​​​​​​​1933-ban ír Sztálinnak a brutális kollektivizálásról, és a mese szerint eléri, hogy segélyekkel csökkentsék az 1933-as ukrajnai éhség következményeit. (A 1932-33-as éhínségben közel hétmillióan pusztultak el. Ezen van mit csökkenteni.) Felemeli hangját az 1938-as tömeges letartóztatások ellen. Ugyancsak a mese szerint „hűtlenségi per” indul ellene, de nem esett bántódása, mivel a szovjet irodalmi közvélemény elismert alakja volt. Mintha Sztálint ez bármiben akadályozta volna.

​​​​​​​Minden hatalom szeret építkezni és elnevezni: keze és szelleme nyomát hátrahagyni. A hatalom mindig az örökkévalóság reményében cselekszik. Másképp nem is lenne értelme. Átnevezni is jó, mert a névadás maga hatalom. Aminek nevet adunk, annak gazdái vagyunk, teremtői, szülői, keresztszülői. - Laik Eszter tárcája.

Mert megnyugtat Dsida hittel és boldogsággal, csendes szomorúsággal teli, szeretetet sugárzó lírája, mégis aggaszt, hogy házassága egy év alatt sírba vitte (minthogy az ember, a férfiember szíve mindig beteg kicsit, hogyan vállalhatna új házasságot a konkrét eset ismeretében?).

A háború végét örömmel üdvözli. A hosszúra nyúlt emigráció után élve hazaérkezik. De már beteg, öreg. És gyanús. A Valahol Európában című film sikeréből kivágják, de arról is véletlenül értesül évtizedekig az olvasó, hogy Bartók A kékszakállú herceg vára szövegkönyvét Balázs írta.

​​​​​​​"Majd a másik oldalra kerülsz, te leszel a tisztességtelen, neked kellene győzni, mert amióta nincsenek párbajok, a tisztességtelenek győznek, látszólag, néhány évtizedre, de akkor nagyon, premier plánban kenődnek szét a napsugarak az arcukon, aranyszínűvé változik borostájuk, tekintetük tiszta lesz, a sörtől kockásodik a hasuk, és minél többször akarnak belerohanni autójukkal a betonfalba, annál erősebbé változnak másnapra." – Sultanus Beatus tárcája

​​​​​​​Mindenesetre a Kun Béla-forradalom idején tollával az ős-bolsik mellé áll, de rövid idejű kisiklás, meg is bánja, az ő világa nem a politika világa. Amikor 1919 után sok író mindent megtesz - Babits különösen nagyot alakít -, hogy ne hurcolják meg, igazolni igyekszik magát, Krúdy elhúzódik a hatalom közeléből. Nyilván a gyomra nem bírja. Kegyvesztett lesz. Ezt se nagyon.

Kolozsvári vállaltan nőbolond, és ez messze kiemeli őt a kortársak álszent, hazug seregéből. Emlékszünk még, a szocialista embertípus nemtelen, kizárólag a vörös zászlóra gerjed, ami az írókra hatványozottan vonatkozik. A szocreálban gyerek csak akkor fogan, amikor megalakul a helyi téeszcsé. Akkor is szűznemzéssel. 

​​​​​​​„Minden szerelem darabokban – jutna eszembe, ha az Egész, ha az egész România Mare a szerelmem volna. És bár hallottam olyan értelmezésről, mely a Minden Egész eltörött sorának a későbbi trianoni békeszerződésekkel teremt kontextust, ezúttal elhessegetem ezt a párhuzamot, hiába rímel ennyire egyszerűen a Partium neve a gondolatra.” – Molnár H. Magor jegyzete

Kornis: Ebbe nem megyek bele. Nem akarok mai magyar módra politizálni, annak nem látom értelmét. Pontosabban én ma is politizálok, csak másképp. Azzal, ahogyan írok és élek és amiben nem veszek részt. Meg amiben részt veszek. Az utolsó Kádár-beszéd című könyvemmel befejeztem, amit a rendszerváltó köznek mondani akartam.

