„Mi a német? Öt évszázad német szerzői írják egy problematikus haza krónikáját” – áll nagy betűkkel A németek olvasókönyve* című papírfedelű kötet hátsó borítóján. Valamikor a kilencvenes évek elején vásároltam Münchenben ezt a kis német irodalmi kincsesbányát, amelyben Luthertől Goethén át Günther Grassig érdekesnél érdekesebb versek és prózák sorjáznak. De a legkülönösebb közöttük – legalábbis számomra – Heinrich von Kleist Anekdote aus dem letzten preußischen Kriege című karcolata. Mivel még annak idején, magam szórakozására lefordítottam, saját átültetésemben közlöm alább e tanulságos kis gyöngyszemet.

„Milyen szép nap is ez a teljes anyagi összeomlásra, micsoda pokoli pillanat kétezer-ötszáz forinttal és a visszahányt, dombornyomott plasztikkártyával a zsebben, a félelemmel a fejben, körülöttünk a sok-sok felszabaduló elmével, akik nem törődnek az ATM-mel, a modern ember oltárával, ami elé havonta legalább kétszer odajárulunk, meggyónjuk bűneinket, elmormogunk pár miatyánkot vagy baszdmeget, és hálát adunk a banknak, hogy megkaptuk, ami nélküle is megilletne minket.” – Boldog Zoltán tárcája

„Van abban valami meghökkentő, hogy amikor az ember békésen áztatózik egy hétfő este a fürdőkádban, egyszer csak megcsörren a telefonja, s a vonal túlvégén az édesanyja azt mondja elcsigázva, evakuálták őket. Ezt hogy érted? – kérdez vissza ilyenkor az ember, mert hát mi mást kérdezhetne hasonló helyzetben.” – Laik Eszter tárcája.

Vészjóslóra sikerült a 86. Ünnepi Könyvhét és a 14. Gyermekkönyvnapok plakátja. Egy jegyzetben elemezzük a látottakat.

Hogyan kapcsolódik össze gróf Andrássy Gyula Sztálinnal, Columbo hadnaggyal és a dalszerző-énekes Kovács Ákossal? – Molnár H. Magor jegyzete

A magyartanároknak kevés lehetőségük van arra, hogy becsempésszék a kortárs kultúrát az érettségire. Tankönyvszerzőket és középiskolai tanárokat kérdeztünk arról, mely szerzők milyen műveit teszik tétellé, és hogyan idézik be a Vad Fruttikat és a slam poetryt a szóbeli vizsgára.

Az ember tragédiájának legújabb kiadása előtt érdekes bevezetőre bukkantunk, amely képzavarai mellett a Madách-életrajz számos részletének ellentmond. Ráadásul a 18. századhoz köti a 19. századi szerzőt. Andor Csaba jegyzetét olvashatják.

Amikor a már halott íróját sújtó, több évtizedes ideológiai szilencium után 1979-ben megjelent a bukaresti Kriterion kiadásában, meg sem vettem. Nem ismertem, nem érdekelt. Az irigyelt-csodált anyaország túlparti, dél-partiumi rádiós fülelőjeként és tévés kukkolójaként – odautazni alig lehetett, a nyomtatott betű odaátról hófehér, üldözött holló volt – idegennek éreztem minden transzszilván megnyilvánulást, a táncháztól Dsidáig (már amit megismerni engedtek belőle), s ezen a magyar szak négy kolozsvári éve sem változtatott, sőt. Jó pár éve aztán nem győzöm szórni a fejemre a hamut.

Különös levelet kaptak a napokban a csődvédelem alá került Ulpius-ház Kiadó hitelezői – vagyis azok a szerzők, fordítók, szerkesztők, akiknek sok milliót nem fizetett ki a cég. Ha azt akarják, hogy megkapják a pénzüket, fizessenek. Bár még akkor sem biztos, hogy megkapják. – Laik Eszter jegyzete.

„És akkor egyszercsak felbukkan ez a Kadarkai. Nem tudom, hogyan keveredtem a videók között váltogatva az Arckép című sorozatához, ha jól emlékszem, Kulka János volt a „horog”, amin fennakadtam, aztán le se akartam jönni róla.” – Laik Eszter tárcája.

„Együtt mentünk Egerbe, a csodás, ékszerdoboznyi, hősi városba, ahol mind a ketten születtünk, együtt mentünk, hogy az érsekkel, hazánk egyik híres dogmatika professzorával interjút készítsünk. István ragyogott, örült, mint egy gyermek…” – Antall Istvánra Csepcsányi Éva emlékezik

"Nagy igazság, hogy a látható problémákra, a látható emberekre kell koncentrálni, a bajba jutott devizahitelesek pedig épp ilyenek. A bajban nevelkedett, azóta is bajban lévő, és úgy tűnik, bajban is maradó diákhitelesek viszont ezek szerint másmilyenek." – Molnár H. Magor jegyzete

A pilótafülkéből kizárt kapitány, aki a kabin ajtaján dörömböl, az utasok sikolyai közepette, miközben a zuhanófélben levő gép vészesen közelít a sziklás-havas hegyoldalhoz: olyan jelenet, amit profi légikatasztrófa-filmesek is sokért nem adnának.

A mai írás maszatol, ködösít, elföd, kiforgat, hamisít, elhallgat. Olvasni kellene inkább, a régieket, minél régebbieket, újra és újra.

A Móricz-ösztöndíjról szóló cikkünkre Zsille Gábor, a támogatásról döntő kuratórium egyik tagja (MMA) válaszolt. Néhány kijelentésére reagál lapunk szerkesztője, Boldog Zoltán.

A Móricz-ösztöndíjról szóló cikkünkre Zsille Gábor, a pályázatokról döntő kuratórium egyik tagja (MMA) válaszolt. A független pályázók egy részét egyszerűen elmebetegeknek minősíti. Reakciója itt olvasható.

Minden évben nagy érdeklődés és még nagyobb felháborodás kíséri a havi 100 000 forinttal járó Móricz-ösztöndíjak eredményhirdetését. A rendelkezésünkre álló adatok alapján megpróbáltunk néhány tendenciát feltérképezni a döntéssel kapcsolatban.

Az illetékes irodavezető, aki egy kis késéssel megérkezett, sápadt vala és reszketni méltóztatott. A biztonságiaknak kiadatott a tétlenség iránt a rendelet, s még türelmünket kérték. Nincs türelem! Felelős minisztériumot, felelős politikusokat! – Laik Eszter tárcája.

... irodalmi közvéleményünk nem szereti, ha díjakat alapítok, úgyhogy mostanában nem dédelgettem tovább ezt a gondolatot. Ezzel szemben – hogy ne csupa évfordulós, születésnapos, eseményhez kötött, s így hivatalos ízű textusokba foglaljuk, amit gondolunk – most helyesnek vélem, ha néhány héttel Bodor Ádám 79 születésnapja után, nem szervezett, nem kollektív formában, nem a PIM-ben, hanem csak így, az Irodalmi Jelen köznyilvánosságának magányában poharam az egészségére emelem, újra átadva neki akkoriban írott szavaimat.