• Irodalmi Jelen

    Szegény ember jó órája – Gárdonyi Géza, az elbeszélő

    Itt vagyok a szentjánosbogarak birodalmában. Leülök egy félig földbe süllyedt határkőre, és nézem, nézem a sötétségben világító parányi csillagokat, azt a két csillaglámpát, amellyel a vőlegényének világít a kis bogármenyasszony. Mennyi epedés, mennyi izgalom a fűszálak és bokrok országában.

  • Irodalmi Jelen

    A próza fű, a vers közötte rózsa – Gárdonyi Géza versei – és költők Gárdonyiról

    A lomb nem mozdul. A fűszál is áll.
    Kertemben ér az estéli homály.
    Alant a völgyben csöndbe halt a lárma.
    Érzem az álmot, mint száll fűre, fára.

  • Irodalmi Jelen

    Ami kimondható – Kabai Csaba írása Ratkó Józsefről

    Ratkó József manapság nem tartozik a legolvasottabb szerzők közé. A sokkal elevenebb és kiterjedtebb kortárs recepció napjainkra egy szűk kör lelkesedésévé változott, a költő irodalmi köztudatban való jelenléte jóformán egy-két szavalati darabra és néhány gyakran idézett sorra zsugorodott.

  • Irodalmi Jelen

    "Rác-magyar" – VITKOVICS MIHÁLY egri költő sziluettje

    Egyszerre volt hagyománytisztelő, származására büszke szerb - és elkötelezett, hazáját, s különösen a magyar nyelv gondját szívén viselő magyar.

  • Irodalmi Jelen

    Remember Attila remember – Sziveri János a Költészet Napján költőket szólít

    Elérhetetlenek számunkra
    a szó rejtélyei. És mégis e kudarc gyönyörűsége
    kínoz folyton, az idők zúzódásában.

  • Irodalmi Jelen

    Négy nap, amely megmenti a világot – Vasárnap

    Mert fény van minden tárgy fölött.
    A fák ragyognak, mint a sark-körök.
    S jönnek sorban, derengő végtelen,
    fény-sapkában 92 elem,
    mind homlokán hordozva mását –
    hiszem a test feltámadását.

  • Irodalmi Jelen

    Négy nap, amely megmenti a világot – Szombat

    S mert kívül gyakran elidőz,
    kihordja lassan, ami kincs,
    s összegyűlik benne a fény,
    a végtelen megtartó titka.

  • Irodalmi Jelen

    Négy nap, amely megmenti a világot – Péntek

    mi lesz, ha újra földre száll
    a Megcsúfolt és Megfeszített,
    s mert jósága, hite, imája
    egyszer már mindent elveszített

  • Irodalmi Jelen

    Négy nap, amely megmenti a világot – Csütörtök

    A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.
    Csütörtök este van.
    Nem átkozom magam.
    Nem siratom.

     

  • Onagy Zoltán

    Dickens

    (1812. február 7.–1870. június 9.)

    Dickens ugyanis – hőseivel, figuráival ellentétben – részletesen ismerte a nő anatómiai egységeit és alegységeit, pontosan tudta, merre hány méter. Nem véletlenül kaszálta végig a családot (sógornőjét pl.), a kedvére való színésznőket, rúgta ki feleségét tíz aprólékosan legyártott gyerek után. Dickens a fekete lovas fehér paripán.

  • Buharin Paszternak
    Onagy Zoltán

    Borisz Paszternak

    (1890. február 10.–1960. május 30.)

    Buharin Paszternakot nevezte a legnagyobb szovjet költőnek, amitől a legnagyobb szovjet költőnek nevezett Paszternak megrémült (ha nem akarnék ennyire finom és irodalmi lenni, a következő képet használnám: Borisz egyenesen összeszarta magát). Volt rá oka.

  • Fotó: wikipédia
    Onagy Zoltán

    Verne Gyula

    (1828. február 8.–1905. március 24.)

    Néhány éve, amikor a búbánati Kőház lakója, az ezeréves apáca meghalt, a Kőház új tulajdonosa egyszerűen kivágta az örökölt könyvhagyatékot papírzsákokban, egyéb izgalmas könyvek közt néhány pompás Hetzel kiadású magyar Verne, én pedig ügyesen ott jártam. És úgy éreztem, mint aki aranyat talált. Valóban úgy.

  • Onagy Zoltán, Böszörményi Zoltán

    Márai Sándor

    (1900. április 11.–1989. február 21.)

    A kor is bőkezűen bánik a fiatal, fogékony Máraival feldolgozható nyersanyag dolgában. Élőben láthatja az első világháborút, hallgathatja Ferencz József optimistán csengő szavait: "mire a levelek lehullanak, katonáink hazatérnek", a világháború szomorú közepét, még szomorúbb végét, láthatja a Károlyi-kormányt, a Tanács-kormány regnálását, de láthatja Trianont is, testközelből tapasztalja meg, hogy Kassa leválik az anyaországról, egy új, soha nem volt képződmény részévé válik, Csehszlovákia határain belülre kerül.

