„Aztán visszanéztem, és megláttam azt a közvetlenül a föld felett repülő, berregő járművet a háromszemű, fegyveres lényekkel. Mögötte még egyet, távolabb még kettőt.” – Berka Attila Anómia című posztapokaliptikus regényének folytatása.

„Alighogy becsukódott mögöttem az ajtó, furcsa, robbanásszerű hangot hallottam. Az ablakon át csak füstöt láttam, aztán Tünde halálra vált arcának tükörképét.” – Berka Attila Anómia című posztapokaliptikus regényének folytatása.

„Nem akartam hősködni, a folyamatos kúszás-gurulgatás közbeni beszédet meg untam, úgyhogy zsebre vágtam a pisztolyt, és már állok is fel magasba tartott kezekkel, ha nem veszem észre a mozgolódást a szomszéd tetőn.” – Berka Attila Anómia című regényéből olvashatnak részleteket.

Naná, hogy ez is azokon a siralmas szervezettalvilágos filmeken nőtt fel, ráadásul kelet-európai lélekkel, úgyhogy tudtam, nincs közel a vége.

Már a csörgés pillanatában sejtettem, hogy valami nagy baj van. Ilyenkor ugyanis csak akkor csörög a telefon, ha baj van. Mármint velem. Merthogy velem tényleg valami kurva nagy baj van.

Hát nem. Nem leszek a saját karikatúrám. Akkor inkább bukjam arccal előre.
Úgyhogy fújtam egy nagyot a tükörbe és kitaláltam egy másként új életet.

Angyalreggel. Megint Lilinél aludtam, püff neki.

– Ez most komoly, bazmeg?!
– Naná! De miből gondolod, hogy elveszlek?
– Nem tudom. Neked olyan házasodós fejed van.

Mire Judit az ölembe ült, nem volt rajta ruha.

Elég lassan értettem meg, hogy itt most valaminek nagyon vége van.