Az életben meghalok

A halált viszont túlélem

Köztes állapot ez.

Egyedül állsz a híd közepén.

Üdvözlégy kedvesem, az én nevem Petőfi Sándor,

költenék néked szerelmes verset jó néhányszor...

Ahogyan szavaidat rímbe szeded,

Elönt engem a meleg szerelem...

Gyermeklelkem

Öreg cseresznye fa tövében megpihenek,

Minden problémát és bajt hátra vetek.

A ősz hajú férfi az asztala előtt ül, s azonnal megragadja az alkalmat, hogy kinyíthassa a könyvet, mit az út mentén talált. Oly' élénk s tarka, gondolja egyenlőre csak a borítót vizsgálgatva. A kép rajta oly' annyira valósághű, mint kevés festmény, amit ezelőtt látott. Minden körvonal és árnyékolás; mesteri, véli.

Lám, ez a kép! Itt még husi voltam!

Nevetsz, bántasz, gúnyolsz miatta.

Szeptember végét várom már én veled,

Mikorra végre feltöltődik drága mobilneted...

Emlékszem, hogy egy hűvös őszi napra érkeztünk meg Sobibórba a barátaimmal együtt. Előtte egy filmet néztünk az ottani eseményekkel kapcsolatban, s a következő pillanatban már a vasútállomáson álltunk korabeli öltözetben.

Te vagy az akiért fáj a szívem,

te vagy az akiért ragyog a lelkem.

Hello Rómeó! 

Jó lenne egy tala

Szomorú ez a reggel, ahogy

a fák alatt esik az eső

itt ez az állkapocs

szélesen keringőztem rajta éjszakánként

Én élek és vagyok.

Csak élek és vagyok.

A 2x2 józansága hullaNA rám...

Fullasztó hőség tombolt a fóliasátorban. Lilla és beszélgetőpartnere megtörölték a homlokukat, szünetet tartva a legyezésben. A pólót már egyikük sem bírta magán tartani, nem mintha vonzó lett volna a látvány bármelyiküknek is.

sok szó, mit ontok, / mit sem ér, / de leírom, hisz / enni egy se kér.

Furcsa egy hely ez az én világom

Mindenki mást hisz, mint amit én látok...

Jó lenne, ha velem lennél,

Ha éjjel nappal szeretgetnél.