Ízelítő a regény elejéről.
Történet két egyesülő síkban a szerelemről, amelynek természetes része a szexualitás. Az egyik sík a múlt, a második, dőlt betűkkel szedve, a jelen: egy idős ember érzelmi térképe, kapcsolata egy fiatal nővel.
 

Mire aztán beértünk a faluba, már csak vonszoltuk magunkat, és igen éhesek voltunk. Közben arról ábrándoztunk, bár lenne egy kis füves tér, közepén kúttal, szélén egy ABC-vel és némi árnyékkal. Azért emlékszem erre ilyen élénken, mert ahogy a falu központjába értünk, ott volt a kis füves tér, közepén a kúttal (ivóvízzel), mögötte ABC, és a fák az árnyékkal. Azóta hiszek abban, hogy amire tényleg szükség van, az úgyis meglesz valahogy.

Az ételt sikerült mindig zsigerből elég okosan és aránylag egészségesen megoldani. Alapáru a kenyér, általában egy napra előre elegendő (ha bármi történne). Feltétként igen sok halat ettünk (mert abból van sokféle konzerv), és mindig volt valami friss gyümölcs vagy zöldség. Lehetőleg olyan, ami nem folyik a táskába, ha véletlenül megrohadna. Így jött össze például a tonhalas szendvics nyers sárgarépával és fokhagymával, meg ehhez hasonlók. Édességnek müzli szeletek, mert azok nem olvadnak bele a táskába, mint a csoki. 

Ferenc fellázadt, az allergiaroham óta borzasztóan utálta az egészet, és mi sem voltunk a helyzet magaslatán. Letettük a táskát, a cipőinket, hogy lesz, ami lesz. Ekkor tűnt fel az egész nap egyetlen autója a hosszú egyenes végében. Az első reakció a döbbenet volt, de aztán úgy, ahogy voltunk, mezítláb, koszosan, kiálltunk sorban az út szélére stoppolni.

– Beszélj hozzám, különben elalszom.
Nem alszik el. Nem alszik. Hatodik napja megyünk, és nem alszik, soha, egyetlen éjszaka se. Bolt előtti parkolókban, ebéd utáni pakolászás közben kiájul félórákra, de egyébként egyszer sem, Pécs, Dombóvár, Kecskemét, tovább, ezer kilométer, ezerötszáz, Istenem, a kezét erősebben szorítom, mit mondjak, mit mondhatnék?
 
 

 
Így kóboroltunk a pusztában, amíg egyszer csak erdőt nem értünk de sajnos ez sem segített rajtunk sokat. 2008 nyarán elhanyagolt, rosszul járható szakasz, ráadásul esők után. Azt hittük, az Ötvös megváltás, de végül is a hét baklövése lett.
 
 

Ezután hosszú, "egyhangú" menetelés következett, ami azzal kezdődött, hogy Ferenc leesett a hegyről lefelé menet. Vérfagyasztó látvány, mondhatom. Valami kő kicsúszott alóla, ő meg gurult tíz métert lefelé, aztán fölkelt, és nem volt semmi baja. Talán csak a tenyerét horzsolta le kicsit, de nézni is borzasztó volt.

És akarok még égő brokkolit,
zöldszínűt, mint a mérges cukkinik,
és akkor főznék, mindig-mindig főznék.

Békésen álltunk és gondolkoztunk, hogy hogyan tovább, amikor egyszer csak kirontott a bokorból egy anyaszült meztelen, igen vékony férfi, átszaladt előttünk, mint valami riadt állatka, aztán a másik oldalon beugrott a házba. Nos, akkor talán forduljunk vissza... Fogalmam sincs, miféle szerzet lehetett, még a korát sem tudtam megállapítani, mert hosszú szürke haja volt, hozzá pedig hosszú szürke szakálla.

 
 
Nagy-mezőn futnak össze a különböző színű ösvények, és a kirándulók, piknikezők, az apukájukkal focizó kisfiúk hada után hamarosan jönnek a régi bányák is. Egészen filmbe illő, fehér és sima sziklás táj, furcsa árnyalatokkal, és még furcsább formákkal.

Elhatároztuk Rékával, szétnézünk a hegyen, de ez is hiba volt. Fölmentünk a tetejére, ott meg a frász kerülgetett, mert körülöttünk villámok csapkodtak a szomszéd hegyekre, Réka pedig fotózni akart. Közben mező kellős közepén álltunk, én ideges lettem, ettől ő is, és volt egy érezhető pillanat, amikor majdnem kirobbant a dolog. Végül továbbsiklottunk rajta, de azóta úgy emlegetjük az esetet, mint az egyetlen veszekedésünket az Út alatt. Annak ellenére, hogy közben egy szót se szólt senki.

