• Irodalmi Jelen

    E. Bártfai László: Csend és érték

    "Testberendezésünk és lelki szükségleteink miatt a csend kevésbé sérti a fület, mint a zaj." "Sok embert valóban rettent a csend. Nyomasztónak érzik, minduntalan megtörik." – E. Bártfai László esszéjét olvashatják a csendről.

  • Irodalmi Jelen

    Pölcz Ádám: A genfi zsoltárok néhány nyelvi kérdése

    „Mi, magyarok azt mondjuk, hogy Szenci Molnár minőségi költői-fordítói munkát végzett, sőt van olyan vélemény is, amely szerint magas igényű műfordítói gyakorlatot vezetett be, és zsoltárszövegeivel a modern műfordítás útjára lépett.” – Pölcz Ádám tanulmánya a genfi zsoltárok magyar fordításának titkaiba vezet be.

  • Irodalmi Jelen

    Peter Sloterdijk: Bruno

    Giordano Bruno a memoria természetéről és funkciójáról vallott nézeteivel azoknak kortársa lett, akik ma úgy hajolnak az emberi agy fölé, mintha az lenne a világ valamennyi rejtélyének bölcsője.

  • Irodalmi Jelen

    Balázs Géza: A reformáció hatása a magyar nyelvre

    „A Károlyi-biblia nyomán terjedt el pl. az olyan fösvény, mint a hét szűk esztendő, úgy áll, mint a Sion hegye. A stílus sajátosságai: bibliai képek, zsoltáros bűnbánati hangnem, zord erejű, komor, ószövetségi tónus.” – A nagyváradi magyar nyelv hetén elhangzott előadás szerkesztett változatát közöljük.

  • Irodalmi Jelen

    Kavicsot dörzsöl a tenger ágyéka

    Bensőbb lebegéssel, örök jelenben
    élni a tágasabb létet

  • Irodalmi Jelen

    A sötétség dicsérete – Végh Attila esszéje

    A létezés világos pillanatai sötétek. Egyetlen rövid, gondterhelt életünk van, ám ezt a bizonyosságot valahogy túl kell élni. Túlélni pedig úgy lehet, hogy magunkhoz vesszük a felejtés gyógyfüveit. Az ókori görögök (akik pedig folyton emlékezésre gyúrtak) tudták ezt.

  • Irodalmi Jelen

    Egzisztencialista tájlíra szexfűillattal

    Fekete Vince lírája szemlélődő, érzéki költészet, olyan, mintha az olvasó egy kis csendes falusi lakból indulna el, és ugyanoda térne vissza. Talán csak gondolatban utazik, az út élménye viszont annyira intenzív, hogy az elképzelt külső és belső táj valósággá válik, megelevenedik előtte.

  • Irodalmi Jelen

    Rebeka titkai – Avagy Arany János Roxfortban

    „Lucifer nem ellenségünk, hanem edző- és küzdőpartnerünk. És mint jó edző, velünk örül, ha végre sikerül kicseleznünk.” – Juhász Kristóf esszéje Arany János Vörös Rébék című balladájáról.

  • Irodalmi Jelen

    E. Bártfai László: Helyek csendes neve

    Van egy utca az alsó-szászországi Hameln városában, amelyben évszázadok óta nem szabad hangoskodni, és ez a szigorú szabály még a vidám esküvői menetekre is érvényes. A városatyák betiltották itt a zenét, táncot, bárminemű zajongást. A csendes, szűk utca neve Bungelosenstraße 'dobszó nélküli utca'; a Bunge egykori 'dob' jelentését időközben a Trommel vette át. A legenda szerint 1284. június 26-án, János és Pál napján százharminc gyerek követte a sípját fújó patkányfogót ezen az utcán, bekanyarodtak az Osterstraßéra, és a keleti kapun át elhagyták a várost. Többé nem látta őket senki.” – E. Bártfai László tanulmányában azon helyek közül vesz „sorra néhányat, amelyeknek bizonyos értelemben csendes neve van.

  • Irodalmi Jelen

    A vers belső létezés – Varga Melinda esszéje Böszörményi Zoltán Az irgalom ellipszise című kötetéről

    „Az egzisztencialista filozófiai irányzat költészetbe csempészése a Böszörményi-líra egyik újdonságértéke. Nem véletlenül ismétlődő motívum mindkét, illetve mindhárom kötetben a semmi, a végesség felé irányuló lét, a létezés, a létező, az Isten, a szubjektum, a szabadság, mint filozófiai fogalmak.” – Esszé Az irgalom ellipsziséről.

  • Irodalmi Jelen

    Bátorligeti Mária: Miért van (még mindig) író–olvasó találkozó?

