„A nap heve nem vész el. Hiába
A langy eső sem ömlik a tájra:
Ha lesz oly kor, hogy a népek előtt
A nemzet és haza összeomolt
S nem lesz hon, csak világ – a magyarnak
Lesz hazája, mert Kossuthja volt!...”

Ady Endre: Kossuth halálának évfordulóján
 

Ki volt Ő? Rengeteg a kérdőjel, felkiáltójel. Olykor egy-egy higgadt tőmondat és pont. 

Arcot a versnek című rovatunkban Petőfi Sándornak írt el nem küldött levelét olvassa fel Böszörményi Zoltán. 

Petőfi elhivatottságát a hazájáért való kiállás és küzdelem terén mindennél szemléletesebben fejezi ki egy 1844-es őszi verse, amelyben a mindössze huszonkét esztendős fiatal költő ábrándozik arról, milyen életet is képzel el magának. Ennek illusztrálásához a történelmet hívja segítségül. A Miért nem születtem ezer év előtt? (Pest, 1844. november vége – december közepe) a tehetetlenségre ítélő „bénító századot” állítja szembe a honfoglalás dicsőséges korszakával.

Összeállításunkban az idei kitüntetett művészek névsorát adjuk közre. Külön gratulálunk lapunk állandó szerzőinek, Mandics Györgynek és Gáspár Ferencnek!

Magyarország köztársasági elnöke a nemzeti ünnep, március 15. alkalmából hagyományosan kitüntetéseket adományozott.

A régi hagyomány szerint idén is a déli harangszó után csendült fel a Himnusz a Petőfi Irodalmi Múzeum, azaz a Károlyi-palota kertjében, hogy az egybegyűlt írók, költők, olvasók vagy egyszerűen csak érdeklődök megemlékezzenek történelmünk legnevesebb márciusáról. Nagy Koppány Zsolt Mikszáth szavait hívta segítségül, hogy visszarepítse a hallgatóságot a múltba.

A Petőfi Irodalmi Múzeum március 15-i ünnepségén Simon Márton beszélt, ám egy páratlanul izgalmas kiállítás is megnyílt az ünnepnapon: a fotográfiatörténeti tárlat Országh Antallal a középpontban a 200 éve született Arany János költő szemszögéből vizsgálja a 19. század második felének fényképezési szokásait.

Vajda Jánost Ady „nagy elődjének”, „szent rokonának” nevezte. A reformkor hajnalán született költő legszebb „siratója” költészetünkben az 1848-as szabadságharcnak. A válogatásban szereplő versei a kevésbé idézett művek közé tartoznak, ám kiemelkedő példái annak, milyen remekül ötvözte Vajda a keserű iróniát a drámai felindultsággal és akár a fanyar humorral.

verses rezümé a kolozsvári március 15-i slamműsorról

Ünnepi felvonulással, koszorúzással, zenés-irodalmi műsorral ünnepelték Kolozsvárott az 1848–1949-es forradalom és szabadságharc kitörését. A Bulgakov Kávézóban Marosán Csabának egyéni előadásával sikerült igazi Pilvax-hangulatot teremtenie, a történelmi eseményeket klasszikus irodalmi művekkel gazdagítva idézte föl, a Tokos zenekar pedig forradalmi dalokat játszott.

Az idei március 15-e alkalmából megpróbáltunk egy időkaput nyitni a 20–21. század és 1848 között. Arra kértünk kortárs költőket, hogy ajánljanak olyan alternatív Nemzeti dalokat, amelyeket szívesen küldenének az egykori forradalmároknak és a ma olvasójának is. Áfra János, Debreczeny György, Hegedűs Gyöngyi, Hegedűs János, Lennert Tímea, Marczinka Csaba, Orcsik Roland, Varga Melinda és Vass Tibor válaszait olvashatják.

talán koccinthatnék is dédapámmal
az újságokban ma, mikor március
tizenötödike van, s elképzelem,
hogy százötven éve nem is élt, akit
őseim közül még így-úgy ismerek,
hogy negyvennyolc márciusában gyerek,
tizenegy éves sem volt, fiamnál is
két évvel fiatalabb, s csak egy évvel
idősebb, mint apám tizenkilencben
(Bertók László)
Plohn József fotóportréja, 1900 körül, Szenti Tibor-gyűjtemény