De az is mindegy, ha a tanév végére mindent felszámolnak. Bár hirtelen felindulásból rákérdeztem volna, olvasta-e a héten Ferdinandy György szomorú nagyregény-részletét a boldogtalan disszidensekről és visszidensekről az irodalmi hetilapban. És hogy miféle tétel Rejtővel a hónom alatt a „hallgass a hazádra!”. – Onagy Zoltán tárcája

Bőszítő, bosszantó hablaty, porhintés és hazugság. Fiatalok voltunk, nem fogtuk fel, milyen keskenyek a rések, milyen fegyelem és önfegyelem jellemzi a nyomtatott sajtót. Mindent.

​​​​​​​Amikor az apám meghal, akkor az apám haláláról írok, amikor a feleségem megbetegszik, akkor arról, ha egy nagy barátság határozza meg az életnek egy szakaszát, akkor meg arról. Amikor leülök, dolgozni, írni, nem egy másik ember történetébe ülök be, hanem mindig saját magamhoz, a saját élettörténetemhez ülök le, és ez rettenetesen fárasztó, hiszen ugyanahhoz telepszem, aki napközben is mászkál, bevásárol, teszi a dolgát.

Amikor először találkozunk 1980 környékén, a lakásban, ahol én is, fehér kötött gyapjúpulóverét mossa a csapban, pedig ott a nője. Már ekkor látom, hogy nagy jövő előtt áll. Ma írja és rendezi különös darabjait.

Egy hét múlva Laborfalvi, aki nyolc évvel és jelentős ágybéli jártassággal idősebb Jókainál, egy nemzetiszínű horgolt süveget küld neki, mézesmadzag gyanánt. Jókai azonnal felragad a süvegre. Ettől kezdve szerelmes galambpárként burukkolnak Pesten.

Szükséges némi idő és tapasztalat ahhoz, hogy férfiember felfogja, létezik a felülmúlhatatlan szerelem (Beatrice), elvesztésével por, hamu és halálvágy, és nyomában szorosan ott lohol a folyamatos igény dédelgetésre, gyönyörre és egyebekre, amelyek a másodlagos szerelmet elviselhetővé teszik. (Ezt tessenek tréfának venni, mert annak vagyon szánva.)

Nem nagyon írt utolsó éveiben, de az olvasó, aki szerette Lázár Ervint, várhatta, hogy előbukkan valamelyik folyóiratból a neve, alatta egy jellemző Lázár Ervin-gyöngyszem.

49 kötet. Kész életmű. Teljes életmű. A pedagógia dolgában megjelent tanulmányai másik ember, másik életmű. A hatalmas Veszprém-anyag egy harmadik életmű. És akkor nyugodtan számoljuk bele a teljes kultúratörténetet lefedő diadalmas Rózsa-gyűjtése (ami megjelente óta sincs meg a polcomon, és így marad. Lehet, nem is izgat a rózsa kulttörténete? Pedig izgathatna. A rózsa az élet.).

​​​​​​​Tekintse meg Ön is, milyen ma a nagy magyar prózaíró, Márai Sándor helyzete: kiszavaznák a kánonból vagy sem. A Helikon közvélemény-kutatásáról Nádudvari Zoltán írt jegyzetet.

​​​​​​​1900-tól ír, született írónak írásból legkönnyebb megélni, még ha legnehezebb is. Mindent ír, elbeszélést, novellát, tárcát, humoreszkeket, útleírásokat a maga szarkasztikus, szatirikus módján, mindent, ami könnyen, gyorsan megírható, gyors koronát terem. Prága tele lapokkal, a szerkesztők fogadják az alkoholista, vagy ekkor még csak félalkoholista (apja alkoholista tanár) Hašek írásait, politikai pamfletjeit, ő pedig lohol következő kocsmája felé.

​​​​​​​Titokharisnya igye Bécsbe; ő maga az utas és a villamos. Kezében picinyke állami zászlót lobogtatna, ha lobogna - de nem lobog; staniclipapírt ragasztottak a hurkapálcikára. Ő lőtte a májusi wurstliban, a munkásosztály nagy seregszemléjén.