Az ötlet jó. Amikor tavaszodni kezd, a londoni Victoria és Albert Múzeum egyik konferencia-termébe  minden évben összegyűjtik a világsajtó mintegy ötven londoni kulturális tudósítóját, hogy a múzeumi, színházi és zenei élet képviselői elmondják nekik, milyen kiemelkedő események várhatók a művészetek e fontos  metropoliszában.

Olyan volt, mint egy látomás: a bőre halottfehér, átütött rajta az erek fonadéka, az arca pókhálósan ráncos. Csak a pillája csapongott, akár a káposztalepke. „Szervusztok, ifiurak – mondta –, hálás lennék, ha szednétek nekem néhány maréknyi epret.”

Az emberek hiedelmeinek gyakran kevés közük van a tényekhez és különösen veszélyes a „van-valami-benne” szemlélet. Mert bár bizonyítani nem tudok egy rémhírt, vagy egy elméletet, sokan beszélik és akkor: „biztosan van benne valami” – mondja Eco.
Két ilyen képzelt összesküvésnek volt félelmetes hatása a huszadik században.

A fényfüggönyről jutott eszembe a napokban, ahogy a napos idő beköszöntekor a fák tetejéről alázúduló sugarak áttetsző szövetté álltak össze a levegőben. A fényfüggöny… – Laik Eszter tárcája.

A könyvpiac új szereplője, a Libri Kiadó az elmúlt hónapokban látványos terjeszkedésbe kezdett. Jegyzetünkben ennek körülményeit vizsgáljuk.

„Általában azt kérdezik, hogy félsz-e a nyeléstől, mert akkor az egész hamis. Minden, ami rólad él bennük.” – Sultanus Beatus tárcája

A padlás afféle Noé bárkája, csak nem állatpárokat, hanem a kacatok mintadarabjait menekítjük föl rá, valami atavisztikus kényszertől hajtva. Ha egyszer új életet kell kezdenünk, a semmiből, ne álljunk itt egy szál lom nélkül. Ott várakoznak egykori meghitt környezetünk száműzöttei, félhomályban és vaksötétben, jéghidegben és kemenceforróságban.

Ritka véletlen, de olykor produkál ilyesmit az élet: a magyar humoros irodalomnak nagyjából egyidejűleg két Mikes Györgye volt, egy budapesti, aki 1929-től 1986-ig élt, (a fia, Majláth Mikes László a mai humoristák élvonalába tartozik), továbbá egy nála külföldön híresebb, a Londonba emigrált , aki éppen száz évvel ezelőtt, 1912. február 15-én született Siklós városában, és egy évvel túlélte azonos nevű kollégáját.

Kérchy Vera válaszolt a lapunkban megjelent írásra, amely a Nőírók és írónők. Irodalmi és női szerepek a Nyugatban című könyvről született recenziót elemzi.
Kapcsolódó anyag: Bíró-Balogh Tamás jegyzete

A bal kezeddel kikaptad a szádból a cigit, úgy szálltál fel, égő gyufával. Akár egy fárosz, aki magának világít. Gyufával! A tök üres buszon.

​​​​​​​Nem kell, hogy Tiszára Ady Endre átkaival emlékezzünk (ezeket újabban, gondolom, nem tanítják a magyar középiskolákban), de hadd írjuk le azt, amit hiteles történészek már régen megállapítottak: Nagy-Magyarország felbomlásáért, vagyis végső soron Trianonért a legnagyobb felelősség Ferenc József mellett gróf Tisza Istvánt terheli.

​​​​​​​Veszélyes, amikor egy recenzens egy nem létező képre építi írását, ráadásul látványos elméletbe csomagolva. Így történt ez a Nőírók és írónők. Irodalmi és női szerepek a Nyugatban című kötet bemutatásánál is.
Kapcsolódó anyag: az említett kritika szerzőjének reakciója a jegyzetre

Nem tudom, csak én érzékelem-e úgy, hogy a média a hidegből is legyártotta a maga durranásig felfújt hírléggömbjeit, hiszen régen semmi különöset nem találtunk abban, hogy télen hideg van. Mi több: a mostaninál általában sokkal hidegebb volt. - Laik Eszter tárcája.

​​​​​​​„Nem beszélni a pisztolyról és a kannáról, csak hallgatni, szőni tovább a fonalat, hogy spontán történjen minden, úgy táruljon fel, mint valami családi titok, amit soha senki nem akart megbeszélni. Mint a DNS-spirálon az a kis hiba, ami most talán megmenti az életed, mert nem lehettél rendőr, körzeti megbízott, ellenfél.” – Sultanus Beatus tárcája

A koppánykodás helyére a másféle civilizáció elfogadása lépett, de annak a fenntartásával, hogy egy demokratikus társadalomban mindenkinek joga van ragaszkodni ahhoz a régi-régi kultúrához, amelyből származik. Az egyéniség egyensúlyát megbontó identitászavarról tehát nincs szó. – Sárközi Mátyás tárcája

Ellentmondásokat találtunk a 2011-es Petri-díj körül. Utánajártunk.
Kapcsolódó anyag: Kemény Lili válaszai a Petri-díjjal kapcsolatos kérdéseinkre

​​​​​​​Akárhogyan áll is a dolog, a tortsalmyzmusról, nevén kívül, semmit sem tudunk – és éppen ez teszi olyan izgalmassá! Semmi, de abszolút semmi (Heidegger!) lehetőség a tételeit cáfolni vagy félreértelmezni. Ezt csinálják utána a prominens bölcselőkollégák! – Hudy Árpád tárcája

​​​​​​​A Moly.hu egyik játékában az olvasást népszerűsítő, meglepő kísérletbe kezdett: pucér testekkel reklámozza az egyes köteteket.

​​​​​​​„Mennyibe’ volt a napszemüveg?” „Erre gondolsz, Öcsi?” – és meglóbálta a foncsorost. „A boltban nyolcvan ruppó. A tiéd. Mert haver vagy” – és már dobta is, át a kerítésen, a lábam elé. Csak az egyik fülembe bírtam beakasztani. „Húzzál a fejedre egy tököt! – röhögött a Csöves, aztán még megtoldotta. – Már tegnap előtt kiment a divatból.”

​​​​​​​Szabad-e tárcában cinikusan pletykálni egy elismert írófejedelemről? Eltüntethető-e nyomtalanul egy cikk az Interneten? És mindenekelőtt: