Egy nap, amikor nem akarok többé hattyú lenni,
hiába erőltették rám évtizedek óta ezt a szerepet.

csak nyugalom, van idő, ennyi látszik,
másszon vagy repüljön, történjen bármi

Különleges élményben lehetett része az Írók Boltja közönségének: Jim Northrup indián költő budapesti felolvasássorozatának első estéjén a rezervátumok költészetével ismerkedhettünk meg, Gyukics Gábor tolmácsolásában.

Mindig azt gondoltam, a művek az elsődlegesek, még akkor is, ha mögöttük egy igazi életnek kell állnia.

Illatorgia,
tavaszi mező szólít,
​elnémulok hát.

eső zuhog álmodban,
a farkaskutya előjön
és lábadhoz kuporodik.

Ha nagyon akar az ember, tényleg tud
repülni, ha nagyon akar, akár, nézheti
a világot felülről, folyókat, mezőket,
dombtetőn templomot, napfény széttört
tükörszilánkjait a vízen, hangyaembereket
levéltutajon, sajnos nem ez a természetes

A reggel majd eltereli a figyelmet minderről,
a fekete-fehér film színesbe vált, 
és ezáltal valami végleg elveszik, 
a kisvárosi tájdíszletek fölött az ég sötét, 
világos? 

Az utolsó esély szorításában
készül a kép
egy végsőkig csupaszított világról,
ahol az ember egyedül van.

Jász Attila költő habitusáról és Csendes Toll élete című kötetéről Hegyi Botos Attila esszéjét olvashatják.

Minden nappal közelebb az év legjelentősebb könyves ünnepe, a Könyvhét. Mire várnak, mivel számolnak, mit kívánnak, ezt kérdezte az Irodalmi Jelen tizenöt irodalmártól (név szerint: Ádám Tamás, Andrassew Iván, Antall István, Darabos Enikő, Faludi Ádám, Géczi János, Hargitai Ildikó, Jász Attila, Kiss Judit Ágnes, Láng Eszter, Pécsi Györgyi, Podmaniczky Szilárd, Szabó Tibor Benjámin, Tarján Tamás ). És a bónusz interjúk: Anonymus, Boldog Zoltán, Weiner Sennyey Tibor, Mányoki Endre.

Csendes vidék, nyugodt környék, gondoltam, pedig dehogy. Idén huszonöt éve, hogy Sárándi beválogat néhányat Nagy Gáspár Nagy Imre sorozatából, köztük A Fiú naplójából (1981) és az Öröknyár: elmúltam 9 éves (1983) című verseket, ettől aztán lett haddelhadd. A lapot bezúzatja az éber hatalom, országos cirkusz, Sárándit elhajtják, szegény azóta se tért magához, Payer nyugdíjba zavarják, és az élet megy tovább.

Dinamittal érkeztem a Könyvhétre. Úgy éreztem meg kell tennem ezt a lépést, fel kell mennem Budapestre és kíméletlenül a polgárok tudtára kell adnom, hogy létezik ugyan élet költészet nélkül, de az: semmit sem ér.