Mi köti össze az aradi anzikszot a hepehupás Szilágysággal, a szerelmi-erotikus lírát az erdélyi tájjal, Ady Endrét Villonnal, Szőcs Gézát Lászlóffy Aladárral és François Brédával, a kaszáló színésznőt miért nézik ufónak Székelyföldön, és hogyan lesz a pálinkafőzdéből agora – pálinkakóstolóval, székely humoreszkekkel és érzelmes lírai művekkel készül az Irodalmi Jelen folyóirat a Könyvek Éjszakájára.

Fellépnek:

Néhány héttel ezelőtt hallottam a hírt: egy floridai iskolában a szülők botrányt csaptak, amiért a diákoknak egyik órán bemutatták Michelangelo Dávidját, amely szerintük erkölcstelen, szeméremsértő. Megdöbbentett ez a prüdéria és álszemérem, és eltűnődtem, hogyan és miért is ábrázolták az emberi testet az őskorban, az ókorban vagy a reneszánszban.

 A fiamékhoz, Budakeszire autózva jól láthatóan előbukkan hófehér mellszobra a parkból. Ha későn, a villanyfénynél hazafelé tartok, ismét rám köszön fénylőn, fehéren. A település díszpolgára lett, helyi intézményeket neveztek el róla.

Rendhagyó sajtótájékoztató volt Balatonfüreden, a Szőcs Géza Irodalmi Szalonban, melyen az intézmény idei programtervezetét ismertették, de bemutatták a város önkormányzata fontosabb kulturális programjainak tervezetét is. Szőcs Gézának, a szalon névadójának tiszteletére több eseményt is szerveznek, ezek közül az első, egy rendhagyó hangoskönyv-bemutató, a sajtótájékoztatóval egyben zajlott le: Szilágyi Enikő Jászai Mari-díjas színésznő és Farkas Wellmann Endre József Attila-díjas költő mutatta be azt a hangoskönyvet, amelynek szerkesztését még maga Szőcs Géza kezdte el. A kolozsvári sétatér című szép kivitelű hangoskönyvet Szilágyi Enikő szerkesztette elhunyt barátja születésének 70. évfordulójára.

Mindig is nagyon érdekelt a repülés (kit nem?), és a pilóták. Gyönyörűnek hittem a hivatásukat, hisz maguk sem voltak hétköznapi emberek, a magyar elit krémjét képezték, mindenféle adottságaikkal. Igazi férfias bátorság volt az a rendkívüli, felelősségteljes szárnyalás több ezer méter magasságban, napról napra.

Várakozás (Anticipation), előérzet, hővillanás… Áramlások, erő-hullámok, szikrák, el-illanás, amott formák bomlanak, néhol enyhül a hatás…

A miniatűr világ piramisai mikrokozmikus terekbe menekültek… Ismeretlen repedésekből, töredezett ér-hálókból kirajzolódó geometrikus formák. Szimbolikus Szemek… Vég-ek, kiszögelések, remények (a lila párába burkolódzó háromszögek jegyében)…

Szeretettel várjuk Böszörményi Zoltán felolvasással, zenével, beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatójára, amelyre május 2-án 19 órától kerül sor a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Ötpacsirta Szalonjában.

Schulimek csak kifogástalan öltözékben lépett az utcára. Élre vasalt szövetpantalló, fényesre suvikszolt goizervarrott félcipő, mellény, zakó, keményített galléros ing, csokornyakkendő. Időjárástól függően könnyű felöltő vagy bélelt kabát. Télen báránygalléros irhabunda, kucsma, puha gyapjúsál, csizma. A kora reggeli érintetlen havat szerette, vagy a sűrű hóesést.

Családfő volt, a szó legteljesebb, legszebb értelmében; szigorú, kimért, ellentmondást nem igen tűrő. Határozott. Tehette, mert adottságaival, szívével és agyával megváltotta hozzá a jogot. Délceg alkattal és súlyos léptekkel haladt a kitűzött célja felé, ésszerűen gazdálkodott, kiszűrve a fölöslegességeket a tennivalókból.

