– Mert igen kérem, igen… Ez a világ száznyolcvan fokos fordulatot vett… Bár igaz, hogy fél évente is mindig megteszi… már sokkalta több ideje, minthogy az eszemet tudom én… mégis a mai világ hátra arcot kiáltott... Mint tudjuk kérem, a rohamos fejlődés hatására igen-igen elszabadult a garázdaság… Akarom mondani a gazdaság, és még sok-sok más dolog is...  – megköszörülte a torkát, zavartan pillogott a túlzott reflektorfénytől elmosódott arcú emberekre. Nagy levegő, ki-be, és jöjjön a folytatás: – De, kérem térjünk a lényegre.

Tegnap végre volt egy szabad délutánom, úgyhogy gondoltam megmérgezem magam. Igazából hajfestésnek indult a dolog. Annyira belelkesített a tény, hogy nyílt egy biobolt a városban, ahol természetes növényi alapú hajfestéket lehet kapni, hogy gondoltam azon nyomban ki is próbálom. A felvitel teljesen megszokott módon zajlott, szóval amikor a tolóajtós szekrény sarkát is összekentem, tudtam, hogy ideje feltennem a vizet forrni. Na, nem a vacsorához.

A királyi csapatnál áll a bál. Átfogó reformokra van szükség a költséghatékonyság érdekében. Csökkenteni kell a csapatkapitányok számát, pontosabban egyetlenegy, aki valamennyi sportághoz ugyanúgy ért, dosztig elég. A humánerőforrás-racionalizálás jegyében a játékos-labdaszedő-pályakarbantartó munkakörök összevonása a jövőben elkerülhetetlen.

Életünk folyamán nagyon sok esemény történik velünk, amiről később nevetve, vagy könnyek között emlékezünk meg. Ilyen kis történet a következő is, ami mikor eszembe jut igazi nevetés tör ki belőlem.

– Szép napot drágaságom! Tessék csak, vegyen ebből a gyönyörű portékából, nm bánja meg!       – Csókolom a kezét! Mit teszik árulni? Tényleg olyan szép itt minden.

Kiérkeztem a buszmegállóhoz. Persze, láttam én, hogy már elment a busz, a fene egye meg a Mackó pofáját, ez mindig hamarabb viszi el a vasat, mintha sietne valahova. „Hova igyekszel, hé?”, de ezt már nem tudtam megkérdezni tőle, csak a hátsóját láttam, úgy füstölt, mint a gyehenna.

– Ó! Hogy av a jó! Hogy a fancba lehet ilyen kemény a bőve? Mi maga? Kokodil? Vagy valami vaftagbóvű patáfállat?

– Bocsásson meg grófom,nem volt szándékomban ilyen durván bántani! Nem tudtam, hogy meg akar harapni, ha tudom, szóltam volna.

– Tanítványaim, ti itt mind! – szólt a mester.

– Igen mesterünk! – válaszolták ők.

A két ministráns döbbenten pillantott össze, és igyekeztek lehetőleg teljesen láthatatlanná válni.

– Mit mondott? – szűrte a fogai közt az egyikük, és fel sem mert nézni a szószékről miséző atyára.

– Hallod Pali? Mondom, hogy hívjál kútfúrót! – kiáltott ki Ági néni az udvarra türelmetlenül.

Lord Walter Tomlinson szelleme megrőkönyödve állt a vár folyosóján, amely hajdan a tulajdonát képezte. Előtte egy még mindig reszkető középkorú úr szelleme állt, a szó hagyományos értelmében véve, halálra váltan.

– Mondtam, hogy lekísérem az étkezőbe! – méltatlankodott Lord Tomlinson, és a riadtan pislogó szellemalak mögé nézett. – Most nézze meg, hogy mit csinált!

Alapból nincs bajom a vonattal. Hasznos találmány, ez eddig rendben van. Mondjuk a vonat balesetek száma elég magas. A 100%-ból 65%. Ez sok. Persze nem kell pesszimistán felfogni mindent! Ritkán vannak balesetek, nem kell aggódni. Persze ezek után a szerencsétlenségek után elgondolkodik az ember, hogy valójában miért is utazunk vonattal. Elég ebből a marhaságból! Lélegezz mélyeket! Ki a rosszat, be a jót! Így ni, már sokkal jobb. De mégis: Mi a francot keresek itt!?

