Amikor tizenöt lettem
Életem akkor kezdtem.

Az is eljött, hogy harminc
Azt mondtam semmi baj nincs.

„Napfény, tengerpart,
sirály csap le a vízre,
hal, halál, álom”.

„Kinő a Föld kerek képén a jégszakáll,
csak óvatosan fagyhat át a tenger,
az ég arc, a Tejút kitátott krétaszáj,
ha rád morog, megtelsz friss félelemmel”.

„eltűntek mind, kagylók, csigák meg rákok,
szirének, Kirké, küklopszok, phaiákok,
és elmúlt már az otthon, Ithaka,

hűséges asszony, áruló vagy hérosz
homokká lett mind, de a vak Homérosz
világa él: hullámzó éjszaka”.

„Születésünk másnak öröm
s elmúlni is csak másban tud
létezésünk fájdalma.”

De mi a szépség, mester,
ha ösztön és indulat,
a mindig és soha
építi a lélekben az alagutakat?

„A hangok iránti szenvedélyem a lélek tüneménye,
egy hadakozó léleké, aki a máriaüveg mögött lakozik,
és életemet ki-belélegzi”.

„Vöröslő korallok integetnek,
Messzebbről ezüst halak derengnek”

„ma a fák közerkölcse kifogástalan
ma nem tüntetnek a kormány ellen
ma a háború vércséi vijjognak felettünk
s tömött sorokban vonul fel a félelem”

„szirmot bont a virág,
egyszerre a szél is zene
lesz, lágyan simogat lehelete,
és vidámabbak fent a csillagok,
ha eljön az este.”

„neked már arcod sincs,
már évek óta csak álarcaid vannak, maszkok,
azokkal pedig nem lehet mit kezdeni”

"támaszd fel a köveket
mondd: járjanak
oltsd beléjük a küzdelem
az akarat erejét"

„minden tudásunkkal fölvértezve sem
bírjuk feltérképezni sejtjeink
évmilliókon átbukó,
lélegző esőerdejét”.

Azóta várnak lenn a föld alatt,
a győzteseket megbolondították,
egymással szembe is fordították,
a Csillagfejű Szárnyas lényeket

“mint a gáz, tágulni kezdek,
elhanyagolhatóságig ritkulok,
és elvegyülök a sötétanyaggal”.

az igazán
sokatmondó
snitteket kivágják vagy
technikai okok miatt
eleve láthatatlanok
maradnak

mintha légszomjas
tölcsérbe préselődne
árnyékos falak mögül
felpattan a Nap

„Egy sötét, úszó test közeledik
és távolodik egyre.
Fedélzetén ki-be sétálnak
a világ hírei”.

„S rögtön, hogy létrejő a lét:
az én-em a te-d s az ő-je
kilátogat a létbe
hogy magát felderítse
s a létbe beleszője”

“Te vagy alattam az avar,
melyen meztelen talpam csúszik,
kocsimnak te vagy a Dakar,
benned mindenem partra úszik”