„Hogyhogy eddig nem figyeltem fel rá?” – korholta magát, s lehajolt a barna fedelű könyvecskéért.
Szórakozottan nyitotta ki. Nina kézírását első pillantásra felismerte. Elhomályosodott előtte a szoba.
„Semmire sem leszek jó, ha minden, amihez hozzáérek, s Ninának köze volt, egyszerűen kétségbe ejt, és a rosszullét környékez” – lamentált, majd leült a szemközti fotelbe. A barna fedelű könyvecskét még mindig a kezében tartotta. Mélyet sóhajtott, s újra fellapozta.

Mi ez a női szépségek keretébe ágyazott, selyemfüves völgy mélyére rejtett, változatosan furcsa, hangulatoktól függően nyitható-csukható, titokzatos kapu? És mi ez az örökös pánik, amely a nagyvilágra tártan, izgalmakban bővelkedve folyamatosan körüllebegi az emberiséget?

Három éve, 2006 szeptember elsején hunyt el Faludy György író, költő, kalandor, polihisztor, recski rab és világvándor, az Irodalmi Jelen örökös tiszteletbeli munkatársa. Emléke előtt tisztelgünk.* Faludy György: Pokolbéli víg napjaim (részlet)  *  Kalandor, világvándor, polihisztor, recski fogoly   

Egri leírta egyik kihallgatóját, egy Faludi Ervin nevű névrokonomat, mire Kenedi nyomban kivágta az illető nevét, rangját és korát.

…beszélik, hogy a 19. század végén a mongol Góbi Sivatagot szörnyű szárazság sújtotta. Az emberek és az állatok egyaránt szenvedtek, a levegő egyre fülledtebb lett, és a föld teljesen kiszáradt. Egy híres sivatagi költő – Gelegbalsan verseket és ódákat írt az égiekhez, hogy az eső eleredjen, azután a helyi emberekkel és temérdek felajánlással együtt elindult egy ősrégi szentélyhez. A költő énekelni kezdte verseit, arcát az ég felé fordította, a többiek pedig mint egy kórus, kísérték. Hamarosan felhők gyűltek az addig kristálytiszta égen és súlyos cseppekben esni kezdett.

Kókai János sz.1972. Budapest,  költő, író, drámaíró.Életrajzi állomások, publikációk: Írásai eddig a Magyar Napló, a Hitel, a Liget, valamint a Napkút c. folyóiratokban jelentek meg.Társulata rendszeresen színre viszi színdarabjait.  

Az olvasó olvas. Olvassa a folyóiratokat, a publikációkat, novellákat, elbeszéléseket, naponta többet. Az írások hangulata, effektjei megmaradnak, de a név - az új, ismeretlen nevek tömegében - elfelejtődik, mert nem kötődik hozzá más, csak a mű. Az alábbi IJ-sorozat, mely fiatal és/vagy kevésbé fiatal, kezdő és/vagy kevésbé kezdő prózaírókat mutat be, ezen a hiátuson próbál módosítani. Az írásokat megtámogatja portré, kiséletrajz, kisbeszélgetés.  

A győri Mediaweve web TV műsorán a héten megnézhetik az érdeklődők a Villányi László és Hartyándi Jenő nevével fémjelzett portréfilmet, "A flamingó térdét" Tolnai Ottóról. Az Irodalmi Jelen Online-on most megtekinthetik a film első részletét, és a web TV ajánlóját, ahova egy kattintással eljutva akár az egész filmet elérhetik. A web TV műsorát Pongrácz Balázs szerkesztette.

Tudósítónk Tokajból hazafelé ismerkedett meg Székelyhidi Zsolttal, a Jegajade fiatal írójával, s a könyvet is ekkor kapta kézbe. Hamarosan a végére ér a Kossuth Kiadó által megjelentett sci-fi regénynek, melyhez az illusztrációkat Zöllner Marcell készítette. A könyv prológusát két részletben az Irodalmi Jelenen most és itt olvashatják.

„Pedig a válaszok mindig ott pihentek benned, Jade. Ott vannak a testeden, a szemeidben, villámgyors elmédben rejtőznek.” - A Jegajade Székelyhidi Zsolt Kossuth Kiadó által megjelentett sci-fi regénye, melyhez az illusztrációkat Zöllner Marcell készítette. A könyv prológusának második részletét az Irodalmi Jelenen itt és most olvashatják.

Nemrég ezt a kétségbeesett (mégis határozott) levelet kaptam úgy, hogy feladójának kilétét megfejteni nem tudom. (Az aláírás helyén egyetlen égés-folt, a bélyegek helyett pedig apró pecsét csupán, melyen elmaszatolódott figura lapul...) Nyugtalan vagyok, faltól-falig, könyvtártól-levéltárig járkálok az óta, de semmi. Ezért, most mást tenni nem tudva: szóról-szóra közlöm e levél tartalmát.

A XL. század egyik legnagyobb régészeti szenzációja nem egyéb lesz, mint egy ma még teljesen közönségesnek mondható hat és fél tonnás tehergépkocsi, amit valahol a most éppen még Bakonynak nevezett hegységben ásnak majd elő a föld alól.

