„Egyszer az ősöket is elosztjuk,
te vigyázod ezt, én azt, magától kialakul”.

„tested térképén vakon is tájékozódom
ismerem a titkos ösvényeket
a suttogások helyét
részeg örömöd forrását
a mámor rám zúduló cseppjeinek ízét”

„anya száját kirúzsoztam
és kifestettem a szemei alatt,
majd elmázgáltam. legnehezebb
a sírást lerajzolni. nem elég lefelé
görbíteni a szájat, mint a rajzfilmekben”

„Az óceánt is a szavak tartották a medrében.
Maga a víz is szövegfolyamként ringott a fantázia ölén.
A vitorlák napszítta metaforák, metonímiák voltak.
És mindenütt teleírt, meztelen nők napoznak a fedélzeten.”

„színétől telítődik este hét és hét tíz között a sziget,
s mint lepattant sztéle szilánkjából a dombormű,
csorbítatlan, fényűző élet a jelenet”.

Utazás tréfás rímekben Magyarországon és a világ körül – ezzel a címmel jelenik meg hamarosan az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban Szőcs Géza gyerekeknek (és nemcsak) szánt verseskötete. A kötetben olvasható kis versek százegynéhány helyszínhez kapcsolódnak, melyek többnyire valóságosak, de akadnak köztük képzeletbeliek is. Ezekből válogattunk most egy csokorra valót.

„puha bőröd körül
nyelvem lett ruhád,
gyolcs szemérmed elé, hangtalan vonod,
ahogy fény körül libbenő bogárhad
falja a fényt, míg le nem kapcsolod”.

„miből alakulsz

mérgező tövisekből
haldokló madárfiak tollából
pompás kristályok repedéséből

akkor légy a vendégem"

„Mindig tudtam, hogy rosszul van berendezve a világ,
és lázadni kell az alattvalóit lágerekbe záró,
üldöző, meggyilkoló zsarnoki hatalom ellen,
mindenképpen lázadni kell,
még akkor is, ha esélyeink egyenlők a nullával.
Más megoldás nincs!”

„Hiszek egy útban, a szív GPS-ben –
Tévedhetetlen.”

„a pokol kapuiban
állunk: az imádság is
fegyverré vált”

„én fel nem szállok erre az idegenszívű buszra
inkább megyek gyalog, a magyar lábamon
és viszem ezt a nehéz, neve-sincs-már-mit
a magyar hátamon, a magyar hátamon”

Döbbenettel fogadtuk a hírt, hogy elhunyt Turcsány Péter.
Verseivel rá emlékezünk.

És mindenütt a pénz.
Lépni sem lehet nélküle.
(Panaszt panaszra vet az elme,
a semmi halma kavarog a képlékeny élet-vegyületben.)

A 80 éves Tőzsér Árpád Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, a Nemzet Művésze, szerkesztő, műfordító, irodalomtörténész, érdemes művész, egyetemi oktató köszöntése. Számos verseskötet, jelentékeny irodalomtudományos kiadvány, dráma, műfordítás fémjelzi alkotói munkásságát.

"Az arany vidéket végül megtaláltad?
Van hely, ahol nem kötelező
megfelelni nappal, s éjjelente
arra riadni, hogy nincs levegő?"

„Egy kezdődő napfogyatkozásban,
amelyről nem is tudunk – váratlanságával
még a csillagászokat is kicselezte – amikor
nem értjük, magunktól hunyorgunk-e
vagy másokét viszonozzuk önkéntelen,
úgy döntök, még teleírok egy papírlapot,
s amikor elkészülök vele, megfordítom
és a fogyatkozó fény fele tartom”.

röppen a cinke
a semmi vizébe, a
fodra picinyke

– Látja, már levettem a maszkot. Pucér az arcom.
Így nézek ki. Elnyertem a tetszését?

Amikor tizenöt lettem
Életem akkor kezdtem.

Az is eljött, hogy harminc
Azt mondtam semmi baj nincs.