A vonatúttal a gyerek- és ifjúkorod minden rezdülése felidézhető: a barátnőid arca, akikkel rovásírással leveleztél, titkos postaládátok volt, sőt, egy idő után kódolt nyelven halandzsáztatok egymással, a patakban fürdés izgalma, a patakban nagyszőnyeg-mosás, nagymamád almás pitéje, nagyapáddal az erdei kirándulások.

Vajon hogyan alakul a huszadik század magyar irodalmának és zenés színpadának története, meg persze Kosztolányi Dezső és Csáth Géza pályája, ha ebben a balsorsot hordó 1910-es évben a Nemzeti Színház nem utasítja vissza Kosztolányi egy homéroszi inspirációjú színpadi játékát, amelyhez Csáth Géza írt kísérőzenét?!

Akiben működik az ítélőképesség, annak, ha a részletekkel nincs is tisztában, de a gépezet működését mindenképpen át kell látnia. Akiből meg hiányzik az objektív ítéletalkotás igénye és képessége, annak mit mondhatnék?

Olykor fölteszik nekem a kérdést: miféle bölcsességekkel nyertem meg a miniszterelnök bizalmát, hogy felkért főtanácsadójának (vagy más terminológiával: megbízottjának), mit tudhatok, amit más nem?

Sírja előtt egyetlen nappá válik több mint nyolcszáz év. Csak állok és nézek. Mellettem egy szerzetes zsolozsmázik. Szeméről ítélve távol-keleti lehet. A kegyhely a minoritáké. Az obszervánsokkal és kapucinusokkal szemben övék a történelmi elsőbbség. Ők adták Páduai Szent Antalt, Szent Bonaventúrát és Szent Maximilián Kolbét, aki önként vállalta egy rabtársa helyett a halált Auschwitzban.

A vers imádság, kapu a mindenség felé, az emberekért, és nem a költőért van, a költő csak eszköz, különleges adathordozó, az a feladata, hogy jól közvetítsen.

Megtalálták Géza sírját? Melyik Gézáét? Ki volt az a Géza? Komolyan ő találta ki a vasárnapi zárva tartást? – Tárcánkban egy kifosztott királysír nyomába eredtünk.

„Lám Béla életének is sorsdöntő színhelye volt a soknevű kastély. E fiatal mérnökhallgató és tartalékos tiszt jegyesét, Bertukát szerette el Ady az első világégés küszöbén.”

„Szeretném hinni a Gonoszt, mert akkor mindenre lenne magyarázat. Tudni, hogy övé a földi királyság, ami véget ér egyszer, és az örök semmibe hullik majd elporladva.” – Laik Eszter tárcája

Csak jó és rossz mű létezik, aki nem így olvassa a corpust, az takarja le a szerző nevét. Az irodalom nem versenysport, ahol a nők és a férfiak külön futamban mérik össze erejüket.

Hogyan tegye hasznossá magát gazdaságilag és társadalmilag egy bölcsész? Milyen követendő minták léteznek számára? Néhány példával igyekszünk segíteni. Boldog Zoltán tárcája.

Persze, hogy nyolcvanöt – bólint az ember –, legalább annyi. Hiszen a múltkor volt száz, nem igaz?

„Ha tető alatt laksz, madarak a szomszédaid. Jobbak bármilyen emberi lénynél. Zajt csapni persze ők is tudnak, néha változatosabban, mint egy felső lakó, de a madárneszezés mégis a legszórakoztatóbb ébresztő, ami létezik.” – Laik Eszter tárcája

A legtöbb férfi abban a tévhitben ringatózik, hogy neki kell kezdeményeznie. Hogy a szexben a pasié a vezérszerep. Hát ez bizony kapitális tévedés. A hímek nevetséges megfelelési kényszere.

Mit akarnak ezzel a szóval: czivilizáczió?

„Más kérdés, hogy mit szólna ehhez – például – Babits Mihály. Aki, ugye, már nem igen tud szólni. De ha tudna is, egyáltalán nem biztos, hogy a kérdéses banknak adná az arcát. Vagy oda tenné a jogdíjait, vagy itt vezetné a Nyugat szerény számláját.” – Laik Eszter jegyzete.

Szóval gyanús arc vagy, betolakodó. Néha, késő este, taxival jössz haza. Ezt is megemlíti neked. Kíváncsi, honnan érkezel ilyenkor. Mondod, irodalmi estről, utána szoktál sörözni egy keveset a barátokkal, s megesik, hogy lekésed az utolsó trolit. Na, ekkor leszel csak igazán gyanús.

„Tehát Wok and go, kérem, ahogy a kínai mondja, és tessék engem a lelkiismeretemmel, a dilemmáimmal és a honfitársaimmal itt hagyni a fenébe. Ne okozzanak nekünk problémát! Gondoltam, de nem mondtam. Ahol nincs közös nyelv, ott még lehet közös a hallgatás.” – Boldog Zoltán tárcája

„Én úgy vagyok vele, hogy az énekelni nem tudó színészek, a mértani vonalrajzoknál egy életen át kitartó festők és a kizárólag madzagcseréhez értő szakemberek esetén csupán kétségeim támadnak a tehetségüket illetően, de amikor valaki a legszűkebb szakterülete alapjaival sincs tisztában, ott meginog a civilizációba vetett bizalmam.” – Laik Eszter tárcája