-
Weiner Sennyey Tibor
Ha színekben látnánk a világot
„Ebben a kisfiúban több van, mint bárki gondolná, rajta és képein keresztül kapjuk meg a lehetőséget, hogy újra látva-lássunk” - Vollein Ferenc „gyermekművész” zalaegerszegi kiállítása elé
-
Onagy Zoltán
Devecseri Gábor
„Aligha lehetett szebb, daliásabb férfit elképzelni, mint a harmincöt-harminchat éves Devecseri Gábort alezredesi egyenruhában, ahogy ott áll akár a katonai főiskola katedráján, akár az Írószövetség elnöki asztalánál, homlokába hulló fekete hajfürtjét hátrasimítva tanít vagy magyaráz vagy cseveg…” – tessék. Alezredes költő, aki cseveg, homlokába hulló göndör fürtjeivel játszik.
-
Laik Eszter
„Antigoné mércéjével” - Tárca az irodalomtanításról
Tíz nappal ezelőtt vitát indított az Irodalmi Jelen az irodalomtanítás helyzetéről. Hatására felrémlett bennem, hogyan lettem majdnem tanár, és hogyan futamodtam meg idejében a feladat elől. – Laik Eszter írása az irodalomtanításról
-
Onagy Zoltán
Bodor Ádám
Bodor Ádám megnyugtatja az olvasót, pontosan középen állunk a tündéri valóság, a valóság tündérei és a gonosz mindent naturáló léte közt. Ha akarunk, döntünk, irányt választunk. De nem kötelező dönteni. Az élet függetlenül robog, dönt helyettünk.
-
Sultanus Beatus
Csonkasága sem
Öt napja nem láttam embert, csak bélyegképeket, avatarokat és ablak nagyságúra zsugorított portrékat, a néha megelevenedő hangjukkal, ritkán videóval, lassítva mozgó arccal, szaggatott kézmozdulatokkal, de soha sem közel. Miközben itt vannak az asztalomon, néha elfektetem képüket az ikonok között, és azt mondom: de jó, hogy találkoztunk. – Sultanus Beatus tárcája
-
Weiner Sennyey Tibor
Graphica Hungarica
Egy művésznek nem elég néznie, látnia kell. Nem elég látnia, láttatnia kell, s nem elég láttatnia, ébernek kell lennie. Ez jó gondolati alap ezeknek a képeknek a nézéséhez – Weiner Sennyey Tibor írása tizenöt magyar grafikusról
-
Onagy Zoltán
Göncz Árpád születésnapja
1990. május és augusztus között az Országgyűlés elnöke és ideiglenes köztársasági elnök. 1990. augusztus 3-án (Antall József és Tölgyessy Péter, azaz az MDF és az SZDSZ vezetői közötti kompromisszum értelmében) megválasztották a Magyar Köztársaság elnökének. Országgyűlési mandátumáról lemondott, párttagságát szüneteltette. 1995-ben újabb ötéves időszakra választották meg, posztját 2000. augusztus 3-áig töltötte be. Ugyancsak 1995-ben megkapta a NOB Olimpiai Érdemrend arany fokozatát. Tíz éves elnöki periódusa alatt végig kimagaslóan vezette a politikai népszerűségi listákat.
-
Onagy Zoltán
Onagy Zoltán: Infulenzia és dögrovás
Mi, akik úgy tudjuk, futó elefántot a hátunkra kapjuk, földobjuk a kocsira, egyszer csak azt érezzük, emberfeletti kínokat kell kiállnunk, ha a karunkat emeljük. Szétnézünk, látta-e valaki. Azután megpróbáljuk még egyszer. De többször nem, mert beleizzadunk a fájdalomba. – Onagy Zoltán tárcája
-
Gömöri György
Emléktárgyak a Monarchiából
Megint divatba jött az Osztrák–Magyar Monarchia. Nem csak Molnár Ferenc édes-bús darabjait játsszák számos budapesti színházban, de sikere van Bánffy Miklós regényeinek és olyan festőknek, mint Munkácsy, Rippl-Rónai, avagy Lotz Károly. Körülnézve lakásunkban én is találok néhány tárgyat, amely még a tizenkilencedik századból, illetve 1914, az első világháború kitörése előtti békevilágból való – Gömöri György tárcája
-
Mányoki Endre
Leütés 9. – A feltámadás nyomorúsága – Mányoki Endre tárcanovellája
Feltámadni hajnalban szokás, és Mauyori a szokások rabja volt. Feltámasztotta hát a laptop fedelét is, és várta izgatottan, mi bukkan elő a képernyőn. Mindig ugyanaz, akárhányszor támad föl a halandó. "Ez a jó az inkarnációban, ez a nyugalom" – gondolta a doktor, és nézte a monitort.