    Az író–olvasó találkozó (elegánsabb elnevezéssel szerzői felolvasóest) régi, kulturális rituáléból fejlődött ki. Az idők folyamán sokszínű formában jelent meg, de tartalmi része szívósan túlélt korokat, irodalmi divathullámokat. – Bátorligeti Mária esszéje

  • Irodalmi Jelen

    „A tenger és a szél szüntelen” – Kodolányi Gyula költői műhelyében

    „Kodolányi Gyula többműfajú szerző, aki költőként, műfordítóként, esszéíróként és kritikusként egyaránt mindig maradandót alkot.” – Bollobás Enikő tanulmánya.

  • Irodalmi Jelen

    Balázs Tibor: Ikarosz szárnya, avagy az író felelőssége a XXI. században

    Hihet-e 1989 után az író a szárnyaiban, XIX. századi szóval: küldetéstudatában?
    Jelen stúdium erre az alapkérdésre keres továbbgondolható válaszadási lehetőségeket.

  • Irodalmi Jelen

    Pécsi Györgyi: Fél korsó belga sör – Hozzászólás Balla Zsófia: A vers hazája című székfoglalójához

    "...jó ideje személy szerint egyáltalán nem érdekel, ki hol született, hol él, áttelepült vagy sem. Csak annyival erősebb bennem a reflex kézbe venni egy határon túli szerző könyvét, írását, ahogyan mondjuk, jobban észreveszem a női szerzőt, az ismeretlen fiatalt, de ha a szöveg van előttem, a szövegnek – szándékaim szerint – már nincs neme, származása stb. Amit a huszonegyedik századból eddig láttunk, amúgy is azt mutatja, hogy csak erőszakoltan lehetne a kortárs magyar irodalmat kisebbségi-anyaországi irodalmakként taglalni." – Pécsi Györgyi írása.

  • Irodalmi Jelen

    Piramiskönyv – Esszé Babics Imre Gnózisáról

    Néhány éve megszületett a rendszerváltás utáni időszakot bemutató, a mai magyarságról és a világról kíméletlen kritikát mondó, szakrális nagyeposzunk. Visszatalálhat-e az emberiség az aranykorhoz? – foglalható össze Babics Imre Gnózisa egyetlen kérdésben. Füleki Gábor szerteágazó, alapos esszéjének segítségével utat találhatunk a magyar irodalom egyik legizgalmasabb építményébe.

  • Weiner Sennyey Tibor

    A magyar Osszián

    Fábián Gáborról

    "2007 környékén lehetett, hogy napfelkelte előtt ébredtem abban az aradi kora hajnalban, és pontosan emlékszem, hogy különös álom gyötört, amikor először kezdett el foglalkoztatni az Osszián-kérdés. Azt álmodtam, hogy mindenből kettő volt. Belőlem is, másokból is, Aradból is." – Weiner Sennyey Tibor esszéje.

  • Irodalmi Jelen

    Deák-Sárosi László: Első világháborús filmek Magyarországon 1945 után

    Magyarországon 1945 után a kommunista és posztkommunista befolyás érvényesült, Nyugat-Európában elsősorban a győztes önigazoló stratégiája vagy a vesztes fél bűntudata.

  • Irodalmi Jelen

    Lőwy Dániel: A továbbgyűrűző Rothschild–Wertheimstein történet

    Noha a cséhteleki kastélynak nincsenek történeti hagyományai, számos legenda fűződik hozzá. Ezek egyike, hogy 1914-ben, kevéssel az első világháború kitörése előtt a kastély vendége volt a bajorországi van Path báró és bárónő. Az idős báró lovászmestere tizennyolcéves lányát vette feleségül. A fiatalasszony beleszeretett a kísérőjének kijelölt mutatós sváb legénybe. Együtt lovagolták be a hatalmas birtokot, ameddig egy napon egy tölgyfa tövében mindkettőjüket agyonlőve találták.

  • Irodalmi Jelen

    Radnóti Miklós ismeretlen szerelmes levele Beck Judithoz

    Néhány napja robbant a hír: immár közölhető a Radnóti Miklós szeretőjével készített interjú a Kossuth Rádióban. A kapcsolat eddig is ismert volt az irodalomtörténetben, de most Bíró-Balogh Tamásnak köszönhetően olyan adalékokat kapunk a költő és a festőnő viszonyáról, amelyek árnyalhatják a képet.

  • Irodalmi Jelen

    Irodalom és szórakoztatás – Jonathan Franzen regényeiről

    Jonathan Franzen, az egyik legolvasottabb amerikai író ellenzi a közösségi oldalak és az irodalom összekapcsolását, regényei legfontosabb céljának a szórakoztatást tartja. Véleménye szerint az olvasó különös szerződést ír alá a szerzővel a mű megvásárlásával. Bollobás Enikő esszéjét olvashatják Franzen prózájáról.