Füstölt heringen, bálnanyelven, pemmikánon, sörön és grogon nevelkedett a fiúcska a rideg és kemény, szabadidejükben viszont féktelen férfiak között.

Annyi biztos, ha egyszer kikerültünk innen, akkor szabadon járkálhatunk ki és be erről a lepratelepről.

Előbb a hódok dörmögtek valamit, majd a tipegő hercegnő beszélt, ez utóbbi néha hevesen gesztikulált, és gyakran még fejét is megcsóválta.

"Royál szálló, Royál kasztni, Royál ágyban legjobb baszni" – mondtam tagoltan a kisfiamnak, miközben a rácsos ágy előtt frissítő reggeli tornagyakorlatokat végeztem. Ez hiba volt. Legkivált a mondás.

(A bőr alatti fénytől áttetszik, serceg egy koponya,
melyben ott dereng, és már-már fölsejlik az egyed agya*…
Feslett-foszlott, kérgeire bomlott bőr-lebernyeg,
kőzet-ráncos „Mag”, ökölnyi mag, réteges cafat…) –

Ez a helyzet manapság a mi híres jó öreg dr-prof. Hatvani Istvánunkkal, akiről az a kósza hír járja, hogy réges-rég lepaktált, szakszerű nemzetközi jogi kifejezéssel élve: ratifikálta szerződését az ördöggel, ezért képtelen meghalni.

Dórától kaptam tusfürdőt, a flakonon nagy betűkkel volt írva a szó: Afrika. Nem volt Afrika-illata egyáltalán, de jól esett, mert Dórától volt, aki szívből adta. Láttam a szemén.

A Tarr Béla Prológus című filmjébe font szöveghálóval a 8 Égtáj írócsoport hagyományt teremt újjá. E töredezett tradíció része valahány szerzemény, amelynek alkotói egy-egy művet belépési pontként értelmeznek. A második rétegben az átlépés gesztusa testesül meg.

Végtelen együttérzés fogja el a férfiak, és saját fiai iránt. Ahányszor rájuk néz, egész teste ég a gyötrelemtől, és szánakozva kiabál magában: Ó, van-e még lény a földön, aki fölöslegesebb nálatok?!

Most már semmi sem érdekelt! Odébb löktem Piri nénit, félredobtam a paplant, és úgy véresen és rosszul bekötözve, ahogy voltam, kirohantam az udvarra, Pârvan és Fofika döbbent tekintetétől kísérve!

Új sorozat! – A Tarr Béla Prológus című filmjére/filmjébe font szöveghálóval a 8 Égtáj írócsoport hagyományt folytat – és teremt újjá. Tamkó Sirató Károly avantgárd regénye, a Bernát útja a regénytéglában ugyanúgy e töredezett tradíció része, mint valahány film, vers és novella, amelynek alkotói egy-egy művet kapuként, belépési pontként értelmeznek. Az első részben ez: a belépés gesztusa testesül meg.

Ez a líra azért ennyire fojtó, és azért ennyire játszi, mert rávall a lét abszurdumára? Vagy sokkal primitívebb válasz kínálkozik? – nem a létezés, hanem a puszta itt-lét az abszurd... Itt-lét, hol?

Kati néninek csak két bánata van, mióta az osztályon fekszik, az egyik a branül, a másik a mosdó, de utóbbi megszűnt, mióta nem tud kimenni. Bár tudta, hogy neki már úgyis mindegy, mégis aggódott, hogy egy vécére kell járnia a többi fertőző beteggel.

Lassan felemeltem a tekintetem, és levéve ujjaimat a szememről előbb a kifényezett cipőmet láttam meg, majd a romlott almát, a szőnyeget, a kosarat a többi almával, Apostolescu házipapucsát, a lábait, amennyire kilátszottak pongyolájából, aztán magát a pongyolát és végül a kapitány arcát.

És most – mondta suttogva – mindenki béka. Leguggoltam, és ugrálni kezdtem. Úgy minden harmadik ugrásnál megeresztettem egy brekegést. Fájt a térdem, de egyre nagyobbakat rugaszkodtam.

Társfüggőség, mondta a zacskós lány. És pszichológushoz küldött. Magamtól soha nem mentem volna. Ott mesterien megtanultam elnyomni magamban az érzelmeket.

És megy az idő. Sok mindent másképp kellett volna csinálni, de az ember erre későn jön rá. Amikor olyanok is elé kerülnek, akik addig a nyomába sem értek. Akkor egyszerre csak felkapja a fejét.

Az igazat megvallva most, hogy beleegyeztem, számítottam mindazokra a köszönetekre és udvariassági fordulatokra, amelyeket a jólnevelt emberek alkalmaznak ilyen esetekben. Ez a milicista azonban szavaim hallatán azonnal szabaddá tette a lift ajtaját, és mint legutóbb, gyorsan az irodájába futott, és magára zárta az ajtót, mintha attól félt volna, hogy különben még meggondolom magam.

Ebben az egészben nincs semmi egyenes. Mindenhol ott vannak a görbék és kanyarok. Szögek és kereszteződések. Az egyenes az egyszerű ember hite. Lineáristen. Pszeudomegváltás.

Vagy szállodasor, sőt, velnesz, miegyéb lesz itten, vagy semmi! Merthogy a vendégnek ma már ez a szint kell, nem a sátorozás, fa- meg kőházi fogadózás.