Szókratész volt az apám. Nem jegyezte fel a történelem, hogy hányszor itta ki a méregpoharat. Leg­utóbb a múlt század közepén, amikor a régi szokások elhalványultak, íté­let nélkül, sunyin csempészték a kifőzde asztalára azt a poharat, amit nem a halál tudatában, hanem nyárvégi szomjúságában, a kissé elsózott pörkölt után mohon fölhajtott. Az öregség küszöbéhez illően kopaszodott, és maga sem volt híjával az olyan közmondásoknak miszerint: Húz az öreg az öreghez! Egyik holló ne vájja ki a másik szemét! Hasonló a hasonlónak örül!

Anker különleges bába-füvesasszony és boszorkány. Anyja is, öreganyja is füvesasszony volt. A Lókos-völgy híres füvesasszonya, bábája. Fia, a táltosfiú, a front idejéből maradt neki, akkor fogant. Nem szokás. Okos bába magának is elcsinálja a fölös áldást, de ha mégsem, akad szakmabeli, aki megoldja. Nem tudni, a környéket ellepő, a bábaasszonyt megtaláló húsz-harminc, talán ötven szoldát közül ki az apa, de a boszorkány nem perelte a Vörös Hadsereget gyerektartásért, annyi bizonyos.  

Nurmuhemmet Yasin kitüntetett, szabadúszó ujgur újságíró. Számos novella és esszé szerzője. Eddig 3 verseskötete jelent meg angolul. 31 éves, nős, két fia van. A Kashgari Városi Bíróság 10 év szabadságvesztésre ítélte 2005. május 19-én. Jelenleg az urumqui 1.sz. börtönben tölti büntetését. A Vadgalamb egy allegorigus történet. A galambkirály fiáról szól, akit foglyul ejtenek az emberek, mialatt ő új otthont keres családjának. Végül szabad életének feladása helyett inkább öngyilkos lesz.  “Az eper mérge úgy áramlik bennem, mint a szabadság érzete” – mondja a történet névtelen főhőse a novella végén – “Végül szabadon meghalhatok. Olyan, mintha fellobbanna lelkem, végre szabadon szárnyal.” A kínai hatóságok úgy vélik, hogy a történet bírálja a kínai kormány jelenlétét a Xinjangi Ujgur Autonóm Régióban. A szerzőt 2005 februárjában zárt tárgyaláson ítélték 10 év börtönre, ahol nem kaphatott védőügyvédet. Korash Huseyin, a Kashgar Literary Journal szerkesztője (hasonló körülmények között) 3 évet kapott, amiért lehozta az újságban a Vadgalambot.

 A gázművekre valóban nem tartozott a dolog, de a postán dolgozó lány este forró dróton kürtölte szét Szintia szerelmi tragédiáját. Amikor  Béci fülébe is eljutott a hír, jóval záróra előtt lakatot tett a boltra, és meg sem állott a Bóna-Móna kertig. És most mit tervezel, komám?, kérdezte Lali savanyú arccal. Megpróbálom visszaszerezni, a tetves életbe, nehogy már egy cigány vegye el tőlem. 

Lily Tök király! Ezt ki írta? Fater Azért József Attila nagy költő volt. Persze ezeknek az se kellett volna. Én is hiába küldtem verset egy csomó helyre. Mondta is a múltkor a nejem, hogy nézd, Lajcsi (mert így hív a drága), hatvan évig megvoltál ezek nélkül, most minek akarsz föltűnősködni! Bundus Heló! Nagyon fasza ez az írás, különösen az a rész tetszik, mikor azt írja: Hogyha egy nőt nagyon ösztökélnek, végül nekimegy egy ősz tökének.  

"Egyenesen a kamera szemébe néz, és azt válaszolja: azelőtt sokat jógázott, igen, kifejezetten sokat, mondhatni a megszállottja volt a jógának, reggel és délben és este is jógázott, két és fél óra jógagyakorlat reggel, éhgyomorra, közvetlenül ébredés után, majd két és fél óra gyakorlatozás a szünetben, kora délután, a nappaliban, a faltól falig húzódó széles ablakok előtt, és végül ugyancsak két és fél óra jógázás este 8-tól, a jógacsoportjával, és ezek között a két és fél órák között semmi más, csak a munka..." - Két kortárs osztrák író zseniális novelláját olvashatják most az Irodalmi Jelen Online oldalain.

Egész nap a számok, reggeltől estig, egész nap és néha még éjszaka is, álmában. A számsorok és a műveletek és a százalékok, kimerítő, ez az igazság. Csakhogy neki éppen arra van szüksége, hogy kimerüljön a számoktól és a szorzóktól, ez a másik igazság, ugyanis csak akkor érzi, hogy valami fontosat végez, ha kalkulál és spekulál, egyedül ilyenkor bizonyos benne, hogy része a vérkeringésnek, része annak a szédítő, „globális” lüktetésnek, annak a rabul ejtő dinamikának, amelyben óráról órára, nem ritkán percről percre változnak a dolgok, pörögnek az események.

Feltizi-Veress András a KRE-BTK magyar-hungarológia szakos végzős hallgatója. Múlt évben kezdett novellákat írni, és publikálni különböző folyóiratokban. 2009-ben novellái jelennek meg az Alföldben, az Ezredvégben, az Agriában. Tudományos munkákat (esszé, tanulmány) is publikál, érdeklődési területei közé tartozik a filozófia, a vallástudomány, a filmművészet, valamint folyamatosan nyomon követi a kortárs szépirodalmat.