A híreket már rég nem követem, minek frusztráljam magam azzal, ami ellen nem tudok tenni. Ami ellen tudnék tenni, persze kivételt jelent, hiába is dugom a fejem a homokba, valaki úgyis rám tapos. Figyelmet szentelünk a környezetvédelemnek, a gyerekek kinézet, forma vagy tapintás alapján válogatják a szemetet. Az áramot forintosítjuk, a víz pedig elfogyhat, ezért villany lekapcs, gyors fürdés. Na, de mit kezdjek azzal, hogy egy eddig ismeretlen vírus felülírja az elvártakat? Olvassak híreket vagy vigyázzak a lelki épségemre?

Tessék, kérem tessék! Megnyílt az érzelmek boltja!

Ön Hölgyem az úrral! Nálunk most megszűnhet gondja!

Férje érzéketlen? Talán rideg és közönyös?

Az árat felezem, most Ön se legyen csökönyös!

Ó, de utálok szarvasnak lenni. Rohadt kimerítő egy élet ez, mindig ugyanaz. Menekülni a vadászok elől, nehogy trófeaként végezzük egy nappaliban, ahol a büszke vadász mutogatja a fejünket az idióta vendégeinek. „Mondom én Julikám, olyan dög volt ez, csak a harmadik golyó lassította csak le, pedig tudod rólam hogy marha pontos egy ember vagyok.” Rosszabb esetben meg a hálószobában végezzük, ahol a kitömött fejünk nézi, ahogy az emberek párosodnak, vagy veszekszenek, mert nem párosodnak.

Drága jó Uram szolgálatában már bő húsz esztendeje tevékenykedem. Ismerem már alaposan minden egyes gondolatát. Van egy nagy birtoka, rajta sok dolgos paraszttal. Azok meg szeretik is meg nem is. Mivelhogy kegyessége attól függ,  milyen napja van a Nagyságosúrnak. Van amikor drágakő berakású ezüst szelencés dobozt ajándékoz egy parasztfiúnak, mert a Nagyágosúr úgy találta: szépen köszönt. Máskor meg olyan kegyetlen, hogy azt más országokban is csak rettegve emlegetik.

Ez a történet egy életigenlés, a két kislányomnak íródott az apjuk metamorfózisát követően, aki otthagyta a családját, - tipikus történet – egy másik nő miatt. A bűntudatából fakadó haragját pedig szokatlan módon kizárólag felénk irányította. Skizofrén helyzet volt, mert az az ember bántott minket, akit a legjobban szerettünk. A szeretetet végül elengedtük. A helyébe gyász költözött, majd csupán megvetés. Történetem hősei két különböző temperamentumú édes kislány.

A Felszíni fejtés tudósítója a Bonobó-díjas Plattner Amarilla az utolsó pillanatban érte utol az éppen hazánkban tartózkodó, de már régóta Litvániában élő Dr. Czövek-Zacskóssy Gyula mikrobiológust, aki azzal vívta ki a tudományos világ elismerését, hogy felfedezte azokat a mikroorganizmusokat, amelyek felfalják a világ tengereit és folyóit szennyező műanyag hulladékot.

Csintalan Jozefin forró teáscsészét szorongatva ült a borostyánnal befutott teraszon, és azon gondolkodott, vajon tényleg az élet utánozza a művészetet, vagy fordítva van? A szépség és a szerelem tényleg csak azért létezik, mert könyvekben írnak róla? Vajon egy rézkarcot is lehet utánozni? Nem tudta tovább gondolni, mert meglátta a szomszédját Semmi Oszkárt.

Lepattant, akár egy rugós-kés a nikkelről. Kleó, a szingli, legnagyobb dühére. Mert Tóni, aki a fészen kinézte magának őt, és durván rátapadt, feladta. Feladta, miután sok hónapon át cseteltek, és ebben aztán minden volt, fantasy, sci-fi, szóval, alaposan feltornáztatta, meglazította, nyirkossá tette a nő fantáziájának szikkadt, fapados járatait. Mert ez a Tóni, egy jóképű, helybéli, pontosan e hónap elsején töredelmesen bevallotta, hogy vége.