  • Adolf Dauthage: Jókai Mór portréja (1872 vagy 1873)/Forrás: wikipédia.org
    Onagy Zoltán

    Gyermek- és koraifjúkorunk nagy mesemondója, Jókai Mór

    (1825. február 18.–1904. május 5.)

    1848. március 15-én Laborfalvi Rózától a Bánk Bán előadásán egy nemzetiszínű "szalagcsillagot" (kokárdát) kap a mellére. Mikszáth megrendítően meséli el a Jókai-kötetben. Egy hét múlva Laborfalvi, aki nyolc évvel és jelentős ágybéli jártassággal idősebb Jókainál, horgolt nemzetiszínű süveget küld neki, mézesmadzag gyanánt. Jókai azonnal felragad a süvegre. Ettől kezdve szerelmes galambpárként burukkolnak Pesten. 

  • Onagy Zoltán

    Wodehouse, a zsebkönyvíró

    (1881. október 15.–1975. február 14.)

    Nem nagy durranás, viszont rá lehet szokni. Ugyanúgy, mint Rejtőre, Göre Gáborra. Olyan, mint a hecsedlilekvár, kicsit fanyar, humora Rejtőt (Göre-Gárdonyi Gábort) meg sem közelíti, bár igazságosabb azt mondani, más. Angol humor. Hogy a gátat áttörje az angol humor, számomra kötelező eszköz Galla Miklós anglomániája (szöveg és vizualitás egy fronton), nélküle a kapuk előtt marad. De olvastam. Rászoktam. Amikor beleun az olvasó, félretolja, keres mást.

  • Onagy Zoltán

    Halál és gyümölcskosár – Ladányi Mihály

    (1934. február 12.–1986. szeptember 20.)

    Aztán padlóra vitte a kulthatalom, indexre került, nem jutott ereje feltápászkodni, ott halt meg a csemői borospince fölé épült vityillóban. Éhesen, rongyosan, szomjasan. Ami rendben is. Aki még negyven se, máris az őszi gyümölcskosárra vetette magát, ötvenkét évesen meghalhat feladat nélkül. Azután majd feltámad jókedvűen, ha szükség lesz a hangjára. De nyolcvanhatban nem kellett. Jutott a regnálónak éppen elég gebasz Gorbacsovval, nemhogy még egy Ladányi nevű reformkommunista bohóccal is foglalkozzanak.

  • Onagy Zoltán

    Éppen, mint a szerelem – Csáth Géza

    (1887. február 13.–1919. szeptember 11.)

    1919 elején a bajai kórházban gyógykezelik, de lelép; július 22-én gyereke szeme láttára revolverlövésekkel megöli feleségét, megmérgezi magát és felvágja ereit. A szabadkai kórházból újra szökik, a budapesti Moravcsik-klinikára menne, de a jugoszláv határőrök feltartóztatják. Csáth ekkor halálos dózist vesz be, sikerül megmérgeznie magát. 32 éves. Ez van. Senki nem jön kész recepttel a világra. A tehetség és a zsenialitás ugyan útlevél a Parnasszusra, a boldogság birodalmába nem feltétlenül. Pedig, ha titkon is, mindannyian afelé vennénk az irányt.

  • Onagy Zoltán

    A milliárdos író – Georges Simenon

    (1903. február 13.–1989. szeptember 4.)

    Láthatóan (és érthetően) Gyergyai is eltűnődik azon, hogyan történik a világban, hogyan Magyarországon. Miképpen választja le magáról a magasirodalom az alacsonyirodalmat, a lektűrt, a detektívregényt, és mi felé tart, ha így marad. Mi a trükkje, hogy a franciáknál így is lehet. Gyergyai se tudta, én se tudom, nyilván a franciák se tudják. Egyszerűen így alakult. Történelmileg.

  • Onagy Zoltán

    Indul a bakterház?! – Rideg Sándor

    (1903. február 12.–1966. február 8.)

    Rideg persze nem hülye, ha már úgy történt, ahogy, nem rakja nyakára a hurkot önként és dalolva. Mindent elvégez, mindent elvállal, amivel a hatalom megbízza. Katonatiszt egy időben. Ő is, mint mindenki, akinek kötelező, írja termelési regényeit (Örkény is írja, Németh László nemkülönben a termelési drámát 1961-ben(!), Utazás címmel).

  • Onagy Zoltán

    Mit üzen a szárszói töltésről B. Nagy László?

    (1927. febr. 8.–1973. ápr. 18.)

    Hogy halála után ilyen sokkal mit üzen, ha egyáltalán léteznek írói üzenetek (a névrokon Nagy Lászlóé kivételével, aki valóban üzen feketén-fehéren, Tavasz-képernyőről: „Ha van emberi arcuk, akkor csókoltatom őket!”), tehát, ha B. Nagy mond valamit, nem kérdés, a következőket mondja: „Törtetőket, önjelölt zsenit, selyeminges pojácát, felcsillagzott fingocskát leszarni. Végezd a munkád, végezd el a napi feladatod, mert soha nem tudni, milyen rövid az idő.” És jó, ha ehhez tartjuk magunkat.