Különleges mulatságra hívja meg az Irodalmi Jelen kedves olvasóit és nagyra becsült szerzőit. Az Arany János-emlékév záróakkordjaként hatalmas versbulit szervezünk január 30-án este hét órától a TAT Galériában (Budapest, V. Semmelweis u. 17.).

M. Szabó Imre 2002-ben portréfilmet készített az akkor 94 éves dr. Teller Ede atomfizikussal. A kétrészes videót, amely Teller Ede otthonában. Az alábbiakban a beszélgetés szerkesztett változatát olvashatják, valamint Teller Bush elnöknek címzett levelét, illetve az atomfizikus véleményét a klónozásról.

Ezeket a könyveket szerettük legjobban 2017-ben

Az Irodalmi Jelen 2017-es évi öt legolvasottabb interjúja, esszéje és könyvajánlója

Kedves Olvasóink, összegyűjtöttük a 2017-ben legolvasottabb prózáinkat és műfordításainkat. Csak egy kattintásra vannak önöktől – reméljük, az ünnepek alatt/között kellemes élményt nyújt majd az (újra)olvasásuk. Toplistás szerzőinknek szívből gratulálunk!

Ezek voltak 2017-ben a legolvasottabb vers- és debütpublikációk az Irodalmi Jelenen. Gratulálunk a szerzőknek a több tízezres látogatottsághoz.

Két világot, külön utakat látunk, amelyeket át-átmetsz egy-egy időszelet, egy-egy konstelláció, időbeli egybeesés. Nem esett messze az alma a fájától. A közös kiállítás jelzi, hogy művésztársakról beszélhetünk, nemcsak anya–lánya kapcsolat fűzi össze kettejüket. Egymást erősítik, sőt versenyeznek is egymással, a szó legnemesebb értelmében.

Azt, hogy a madár gondoskodik fiókáiról, a kicsinyeit eteti, félti és védi, a gyermek kifejezően tudja festményén jeleníteni. Vagy hogy a tengerben a nagy halak hogyan nyelik le a kis halakat...
A legötletesebb meseszerű házakat a gyermekeink építik, és berendezik őket.

Az otthonnak olyan helynek kell lennie, ahol teljes béke van, ahol védelmet érzek, megnyugvás van, jól érzem magam. Kiegyensúlyozott, harmonikus. Az alkotásban, újat teremtésben is teljes védelmet, biztonságot nyújt, ahol egy fárasztó nap után megpihenhetek. Elbújhatok a világ elől, és csak akkor jövök elő onnan, mikor én akarok. Ahol nem félek, nem bánt, nem üldöz senki.

„Ő Dsida Psalmusa, ő Kinizsi tánca a kenyérmezei csatatéren, és ő Kinizsi Pál, Magyar Balázs, Báthory István és Zápolya szobra Kolozsvár főterén. Ő a csatából elkéső Zápolya, és ő a temesvári piacon megégetett Dózsa György.” – Szőcs Géza beszéde Az erdélyi magyar szellemi élet a 21. században címmel megrendezett konferencián hangzott el.

„Olvassa el ezt a tájékoztatót a gyógyszerről, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!” – Szőcs Géza irodalmi betegtájékoztatója, ami nem sok jóval kecsegtet.

Abban az otthonban, ahol télen senki nem fűtött, kihűltek a falak. Késő este a szigeteletlen, fagyos házban fa sem volt bekészítve. Sehol semmi világítás. Vizet kért. Nem volt. Messze volt a kút. A sajátunkat szeméttel betemették. Kint a hegyen a teljes fényhiányban reménytelen volt vízhez jutni. Várni kellett a reggelt, a kiutat, kijutni ebből a sötét kilátástalanságból.

Egy karácsony éjjelén, mikor egyszer egy mozdony ment át rajtam. Éreztem, hogy baj van, még tudatomnál voltam, és volt erőm könyörögni, hogy operálják meg, mentsék meg a gyermekemet.

Mandulafás varázs, vérbő erotika, a humanista irodalom európai hírű alakja – Irodalmi Jelen-est a TAT Galériában november 24-én este hét órától. Ha mesterfokon akar szórakozni, minőségi irodalmi műsorral ütné el a késő őszi, borongós péntek estét, ne hagyja ki!

Véletlenül éppen akkor, véletlenül éppen arra a helyre, mondanám, már ha vannak véletlenek… ahogy Önök is véletlenül éppen erre a járatra váltottak jegyet… szinte azt mondtam, sorsjegyet, hi hi hi… azt ismerik, amikor a pilóta megkérdi az utastól, miért izgul annyira? Jaj, kapitány úr, ne is kérdezze, hogyne izgulnék, most először utazom repülőn… Mire a pilóta: ugyan már, felejtse el, én is életemben most először vezetek repülőt, mégsem izgulok.

Sikerült, mert vállaltam, mert akartam. Mint egy süllyedő hajót, körbeástuk, sok kátrány, nehéz lemezbeton épült be szigetelőfalakkal, srég járdákkal, vízelvezető árkokkal, huszonhét méteres csatornával, teljes körű felújítással, megakadályozva, hogy a víz tócsákban, penészedést okozva a lakásban gyűljön össze. Nehéz évek elteltével minden helyiséget újrabetonoztattam, teknőszigeteltem, összkomfortos otthonná alakítottam, még támfalakat is építettem. Így a budai hegyekből az óriási patakként felduzzadt, sáros áradat nem a falnak ütközik. Sok kemény évet felölelő, nagy kaland volt. Még elmondani is...

Kirázott a hideg. Valaki a nyolcadik emeletről eshetett ki, vagy hozzásegítették a zuhanáshoz? Nem tudtam, mi történt.

A Székelykő keleti oldalán éles és hasítóan hideg volt a levegő. Ebben a csodálatos faluban, ahová érkeztünk, a búzát, a lisztet is muzeális, torockói színes, tulipános ládában tárolták, és a tyúkokat értékes, régi cseréptányérokból etették.

A kötetből kiolvasható magatartás, a szellem bátorsága, a sokunkat foglalkoztató kérdésekhez való nyílt és becsületes hozzáállás, a költői eszközök kiválogatásában megfigyelhető nyitottság, mindez együtt, olyan ígéretet jelent, aminek alapján hajlunk feltételezni, hogy Kőrössi további köteteit mindig is egyfajta szellemi izgalom fogja jellemezni – még ha verseszményünk egyáltalán nem egyezik is az övével.

,,Ön nagy művész, óriás! Híres és elismert! Az emberek számára igen fontos lehet. Egyáltalán, minek Önnek gyermek? A férje is kiváló író, alkossanak, ne a mindennapi átlagos embereknek való dolgokkal foglalkozzanak! Önök nem átlagos, mindennapi emberek! Meglátja, ebből a drámai momentumból értékes művek, képek fognak születni, és nagy, megrázó, drámai művek. Irodalmi alkotások, modern lírai művek, próza, dráma.”