-
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Sántha Attila: Apám bundasapkája
Aztán teltek az évek,
már nagy lettem a térdlovagláshoz. -
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Sántha Attila: A néma kovács
József fia Albert is cifrázta,
igaz, kisebb kedvvel, mint az apja,
és semmiképp sem Arhangelszkban,
ahol a táborban ottmaradt. -
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Sántha Attila: A Nappal szemben
Hát méges van Isten, nyugtázta a pap,
s úgy tűnt az őszi melegben,
Pókahalma régi helyén
az ősi nyíres fái is látszottak. -
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Sántha Attila: A füvek asszonya
Dühübogár, igen, a dühübogár
kőrisfákon termett, kőrisbogár,
lehetett vele gyógyítani a dühüt -
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Babics Imre: Valaki szavai (4)
Mindössze írni nem késő, engedelmes szavakkal ég
magasába feltörni, így hát írok, tömény erőt
érezvén, írok, ámbár a világ számomra véget ért… -
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Babics Imre: Valaki szavai (3)
a helyi kocsma helyisége felé indultam el nehéz
léptekkel, hogy ledöntsek pár felespohárral, elveszett,
s elüldögéltem ott hosszan, amíg, távoli műveké,
leendő verseké, képek, sorok jöttek a semmiből -
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Babics Imre: Valaki szavai (2)
Elnézem e világtébolyt, nem az Isten akarta így,
szabad akaraton múlott, bár volt sátáni ráhatás,
s most arctalanul őrjöngnek a földünkön uralkodók,
büntetlenül teszik tönkre mindazt, mit szellem alkotott. -
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Babics Imre: Valaki szavai (1)
Hulladékégető, Győrben, ott dolgoztam sokáig, ott,
mert három év nagyon sok volt, kevés bírta ki addig ám.
Hányan mondtak fel ifjak, nagy erejűek, időm alatt,
egy nap, egy hét elteltével s vállalták a bizonytalant,
mert szembesültek azzal, mit a gázkazán elégetett. -
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Garaczi László: A hanyatlás dicsérete (4)
oszlopok közé szorulsz, egyik szemeddel a
színeket látod, másikkal a formákat, a dolgok
rosszak veled, mondod, agyad amőbává szelídül -
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Garaczi László: A hanyatlás dicsérete (3)
Vakáció a nehezen viselt komolyság után,
jog a tétlenségre, a gyermeki amoralitásra,
a felszabadult törvényenkívüliségre, fölmentés
a képmutatás kényszere alól, kivételes helyzet -
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Garaczi László: A hanyatlás dicsérete (2)
Ujjlenyomatokat találsz a bútorokon,
éjjel valaki tologatja az asztalt, recsegnek
a bútorok, csörömpöl a fény, apró, tipegő
léptekkel jársz körbe-körbe, kimerülsz -
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Garaczi László: A hanyatlás dicsérete – búcsúcédulák (I.)
szemed örvény, arccsontod ugrásra kész,
a bőr szorosan tapad, mégis hullámzik -
Irodalmi Jelen
A hónap írója – Darvasi László – Szív Ernő: A New York-i füzet (2)
Az afgán síoktató a szeme elé húzta a síszemüveget, majd aláindult. Siklott, szépen csinálta. Elegánsan. A bukkanóknál ugratott is. Aztán a völgy aljában akkorát esett, hogy percekig szitált az afgán hó.
-
Irodalmi Jelen
A hónap írója – Darvasi László – Szív Ernő: A New York-i füzet (részlet)
A nő megszorította a vállát, és belépett a sötétségbe.
Szív még utána szólt.
– Tudod mi ez az egész, édesem?
Bebújsz egy üres kalitkába, madarat fogni. -
Irodalmi Jelen
A hónap írója – Darvasi László – Szív Ernő: A tenger-füzet
Szív hideget sírt. Hideg könnyek. Fázott a keze nagyon. Fújt a szél, a tenger rányalt a cipőjére. Jó volt, hogy fázott a keze. Ez egy másik világ volt, mint amelyikről már tudott valamit, erről itt nem sokat, valamennyit, talán.
-
Irodalmi Jelen
A hónap írója – Darvasi László: Anya és apa
Anya félt. Úgy félt, mintha éppen most történne meg, ami három éve, csak sokkal nagyobb súllyal, sokkal inkább hangsúlyozva a jóvátehetetlent, valami, amihez nem lehet érni, amihez nem lehet szólni, ami tulajdonképpen úgy van, hogy nincsen.
-
Irodalmi Jelen
Már közel járok hozzá – Távoli beszélgetés Vörös Istvánnal
Bizonyos értelemben minden parafrázis. Befolyásol, mert inspirál a korábban létrejött zseniális művészet. Ez maga a lét eszenciája. Csak néhány bonyolult matematikai levezetés versenyezhet vele ebben, azt hiszem.
-
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Vörös István: Életkorok
Az évek össze vannak tapadva,
mint a fekete-fehér fényképek
a fiókban. -
-
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Vörös István: Találós versek
Estefelé már szűk a fejem,
magamban a fényt megkeverem.
Valami erő: az kell bele.