyájában legalábbis biztosan.

Erdély-történetek volt a címe az Erdélyi Magyar Írók Ligája XVII. írótáborának, amelyet immár hagyományosan Árkoson (Kovászna megye) tartottak meg szeptember 6–9. között. A tábor hangulatát Király Farkas fotóriportja hivatott szemléltetni.

A Helikon tematikus sci-fi számát mutatták be Kolozsvárott, a rendezvényen az újonnan alapított Kemény Zsigmond-díjat Antal Balázsnak ítélték oda.