Ha nem is vizes vébé, de pancsolós hangulat fogadta a Vörösmarty térre vasárnap délután kilátogatókat. A szokásos évi zuhé, úgy látszik, elmaradhatatlan, ezúttal kicsit tovább is tartott a megszokottnál, de a hétvégét azért napsütés zárta a téren. Remélhetőleg a könyvesek és olvasók kedve is ekként alakult.

A hétvégi strandhangulat köszöntött már pénteken a könyvhetezőkre, szombatra pedig ellepte a régi-jó tömeg a Vörösmarty-teret; dedikálások és könyvek özönéből válogathatott a kitartó olvasó. Ahogy kitartottak a könyvesek is, és a pavilonok szerencsére túlélték a péntek éjjeli förgeteget. – Képriportunk a pénteki és szombati napból ad ízelítőt.

2018-ban az Irodalmi Jelen hagyományos díjátadó ünnepségén két fődíjasunk egyikeként Rakovszky Zsuzsát köszönthettük. „Rakovszky Zsuzsa kikergeti az esti álmot a szemünkből, megsemmisíti az unalmat, gondolatai átélhetősége, kényelmes öltözete elviselhetőbbé teszi a létet” – hangzott el akkor a díjazott költő-író laudációjában, s ez mára csak még igazabbá vált. Isten éltesse szerzőnket, a kortárs magyar irodalom egyik legkiválóbb alkotóját!

A csütörtöki nap hagyományosan az első megmerítkezés a könyvtengerben, és a felszabadult ismerkedés a „könyplázs" beláthatatlanul nagy térségével és kínálatával. – Csornij Dávid videója.

Idén fontos változás fogadta a közönséget a 89. Ünnepi Könyvhét és 17. Gyermekkönyvnapok megnyitóján, a Vörösmarty téri színpadon. A meglepetés a köszöntőt és megnyitót mondó személyek kilétében rejlett. De egy új kezdeményezéssel is találkozhatunk, amely a diszlexiásokat segíti. – Tudósítás sok képpel az első napról.

Távoli beszélgetés Nádasdy Ádámmal, az Irodalmi Jelen Nagydíjasával, a májusi hónap alkotójával az Isteni Színjátékról, Shakespeare-fordításairól, főbb költészeti toposzairól és a Bánk bán 2019-ben megjelenő mai magyar fordításáról.

Aki ismerte, azért idézi fel szívesen az emlékét, aki nem, annak élmény volt hallani róla. Kevesebben tettek többet a magyar–román barátságért, mint Gelu Păteanu, és a Magyar PEN Club egy lappangó kincset mutatott be: Arany János Toldijának román–magyar nyelvű kiadását az ő fordításában. Hogy teljes legyen a kép, Farkas Wellmann Endre „Gyalu bácsiról” szóló könyvét is megismerhette a közönség.

Szórt, szürke fény, a film szélét jelző Leica-kocka a képen, esszésorozatok fotókból – Benkő Imre fotográfus védjegyei ezek. Aki egyszer megismeri világát, nem tud szabadulni tőle, legyen az az ózdi kohászat képben elbeszélt pusztulásregénye, vagy a Sziget Fesztivál örökké változó arca. A Magyar Művészeti Akadémia kiadója lenyűgöző album-monográfiát jelentetett meg Benkő Imréről, a FUGÁ-ban mutatták be a kötetet.

Harmadszor rendezték meg a Libri Irodalmi Díjak átadóját – az idei nyertesekben biztos nem fog csalódni az olvasóközönség. Mintegy tizenötezren szavaztak, és az ötfős zsűri: Bálint András, Beck Zoltán, Fullajtár Andrea, Károlyi Csaba és Szilágyi Zsófia választották ki a döntőbe jutott tíz, majd ebből a nyertes művet. Május 15-én kiderült, kié a fő- és a közönségdíj.

vörös kagyló az ég,
dért könnyezik.

Tele szájjal megy a licit, néha rá is dobnak picit,
ki hányat ölt, mennyit lopott, adót csalni ki hogy szokott.

Hosszú hallgatás után újra verseskötettel jelentkezett Wirth Imre. Nemzedéki élmény olvasata is lehet a – már címében sem szokványos – Ő volt a rejtélyes állat. A szerzőt egyik legrégibb barátja, Kemény István kérdezgette a Nyitott Műhelyben.

Rám mindig más vigyázott,
mert a nők az életemben
nem anyának születtek.

Csakhogy én
a magam állatorvosa vagyok,
én döntöm el, vannak-e sebeim
és kell-e őket nyalogatni

Nézd túl közelről, és eltűnik a világ,
nézd messziről: eső-csíkozta ablak.
Ne is reménykedj, hogy mögéje látsz,
csak téged tükröz vissza önmagadnak!
Percenként változó felhőalakzat,
te látsz belé tevét vagy madarat.
Csupasz tény nincs: hogy mit tartasz igaznak,
azon múlik, hogy ki vagy te magad.

Szombati hangulatképeink a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválról leginkább egy naposparti nyaralás legszebb pillanatait idézik – a fesztivál vendégeit szombaton is verőfény fogadta, így érthetően a legtöbben a Millenáris Park kinti részén piknikeztek.

Reggel nyolc óra lett, mire kivilágosodott. Mircea addigra szépen, sorjában átvette a lehetőségeket, és arra a következtetésre jutott, hogy csakis a tetemek eltüntetése, esetleg a sebesültek elfogása lehet a küldetésük. Teljesen elhatalmasodott rajta ez a baljóslatú érzés. Hiába mondták többen is neki, hogy az ellenség valószínűleg visszavonult, és azért maradt abba a lövöldözés a házból.

Hagyományosan csütörtökön nyílt meg a XXV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Az idei díszvendég Daniel Kehlmann német író, akivel a nyitónapon találkozhatott a magyar közönség. A díszvendég ország Szerbia, az ő alkotóikkal a fesztivál egész ideje alatt zajlanak a beszélgetések, dedikálások. A pénteki napon már rengeteg különtermes programon lehetett részt venni, ahol többek között terítékre kerültek a magyar–kínai könyves kapcsolatok, kihirdették a Hazai Attila-díj nyertesét, Závada Pál pedig cseh vendégekkel beszélgetett. – Képes ízelítő a pénteki eseményekből.

Üres a kétszemélyes koporsó melletted.
Szerelmi bánat szerelem nélkül.

Ég a szülőágyon egy szépasszony arca,
kövér páracseppek legelésznek rajta.
Ki a kezét fogja: mintha Toldi Miklós,
a rádióból meg segít tolni Meat Loaf.
Elfordul az orvos, mert fogó kell neki,
ugyanis a baba ököllel törne ki.
Nem látja így senki, hogy tartja az ujját:
ahogy a tömegek Black Sabbathra zúzzák.
A másik kezét is kidugja, és rátol,
mintha fesztiválon bújna hálózsákból.
Elkapja a doktor, mielőtt leesne,
felsóhajt a padlón a megmentett csempe.
Felüvölt a gyermek. Minden összerezzen,
esemény történt a galaktikus rendben,
eltöpreng az egész Föld az elmúláson…
Így jött a világra Titántorkú Sámson.