-
Weiner Sennyey Tibor
Bessenyei tragédiája
Ágis ma azt mondaná, hogy felejtsétek el a nagy hasznot, amit mások verejtékes devizahiteléből reméltek, felejtsétek el mások adósságát, vagyis „égessük el az adósleveleket”. – A szegedi Somogyi Könyvtárban Bessenyei-kiállítást rendeztek. A kiállításhoz Weiner Sennyey Tibor írt rövid ajánlót.
-
Onagy Zoltán
A dadogó konferansz
Itt van például a klasszikus francia vicc. A kis párizsi Maurie-t, szóval Mórickát megkérdi a tanító, hogy egy liter tejben hány deci van. Móricka így felel: Hat deci tej és négy deci víz. Franciaországban ez jó vicc, nálunk pedig jó tej.
-
Onagy Zoltán
A narkós és az irodalom
Ahhoz képest, milyen sűrűn élt, hányféle narkót, alkoholféleséget, biszexuális figurát használt az élet ellen, elég sokáig húzta. Ennyibe, de inkább a felébe, Közép-európai író ötven környékén belehal. "Az anyag, eltérően az alkoholtól vagy a fűtől, nem arra való, hogy jobban élvezd az életet. Nem dob fel. Az anyag, életforma."
-
Onagy Zoltán
Püski Sándor
A háború után kész, konyec filma. Püskiéknek is, a népi mozgalomnak is. Illyés Gyula zsebre vágja a lángot, az melegíti, miközben a magyar népi mozgalomnak nem éppen kedvező folyamatokhoz asszisztál derűsen. Amint Parasztpártot Veres Péter – elhivatottságból, és Rákosi parancsára beszónokolja a Baloldali Blokkba (volt ilyen, nem vicc), a Püski kiadót is államosítják (mint valamennyi magánkiadót). – Az alábbi írás 2009-ben született
-
Irodalmi Jelen
Gertrude Stein és az elveszett nemzedék
Az is érdekelt (persze), hogyan csinálta, a szalon nem borult, nem kezdődött el a klikkesedés, az egymás gyilkolászása, egymás szeretőinek lenyúlása. A titok triviálisabb, mint gondolhatnánk. Az inkább férfi, mint nőtermészetű - szemre alig látszik rajta - Gertrude azért lehetett olyan hosszan a szalon szeretett gazdája, mert nőt szeretett (40 évig egyet). Így aztán soha nem került összetűzésbe – a szerelem vége többnyire csapkodás, hisztéria, elmebaj – a szalon férfi- és nővendégeivel. Nem akarták egymást meghágni, legyűrni, nem akarták akarni egymást. Értették, megértették. Férfiak - férfihangon.
-
Onagy Zoltán
Csoóri Sándor
A mesebeli 81 – ennyi ma Csoóri – nem tesz magabiztosabbá Csoórival kapcsolatban, annak ellenére, hogy. Ebből következően Pécsi Györgyi irodalomtörténész és főszerkesztőasszony tízéves kritikarészletével (Kortárs 2001/6) hajtunk fejet, ha fejet hajtunk.
-
Onagy Zoltán
Johannes Gutenberg
Német volt, nyomdász volt, korábban aranyműves. Nevéhez köthető a mozgatható (mobil), kirakható betűkkel történő könyvnyomtatás feltalálása.
Róla nevezzük el - mi hálás utókor – Gutenber-galaxis néven – a kultúra valamennyi ága-bogát, az internet megjelenéséig. -
Onagy Zoltán
Joyce
(1882. február 2.–1941. január 13.)
Zárójelben, de mert fontos tényező a nagyregény életében, megjegyzendő: az 1922-ben megjelent Ulyssest a nép jóerkölcsére veszettül vigyázó hatóság 1936-ig, tehát 14 évig betiltotta az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban, ami feltétlenül jó reklám, Joyce maga sem találhatott volna ki hatékonyabbat. És az is megjegyzendő az elkeseredés szélén botladozó kezdő írók számára, hogy 1907-től huszonkét kiadó utasította vissza a Dublini embereket, míg végre 1914-ben Dublinban megjelent. Normális író a hatodiknál kételékedni kezd tehetségében, szemétkosárba vágja a kötetet.
-
Irodalmi Jelen
Komjáthy Jenő
(1858. február 2.–1895. január 26.)
Mindemellett Komjáthyt, aki 1880-tól balassagyarmati tanár, leveri a szerelmi balsors. Beleszeret egyik tanítvány leánykájába, aki viszontszereti. Ez a XIX. században se megfelelő ajánlólevél, erkölcstelenség címén kirúgják, száműzik. 1887-től, hogy az élet kerekebb legyen, német nyelvet tanít a színszlovák Szenicen. Itt írja meg Balassagyarmattól búcsúzva Búcsú Abderától című versét. Abdera ókori trákiai város. Az abderaiak a szülőföldjére hazalátogató Demokritoszt kinevették és bolondnak tartották. Az odalátogató Euripidészt pedig meg akarták verni. Abdera az önnön stipiditásában sülő-fővő, elégedett magyar kisváros megfelelője.