A megállapodás szerint, amikor ennek az egész útnak vége lesz, akkor ott kell majd pezsgőznünk, de ez kérdés, valóban bekövetkezik-e. Nem könnyű elszakadni ettől az úttól, nehezen tudok elképzelni fix végpontot, vagy utolsó lépést, amit megteszek rajta. Igazából első se volt. Volt indulás, volt pillanat, amikor biztossá vált, megcsinálom, de hogy mikor kezdődött, és hová vezet...
 

- Eljönne velem egy bárba?
- Egy bárba? Mit szólna a felesége?
Nagy szemeket mereszthettem, mert mindjárt visszakozott, öniróniával öregnek bélyegezte magát – nem volt az, húsz évvel lehetett több nálam. Lemondtam a beszélgetésről, feleslegesen magyarázkodni kezdett, mit jelentenek egy nős embernek más nők.

Íme a titkok titka! Hogyan születik a vers?! És hogyan születik a költő?! És mitől megy falnak az olvasó?! És egyáltalán?! Kipróbált, garantáltan beváló módszer üres folyóiratok megtöltésére! Próbálja ki Ön is! A szöveg tetszés szerint az üres helyhez igazítható!

A fölmászásnál aztán csak a lejutás nehezebb, én le is estem a hegyről. Ilyenkor jön jól a következő reklámkampány főszereplője, a bokát egyben tartó túrabakancs. Óriási szerencsém volt vele. Először összecsuklott a túrabotom, én pedig utána estem. Közben alám fordult a jobb bokám, és csak azért nem tudtam ráesni, mert a lábfejem egy tömböt alkotott a lábszárammal, ez pedig a bakancson múlott.
 
 

Szerzőnk a BME építészmérnöki karán született előénekesként, később fitt mama lett az Összkomfortban. Házassága P. Pagonnyal sikeresnek és termékenynek nevezhető, bár közben összeállt Alexandrával is. Sok észt és magyar történetet tudott, de az észt később kihagyta belőlük. Meséit, melyekben soha nem történik semmi, meg is rajzolja, ugyanolyan sikeresen, mint amilyen színvonalon rajzait el is énekli. Éljen a gyermekirodalom! Fő törekvésével, hogy minél egyszerűbb nyelven írjon, bekerült a Guiness-rekordok könyvébe. Aki nála primitívebben tud fogalmazni, az már tényleg művész. Igaza van, minek húsz-harminc szónál többre megtanítani a gyerekeket? A végén még meseíró lesz belőlük! Pedig olyan sikert, mint Anyuci-Banyuci meséi, úgysem érhetnek el. Azokból közlünk egy-kettőt.

125 éve Szabadkán született Trianon előtt, amikor magyar költőnek Szabadkán még szabad volt születni. Leánykori neve Esti Kornél. Pályáját unokatestvérével, az öngyilkos Csáth Gézával együtt kezdte, de ő túlélte. Hallgatta a Négyessy-szemináriumot, de aztán lemaradt egy brossurával. Futott a Reggeltől Az estig, és meg sem állt Nyugatig.  Később Karinthy Frigyes játszótársa lett (lásd az Akarsz-e játszani című versét!). Őt idézzük.

A következő apró meglepetés az Ilona-kápolna romja, aztán bő kilométer után a Kinizsi-forrás a tálodi kolostorrommal. Ma ehhez egy cserkészcsapat is járt, és milyen kicsi a világ: abból az ott táborozó bandából egy évvel később került ide a kollégiumba egy lány, Rékával egy szobába.
A hely maga igen furcsa: egy időtlen, sehova sem illő, meseszínhely-forrás. Nagy kőmedence, a közelében faltöredék, és mindenhol kitáblázva, hogy mi micsoda.

Sajnálja a nótárius pesti útját, mivel azt gondolta, hogy ott olyan
régi magyarokat fog találni, mint valaha lakták, olyas dámákat is;
de reménységében megcsalattatván, leírja mégis tapasztalatait

Nagyon megéri például egy pár hét vagy hónap alatt összeéhezni egy jó hálózsákot, ha mellényzsebből nem is megy rögtön, mert egy tüdőgyulladást aztán legalább olyan drága kikezelni, ráadásul nyoma marad. Ezen kívül nem túl szívderítő és még kevésbé higiénikus a sárban fetrengős nadrágban befeküdni a hálózsákba, mert bugyiban nem elég meleg (magaddal szúrsz ki, ha alvónadrágot is viszel, fölösleges kolonc).