A szöveget sokféle műfajból szőtte össze a szerző: történetekből, ráolvasásokból, receptekből, tanításokból, mítoszokból, szimbólumokból. És ahogy olvassuk, a körülöttünk lévő tárgyak, gondolataink, történeteink és kapcsolataink egyszerre megtelnek jelentéssel és jelentőséggel. Ha csak ennyi hatást kivált a könyv, már megérte.

„A kötet egy készülő világvége krónikája. A gyarló ember minden mocska és kincse terítékre kerül. Ezen a bolygón minden és mindenki pusztul, és aki azt állítja, hogy ez a világ a létező világok legjobbika, az vagy bolond, vagy perverz. Mindenesetre az élet elég hosszú haláltánc ahhoz, hogy beleférjen pár ballépés.” – Kiss Judit Ágnes A Halál milongát táncol című regénye Rimóczi Lászlót vitte táncba.

„Nemcsak az erős felütés, amivel a regény kezdődik: »Arról, hogy meghaltam, utólag értesítettek.«, sorban a többi is, leginkább az utolsó szóig hiteles párbeszédek. Idegen világot tárnak az olvasó elé, távol a nyugat-európai értékektől, egy egészen más erkölcsi elveken és szokásokon nyugvó világot.” – Jászberényi Sándor regényét Kiss Judit Ágnes olvasta, és írt róla nekünk.

A Múzeumok Őszi Fesztiválja alkalmából különleges eseményre toborozták össze a költőket a József Attila Emlékhelyen: Illyés és József Attila versengését felelevenítve szonettpárbajban csaptak össze a lírikusok. A jeles költőkből álló zsűri mellett a közönség is szavazhatott a nyertesre. Bak Rita maga is részt vett a versengésben, élménybeszámolójából megtudhatjuk, kik nyerték a babérokat.

Könyvheti körképünknek a harmadik részéből megtudhatják, hogyan dedikáltak szerzőink, Muszka Sándor, Pál Dániel Levente és Varga Melinda az Irodalmi Jelen standjánál, milyen izgalmakat tartogat Kiss Judit Ágnes új nagyregénye, illetve hogyan kötődik a próza a tangóhoz.

Kiss Judit Ágnes pajzán versei a szerző előadásában.

Kiss Judit Ágnes elmondja verseit.

"De ha ők a költőt egy hegycsúcson állva képzelték, arccal a világegyetem felé, épp indulóban távoli csillagképek felé, előttem úgy jelenik meg, mint akinek tekintete a tűzhányó kráterébe mélyed, a Föld középpontja irányában, az anyagnak nem a távoli vége, hanem a másik vége felé. Úgy is lehetne fogalmaznunk: nem a világ vége, hanem a kezdete fele fordulva."

Az Irodalmi Jelen ünnepélyes „Könyvhét-megnyitójának” tekinthetjük a Zsivágó Kávéházban megrendezett II. Nagy Felolvasást, amely többek között abban különbözött az elsőtől, hogy ezúttal még többen gyűltünk össze, hogy verseket, prózarészeteket hallgassunk meg szerzőinktől.

Minden nappal közelebb az év legjelentősebb könyves ünnepe, a Könyvhét. Mire várnak, mivel számolnak, mit kívánnak, ezt kérdezte az Irodalmi Jelen tizenöt irodalmártól (név szerint: Ádám Tamás, Andrassew Iván, Antall István, Darabos Enikő, Faludi Ádám, Géczi János, Hargitai Ildikó, Jász Attila, Kiss Judit Ágnes, Láng Eszter, Pécsi Györgyi, Podmaniczky Szilárd, Szabó Tibor Benjámin, Tarján Tamás ). És a bónusz interjúk: Anonymus, Boldog Zoltán, Weiner Sennyey Tibor, Mányoki Endre.

A Németh-drámák ’komolyak’ – tragikusak, fenségesek, emelkedett gondolatokat járnak körül, korunk uralkodó látás- és beszédmódja az irónia, minden közbeszéd és közszereplés iróniával van átitatva (és röhögéssel körülvéve), és talán csak a szentmisék maradtak mentesek az iróniától. De azért azt gondolom, Németh több darabját is lehetne játszani kor-szerű dramaturgiával, rengeteg élő gondolat van bennük – kétségtelen, erőteljes, teremtő színházi rendező kellene hozzá.

Nem a legfontosabb mondatok. Azt sem állítom, hogy ezek miatt volna érdemes el- vagy újraolvasni ezeket a könyveket. Azt sem, hogy föltétlenül rezonálnának egymással. Csak kiválasztottam őket valamiért.