Az idei március 15-e alkalmából megpróbáltunk egy időkaput nyitni a 20–21. század és 1848 között. Arra kértünk kortárs költőket, hogy ajánljanak olyan alternatív Nemzeti dalokat, amelyeket szívesen küldenének az egykori forradalmároknak és a ma olvasójának is. Áfra János, Debreczeny György, Hegedűs Gyöngyi, Hegedűs János, Lennert Tímea, Marczinka Csaba, Orcsik Roland, Varga Melinda és Vass Tibor válaszait olvashatják.

Bollobás Enikő kötete a kortárs magyar irodalomelmélet termésének egyik rendkívül izgalmas teljesítménye, ezt mutatja be Hegyi Pál.

A tekintélyes lengyel irodalmi lapban, az Odrában a főszerkesztő, Mieczyslaw Orski az alábbi írásában méltatta Böszörményi Zoltán Láger című regényét, amely nemrég jelent meg Lengyelországban a neves költő és műfordító, Aleksander Nawrocki átültetésében.

Böszörményi Zoltán, Sárközi Mátyás, Makkai Ádám, Gömöri György és Mányoki Endre írásaikkal köszöntik a 80 éves Kabdebó Tamást.

Négy fa – egy magányos Mezőn –
Terv nélkül
Vagy Rend nélkül –
Tétlenül áll – méltósággal – mint az uralkodók

Szép és fájó; lírai és felkavaró; tragikusan drámai és igézetesen felejthetetlen. Hogyne őrizném hát minden könyvét, egytől egyig, mind a tizenkilencet – sorra az erdélyi (Irodalmi, Kriterion, Dacia, Kultúra, Irodalmi Jelen, Polis) és a magyarországi (Szépirodalmi, Kortárs, Felsőmagyarország) kiadóknál közzétetteket.

Kabdebó Tamás alkotói és kultúra-közvetítői pályájának újabb csúcsát hódította meg Brendan Kennelly verseiből készített válogatásával.

Az irodalom fő célja számomra, hogy élmény többleteket adjunk másoknak, mintegy bővítve az általuk megélt tapasztalatokat. Haklik megkísérelte, hogy a rejtett és olykor szimbolikus élményeket is feltárja, és az olvasót az élvezet növelésével gazdagítsa. Bizonyított.

ámuldoztunk rémüldöztünk amikor ismeretlen halászok zavaros vizekbe vetették hálóikat és kifogták hozzátartozóink (szüleink? nővéreink? társaink? kedveseink?) fejetlen csonka kőszobrait egy szó sem szakadt ki belőlünk kilincsekre tapadt ujjakkal késtük le az utolsónak vélt rohamot is mert csókot sütöttek arcunkra a júdások makulátlan pilátusok útleveles mikulások

Ne higgyük, hogy a kreatív írás tanítása modern találmány. Szorgos irodalomtörténészek izzadságos munkával páratlan csemegékre bukkantak: alig van olyan klasszikusunk, aki ne kínálta volna szolgáltatásait egy-egy folyóirat hirdetésrovatában. – Veretes hirdetésirodalom, filológiai kétségekkel, kérjük, kíméljenek!

Mit mutattak meg az arkangyalok a jövőből Raszputyinnak?
Mit válaszolt a cár Raszputyin figyelmeztetésére?
Sikerült-e a látnoknak Clémenceau-val tárgyalnia?

Mogorva, békétlen, helyét nem lelő ember volt és rosszkedvű. Talán sértett is. De talán csak látszat lehetett ez: aki valóban és mindenestől mogorva, nem képes Chopint hitelesen játszani, és nem képes leleményesen, izgalmasan és élvezetesen főzni. Az ízeket, aromákat, színeket, szavakat, jelentéseket kombinálni, és újrakombinálni.

Elolvastam leveleteket. Sajnálatos módon a sértődött, fölényes, kioktató és helyenként patetikus hangnemet választottátok, így újabb, ám ezúttal nehezebb forduló következik.

Január 22-én, Marosvásárhelyen 18 órától a Museum Caféban a Magyar Kultúra Napja keretében: Élni vagy megélni? Irodalom és egzisztencia. Kerekasztal-beszélgetés. Beszélgetőtársak: Bálint Tamás, Nagy Attila, Láng Orsolya. A beszélgetést moderálja: László Noémi. Közönség: 35 fő.

Szakmai beszámoló az Erdélyi Magyar Írók Ligájának 2012. évi irodalmi rendezvényeiről

(2011. május 12.–2013. Április 04.)

Leveled olvastán elsősorban az nem világos számunkra, mihez képest, pontosabban milyen korábbi gyakorlathoz, szokáshoz vagy az E-MIL vezetői által az elmúlt tíz évben tanúsított megnyilvánuláshoz mérten tartod NAGYNAK az általad ezúttal tapasztalt hallgatást, mint ahogyan az sem, pontosan mire gondolsz, amikor az E-MIL „vezetőségének” tagjaival kapcsolatban, nevek megjelölése nélkül, tehát általános érvénnyel sunnyogásról és suttyóságról írsz.

Felemás érzéssel olvasom OJD nyílt levelét, nem mintha kifogásai legtöbbjével nem tudnék élni, egyetérteni, sőt.

Mint a közelmúltban kiderült, idén az E-MIL díjakat sem tud kiosztani, mert a Méhes-díj kuratóriuma úgy döntött, hogy elhalasztja a díj kiosztását, valamint nem kívánja azt az E-MIL égisze alatt megejteni.
Miért is történt mindez?

Engem úgy alkottak meg, hogy mindent tudjak. Nem dicsekvésképpen mondom, de én valóban csúcs vagyok. Ahogy egy francia király, XIV. Lajos mondta volna a helyemben: A csúcs én vagyok. Már egy leheletnyi érintéstől is beindulok, s egy szempillantás alatt teljesítem a parancsokat. S akkor még a dögös dizájnomról nem is beszéltem. Mert nemcsak, szuperintelligens vagyok, hanem észbontóan szép is.