-
Suhai Pál
Húsvéti dal
Ezer tükörben Ő fog vallatóra,
ölel keresztje, mostan is szorít.
Tar ág, arany levél kopár valója
termi halálom dús gyümölcseit. -
Csepcsányi Éva
Honvágy nagyszombaton
Nagyszombat éjjelén bükki bor villogott finoman metszett poharakban: sírni, sírni kellett, úgy hiányzott a haza. -
Lajtos Nóra
Látsz felhőből könnyező csodát
Sírja előtt asszonyok zokognak, dolorosa-jajok, piciny nárciszok. Általszögellt imádságok. -
Novák Valentin
Addig jár…
Mert a fentit mindig lenn kerestük! Semmi-hitekért tettünk esküt… Eldobozolt gerenda alatti csodákra legyintve; kacat-hit; -
-
Vörös István, Csepcsányi Éva, Lőrincz P. Gabriella, Szilágyi Nagy Ildikó
Mária-látomások
Mária könnye, mint zápor zúdul. Harmadnap reggelre éled a fény, -
Becsy András
Éjjel a kertben
A pázsit közepén sziklakert feszül, se fű, se bokor, fa nincs, állat sehol, fehér kövek között kis ér fut mosni gyűrött arcomat, megsebzett lábamat, kapaszkodó, akár a csecsemőnek a mutatóujj, támaszték felállni újra, lerogyni rá fáradt nappalok után: sziget. Ott vársz, hozzád igyekszem. -
-
Mátyás Emőke Ibolya
Virágok szirmait buzdítja lázadásra
Éjjelente felhúzom a fekete bőrkesztyűt: – pontosan negyedóránként aranyszínű zsinórt bogozok a cigarettára és az ujjbegyekre. -
-
Lencsés Károly
Isten csak pára ajkad körül
Itt állok én. Nekidőlök a csendnek. A vers közepén kopogó esőben, mezítláb lépek az ereszre. Felborulnak a hegyek. Robajló dörgéssel leszaggatom a fekete eget. Ropog, mint eltörött pipacs. -
Péntek Imre
A lét balladája
Veszít a test. Csomósodik az irgalom, apró hegek az áttörhetetlen falon. Ki tudja, ajánlatod mit ér, mi az ára? Rád nyit a csönd, a hallgatás agóniája. -
Halmai Tamás
Élhessünk virradásban
Kövek horzsolják lábáról a fényt. De hajnalt hoz, ha fölkapaszkodik. -
Lakatos Mihály
Trianon 100.
Hiába, kisportolt nemzet vagyunk, mely önmagában hordja a hazát. Ó, trauma volt persze Trianon, fájó, méltatlan s oly ostoba. -
Hodossy Gyula
Vártam, de más úton ment
Kamaszkoromban vártam valakit,
hűvös tél volt, fagyos szél pirosította arcom,
kezem kabátzsebemben,
markomban pisztoly, csőre töltve. -
Összeállítás kárpátaljai szerzőinktől
Csak a kegyelem, csupán az marad
Egyes járatokról nem szól a menetrend.
Éjszaka jönnek a Beszkidek felől,
ahol monarchiás, szűk alagutakra
a Keleti-Kárpátok fenyvese dől.
Itt várják őket, kik már élni nem szeretnek,
és útra kelnek, mint az őseik.
A Latorca-hídon elvesznek a ködben,
s Csapra már csak a mozdony érkezik.
-
Regős Mátyás
Apám szíve
Apám szíve cserépkályhabarna, kéthetente be kell fűteni. Fával etetik hetvenöt éve – kőbányai étkezőszobánkban termeli a hőt, aztán kihűl a kerámia. Barnán, mozdulatlan tűri, hogy kinyitja a vasajtót Lev Tolsztoj, egy családtag vagy én. -
Albert-Lőrincz Márton
Különös lány volt
Különös lány volt. Testre simuló, sárga műselyem ruhát viselt és nagy karimás, piros kalapot. Messze, Máramarosba költözött. -