Balettintézetben tanult tizenhat éves koráig, koreográfus szeretett volna lenni, később pedig színész, számára a tánc a szabadságot, a feloldódást jelenti az időben. Két verseskötet után külföldre menekült, ennek kálváriáját a Regál című kisregényében írta meg. Hosszú ideig sikeres üzletemberként dolgozott, amiben a filozófia is segítette, majd visszatért az irodalomhoz. Minden női szereplője is ő, gyakran álmodik regényei hőseivel, szeret horgászni, teniszezni, különleges kapcsolatban áll a tengerrel – Böszörményi Zoltánnal, az Irodalmi Jelen főszerkesztőjével beszélgettünk.  

Most már láthatatlan dolgokról (is) beszélhetünk, sétálva, mint a peripatetikusok, kiürítjük az éj hordóját a völgyek termékeny ölébe, elnézzük, mit művel a fény a világgal, ha szabadjára engedik. Évekkel ezelőtt, amikor még testnyi távolság ült közénk, és a sör a vodkák után elkábította a valóság fejét, elmondtam, nem értek egyet azokkal, akik azt állítják, az ősrobbanás előtt nem volt sem tér sem idő.

Illatok szelíd párnája a fejünk alatt.
A végtelen homálya ringat karjaiban,
pedig jobb szeretnénk, ha a csillogás

a pőreség fehér foltjai villannak fel, a sóhajok felett árkádok magasodnak, a nesztelen omladékain csók pihen. 

Bálint-napi szerelmes versvideó Böszörményi Zoltán verseiből Tallián Mariann és Lázár Balázs előadásában

felcsillannak a tél tükrei fókaháton remeg az inga pillanat

Nyugaton a helyzet változatlan,
még nincsenek Európában
a legújabb atomfegyverek.

fut az eső fut a homokra cseppjeiben megcsillan a végtelen szerelem csillaga

A játék tétje jóslat,
majd eldönti az Úr,
mi a rím és hasonlat.

Böszörményi Zoltán adventi hangosverse

vörös rózsák lobogó vére kitárulkozó lényed a tavasz mely beteljesülésre vár az örök igézete a halhatatlanság

A magány száraz gallyait égetik a kertben, arcodra savas pernyéje hull. Mint árva, ha éhes, és kenyérért kebelre szorul, még imádsz-e úgy?

„fölemelte szemét: látta nagy meredek varjú viszi fenn

mint saját koporsóját fekete testét tudta

felrepül ő is s ezt gondolta magában:

tájfun sátra takar majd el megőrli testem –

ám tegye: mégis a szó CSAK FENNMARAD így is amúgy is

AZUTÁN is”
(Szőcs Géza: De a szó a szó)

a lélek isteni természete
léted szükségszerűségéből ered
nevezd ezt szabadságnak
érzelmeid eszményi állapotának

A béke ma sem látogat, /
rám ül a gond, szaggat a baj, /
az ágak között válogat /
álmot, látványt. Omlik a zaj.

Veled utazom. Hajadban jéggyémántok, tűzachátok fénylenek.

A műfordítók sosem állnak reflektorfényben, kivéve talán egyetlen napját az évnek: védőszentjük, Szent Jeromos napját, szeptember 30-át. Idén is ezen a napon adták át a Külgazdasági és Külügyminisztérium szervezésében a Balassi műfordítói nagydíjat a Magyar Tudományos Akadémián. Az idei díjazott Sohár Pál.

2021. szeptember 30-án került sor a Balassi műfordítói nagydíj átadására a Magyar Tudományos Akadémián. Az idei elismerést Sohár Pál műfordító, költő és prózaíró vehette át. Az alábbiakban a díjazottat laudáló Böszörményi Zoltán, valamint Sohár Pál ünnepi beszédét közöljük.

A mindenkori magyar írót nem a politikai hovatartozása határozza meg.
A mindenkori magyar író – bármely műfajban alkosson is – imádja Isten teremtette nemzetét, Isten adta hazáját.
A mindenkori magyar író azért ír, hogy ne ossza meg, ne húzza szét, hanem mozgósítsa, összetartsa nemzetét.