„Van abban valami meghökkentő, hogy amikor az ember békésen áztatózik egy hétfő este a fürdőkádban, egyszer csak megcsörren a telefonja, s a vonal túlvégén az édesanyja azt mondja elcsigázva, evakuálták őket. Ezt hogy érted? – kérdez vissza ilyenkor az ember, mert hát mi mást kérdezhetne hasonló helyzetben.” – Laik Eszter tárcája.

Különös levelet kaptak a napokban a csődvédelem alá került Ulpius-ház Kiadó hitelezői – vagyis azok a szerzők, fordítók, szerkesztők, akiknek sok milliót nem fizetett ki a cég. Ha azt akarják, hogy megkapják a pénzüket, fizessenek. Bár még akkor sem biztos, hogy megkapják. – Laik Eszter jegyzete.

„És akkor egyszercsak felbukkan ez a Kadarkai. Nem tudom, hogyan keveredtem a videók között váltogatva az Arckép című sorozatához, ha jól emlékszem, Kulka János volt a „horog”, amin fennakadtam, aztán le se akartam jönni róla.” – Laik Eszter tárcája.

Az illetékes irodavezető, aki egy kis késéssel megérkezett, sápadt vala és reszketni méltóztatott. A biztonságiaknak kiadatott a tétlenség iránt a rendelet, s még türelmünket kérték. Nincs türelem! Felelős minisztériumot, felelős politikusokat! – Laik Eszter tárcája.

„De ettől a héttől, amikor jött ez a megmagyarázhatatlan kikapcsolva-rögtön-síp-plusz-rögzi helyzet, te már a hídtól se csörögsz. Na és ma meg, hogy pont ma… Hát ez már az én idegeim köteleinek is sok.” – Laik Eszter tárcája.

Laik Eszter írásaiban a szépirodalmi novella és az aktualitásra építő szöveg egyensúlyát találjuk. Az Irodalmi Jelen könyvek sorozatában megjelent kötetéről a szerzővel Böszörményi Zoltán író, főszerkesztő és Mányoki Endre beszélgetett az Írók Boltjában. Csanda Mária tudósítása a kultúra.hu-n.

„Remegő kézzel babrált a zárral, szinte rátapadt az ajtóra, nekinyomta a homlokát, közben motyogott valamit, amitől úgy nézett ki, mintha a Siratófalnál imádkozna.” – Laik Eszter tárcája.

Száraz Miklós György Elpatkolsz, szívem, mint a pinty című novelláskötetének történeteiből hol bizarr, hol lírai, hol hátborzongató végzet gomolyog elő, de hogy elkerüli vagy utoléri-e hőseit, legtöbbször az olvasó fejében dől el.

Közel 100 irodalmi eseményen voltunk jelen 2014-ben. Ezekből választottuk ki azt a 10-et, amely nagy hatással volt ránk. Sorrendünk nem rangsor, csak a tájékozódást segíti. Helyszíneljük újra 2014-et!

„A tarfejű beleszívott a cigarettába, krákogott egyet, aztán azt mondta:
– Valami betlehemes kéne. Jászol, meg ilyesmi, tudod.
A pufidzsekis lejjebb húzta a cipzárat, lekapta kesztyűjét, és végigmutatott a papírangyalkákon és a kisjézusokon.” – Laik Eszter tárcája.

Szántó T. Gábor Kafka macskái című regénye izgalmas feltételezéssel játszik el: mi van, ha Franz Kafka halálát az író érdekében csak eljátszották a Bécs melletti szanatóriumban, és a prágai zseni végül Auschwitzban lelte halálát?

„Hazaérve tudom csak meg: felmenőim nyomdokain jártam. Mondhatni, hazalátogattam Palicsra.” – Laik Eszter tárcája.

Az októberi ünnepi hétvégén szerkesztőségünk nekivágott a Vajdaságnak, hogy a Híd Kör „Kultúrpass” című eseménysorozatának nyitó alkalmán az újvidéki Művészklubban vendégeskedjen, és bemutassa az Irodalmi Jelent.

„De még így is jó. Még így is legyen. Mert pompásan kitalálták ezt kétezer-ötszáz éve, aminek halovány mása is jól működik.” – Laik Eszter tárcája

„Az ápolás méltósága valahol a háborúk iparosodásával veszett el. A beteg testek tömege kezelhetetlen. Csak a beteg önmaga kezelhető. A végsőkig rutinizált és technicizált gyakorlatban nincs helye személyességnek.” – Laik Eszter tárcája.

„Vajon hányszor kell megérinteni egy kilincset, hogy ismerős legyen a fogása, és a magunk kézmelegét érezzük rajta? Hányszor kell bedugni egy kulcsot a zárba, hogy úgy fusson bele, mint kés a vajba, és csukott szemmel, könnyedén forgassuk el?” – Laik Eszter tárcája.

„Kell hozzá a vízpart felől fújó, halszagú szellő, a közelében sütött lángosok fokhagymás-tejfölös szagorgiája, a gyorsan átforrósodó kis papírtálca, amit hirtelenjében ledob az ember a fémborítású állópultra, ahol némi tűnődés után eldönti, a jól átsült uszonyvégek ropogtatásával kezdje, vagy egyenesen bele a közepébe, a hófehér csodába.” – Laik Eszter tárcája.

„Tapogatja a párkányt, egyenként fogdossa a radiátor hideg bordáit, aztán a mosható, olajos falfestéket, szimatol, szaglászik, és elraktározza az iskolaszagot. Jó volt visszasurranni.” – Laik Eszter tárcája

A 85. Ünnepi Könyvhét utolsó hétvégi napján sem fogyatkozott meg az olvasók és a dedikálók hada - fényképezőgépeink is kattogtak, hogy megörökítsék a jó pillanatokat. Képriport vasárnapról.

„Mi csak a bejárati üvegajtóig láthattunk el, ahol szigorú őrök álltak, egyenruhában, odabent zord portás kért számon mindenkit, aki nem volt első ránézésre ismerős, az épület előtt pedig nagy, fekete és ezüst, csillogó autók parkoltak, olyan fajták, amilyeneket akkor még nemigen lehetett az utakon látni.” – Laik Eszter tárcája