Így kezdődik Peter Gehrisch drezdai-szudétanémet író, költő, regényíró, műfordító és történész Elszigeteltség című verse, amely hosszú éveken át egy miniatűr Mitteleuropát, sőt a „Mitteleuropa-szindróma”, a „középeurópa-szindróma” miniatűrjét elevenítette meg, amellyel számos keleti nemzet megbélyegezte a németeket, oroszlánrészt tulajdonítva nekik a szellemi és gazdasági korlátokért, valamint a stílusért, amellyel (sikeresen vagy sikertelenül) átlépik a határokat.

Március 15-e alkalmából átadták az idei állami díjakat és elismeréseket.

Korai és újabb művek, olvassuk a kiállítás címét. Seres László 2006-ban, huszonnyolc év szünet után kezdett ismét festeni. Élete mozgalmasan, mondhatni kalandosan alakult, élt az USA-ban, élt Indiában. Ahogy Nagy T. Katalin nagyszerű, informatív, érzékeny megnyitó beszédében felvetette: a vérbeli, zsigeri festő akkor is fest, amikor nem fest, így a szüneteknek nincs jelentősége… Egyik írásom címe, Az író mindig dolgozik. Közhely, de én meg is tapasztaltam, mit jelent az, ha az ember elhagyja a szülőhazáját, és az emigráció évei alatt abbahagyja az alkotást, mintha szellemi emigrációba vonulna, mintha elhallgatna, miközben az új impulzusok, tanulmányok, tapasztalatok által csak gazdagodik, kiteljesedik, megtermékenyül, és ez sok év után felszínre tör újból.

A nevezetes búcsú

Nézzük csak, mi is történt a háború végén Dombiratoson, ahová apuka vertfalú házába tartunk, az elveszett Finci cicám nélkül.  

A Kutyakaparóban meglehetősen nagy volt a nyüzsgés ebben az időszakban. Vásár volt, sok ember haladt a debreceni országúton, és jobb híján ide tértek be inni. Megfordult itt mindenféle náció, korra és nemre való tekintet nélkül.
Így hát senkinek nem tűnt fel a fiatalember érkezése, aki arcán különös, izgalmat és várakozást tükröző mosollyal lépett be. Aztán megtorpant, úgy nézett körül, mint aki keres valakit, pontosabban mintha várna valamire.

Busa Károllyal többször beszélgettem, hisz nagyon megkedveltem őt. Az a képtelen felismerésem támadt, mintha jobb adottságokkal bírna, aki igaz, nagy szerelemben fogant, és ez az ő életének minden helyzetében megmutatkozott. Mindvégig Dombiratoson élt, és ma már lassú tűnődésekben, csöndes sétákban kereste az elillant élet lábnyomait. 1984-ben, amikor találkoztunk, letisztult emlékekkel, élénk szellemmel beszélt a múltjáról, és ö-ző nyelvjárásban, mint Dombiratoson mindenki, hiszen a falut szegedi földbérlők alapították annakidején.

A vers alkalom
tájak, emberek és érzelmek
összefűzésére,
akár egy digitális fotó,

2022. november 22-én lesz 145 éve, hogy Ady Endre, a XX. század legjelentősebb magyar költője a Szilágy megyei Érmindszenten megszületett.
Valószínűleg nem sok költő van a világirodalomban, akiről ennyi könyv, cikk, elemzés és diplomamunka íródott, mint Ady Endréről.
Hogyan gondolunk ma rá, hogyan őrizzük emlékét születésének 145. évfordulóján?
Milyen kötelességeink vannak költői hagyatéka irányában, amikor épp olyan időket élünk, amelyek kísértetiesen hasonlítanak verseinek vészjósló és borúlátó látomásaihoz?