Várakozás (Anticipation), előérzet, hővillanás… Áramlások, erő-hullámok, szikrák, el-illanás, amott formák bomlanak, néhol enyhül a hatás…

A miniatűr világ piramisai mikrokozmikus terekbe menekültek… Ismeretlen repedésekből, töredezett ér-hálókból kirajzolódó geometrikus formák. Szimbolikus Szemek… Vég-ek, kiszögelések, remények (a lila párába burkolódzó háromszögek jegyében)…

Szeretettel várjuk Böszörményi Zoltán felolvasással, zenével, beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatójára, amelyre május 2-án 19 órától kerül sor a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Ötpacsirta Szalonjában.

Schulimek csak kifogástalan öltözékben lépett az utcára. Élre vasalt szövetpantalló, fényesre suvikszolt goizervarrott félcipő, mellény, zakó, keményített galléros ing, csokornyakkendő. Időjárástól függően könnyű felöltő vagy bélelt kabát. Télen báránygalléros irhabunda, kucsma, puha gyapjúsál, csizma. A kora reggeli érintetlen havat szerette, vagy a sűrű hóesést.

Családfő volt, a szó legteljesebb, legszebb értelmében; szigorú, kimért, ellentmondást nem igen tűrő. Határozott. Tehette, mert adottságaival, szívével és agyával megváltotta hozzá a jogot. Délceg alkattal és súlyos léptekkel haladt a kitűzött célja felé, ésszerűen gazdálkodott, kiszűrve a fölöslegességeket a tennivalókból.

Így kezdődik Peter Gehrisch drezdai-szudétanémet író, költő, regényíró, műfordító és történész Elszigeteltség című verse, amely hosszú éveken át egy miniatűr Mitteleuropát, sőt a „Mitteleuropa-szindróma”, a „középeurópa-szindróma” miniatűrjét elevenítette meg, amellyel számos keleti nemzet megbélyegezte a németeket, oroszlánrészt tulajdonítva nekik a szellemi és gazdasági korlátokért, valamint a stílusért, amellyel (sikeresen vagy sikertelenül) átlépik a határokat.

Március 15-e alkalmából átadták az idei állami díjakat és elismeréseket.

Korai és újabb művek, olvassuk a kiállítás címét. Seres László 2006-ban, huszonnyolc év szünet után kezdett ismét festeni. Élete mozgalmasan, mondhatni kalandosan alakult, élt az USA-ban, élt Indiában. Ahogy Nagy T. Katalin nagyszerű, informatív, érzékeny megnyitó beszédében felvetette: a vérbeli, zsigeri festő akkor is fest, amikor nem fest, így a szüneteknek nincs jelentősége… Egyik írásom címe, Az író mindig dolgozik. Közhely, de én meg is tapasztaltam, mit jelent az, ha az ember elhagyja a szülőhazáját, és az emigráció évei alatt abbahagyja az alkotást, mintha szellemi emigrációba vonulna, mintha elhallgatna, miközben az új impulzusok, tanulmányok, tapasztalatok által csak gazdagodik, kiteljesedik, megtermékenyül, és ez sok év után felszínre tör újból.

A nevezetes búcsú

Nézzük csak, mi is történt a háború végén Dombiratoson, ahová apuka vertfalú házába tartunk, az elveszett Finci cicám nélkül.  

A Kutyakaparóban meglehetősen nagy volt a nyüzsgés ebben az időszakban. Vásár volt, sok ember haladt a debreceni országúton, és jobb híján ide tértek be inni. Megfordult itt mindenféle náció, korra és nemre való tekintet nélkül.
Így hát senkinek nem tűnt fel a fiatalember érkezése, aki arcán különös, izgalmat és várakozást tükröző mosollyal lépett be. Aztán megtorpant, úgy nézett körül, mint aki keres valakit, pontosabban mintha várna valamire.

Busa Károllyal többször beszélgettem, hisz nagyon megkedveltem őt. Az a képtelen felismerésem támadt, mintha jobb adottságokkal bírna, aki igaz, nagy szerelemben fogant, és ez az ő életének minden helyzetében megmutatkozott. Mindvégig Dombiratoson élt, és ma már lassú tűnődésekben, csöndes sétákban kereste az elillant élet lábnyomait. 1984-ben, amikor találkoztunk, letisztult emlékekkel, élénk szellemmel beszélt a múltjáról, és ö-ző nyelvjárásban, mint Dombiratoson mindenki, hiszen a falut szegedi földbérlők alapították annakidején.

A vers alkalom
tájak, emberek és érzelmek
összefűzésére,
akár egy digitális fotó,

2022. november 22-én lesz 145 éve, hogy Ady Endre, a XX. század legjelentősebb magyar költője a Szilágy megyei Érmindszenten megszületett.
Valószínűleg nem sok költő van a világirodalomban, akiről ennyi könyv, cikk, elemzés és diplomamunka íródott, mint Ady Endréről.
Hogyan gondolunk ma rá, hogyan őrizzük emlékét születésének 145. évfordulóján?
Milyen kötelességeink vannak költői hagyatéka irányában, amikor épp olyan időket élünk, amelyek kísértetiesen hasonlítanak verseinek vészjósló és borúlátó látomásaihoz? 

Amikor a főváros programsorozattal ünnepli a születésnapos írót „Nádas Péter Budapestje” címmel, ahol nem csupán az író, de a fényképész is szerepet kap – november 11-ig látható a Deák Erika Galériában a Minimo – A sötétség színein című kiállítás Nádas újabb fényképeiből, amelyből a Jelenkor folyóirat októberi száma közölt válogatást –, érdemes megemlékezni arról a kötetről is, amely eleddig a legalaposabb vizsgálatát nyújtja az író fotográfusi életművének.

Szabadkezű rajzokat látni, és térnyerésüket. Nagy István, Vajda Lajos, Ámos Imre, Barcsay Jenő, Kondor Béla rajzainak szellemi örökségét hordozzák. Szűcs Attila egyik előadásának is a mottóra utaló címet adta: Minden megvolt / mielőtt meglett volna.

A mufurc nagyanyó

161 fa. Megszámoltam. Itt fekszenek mellettem. Képek. Fotók. Könyvben.
Könyv vagy könyvek mellett alszom. Ez rendetlenség, mondják. Ez az én rendem. Elérem őket a kezemmel, lapozom, kinyithatom bárhol.