Húsz vagy harminc éve áll őrt a konzervhegy mellett. Lehet, hogy ő az a japán katona, akit időről időre megtalálnak egy eldugott szigeten évtizedekkel a háború befejezése után.

Feleségét elfelejtő férj, sorozatgyilkosság, klimax, a dzsihádhoz kardot kapó nő, Hemingway feleségei, gyilkos szilvapuding, pelenkahegy és Jane Austen – tallózás a nőnapra időzített könyvek kínálatából. Ön megvenné őket?

"Royál szálló, Royál kasztni, Royál ágyban legjobb baszni" – mondtam tagoltan a kisfiamnak, miközben a rácsos ágy előtt frissítő reggeli tornagyakorlatokat végeztem. Ez hiba volt. Legkivált a mondás.

Bőven akadnak olyan szegediek, akiket ez a névadási vita vagy egy átnevezés visszahozhatna a köztudatba. Belelendültünk az átnevezősdibe.

„Hogyan lehet kezelni a konteólázat? Hatással lehetnek-e válaszaink a kollektív tudattalanba ivódott eszmékkel szemben, vagy vackoljunk be otthonunkba és elménkbe, kerüljük el a főbb fertőzési gócokat, s reménykedjünk halkan a túlélésben?” – Boldog Zoltán tárcája

A repülés történetében Asbóth gépe volt az első emelőcsavaros, rotoros szerkezet, amely tartósan, jól kormányozhatóan és szabadon repült. Utóbbit egyesek vitatják – szerintük a gép felrepült ugyan, de nem repült, csak állt vagy billegett a levegőben.

Zöldi László jegyzetben reagált Boldog Zoltán „Irodalom és képmutatás” című esszéjére. Írását olvashatják.

„De ettől a héttől, amikor jött ez a megmagyarázhatatlan kikapcsolva-rögtön-síp-plusz-rögzi helyzet, te már a hídtól se csörögsz. Na és ma meg, hogy pont ma… Hát ez már az én idegeim köteleinek is sok.” – Laik Eszter tárcája.

A mindenség ősanyaga az eleven tűz, amely örök és folyton változik („panta rhei”) – hirdette az ókori bölcs, Hérakleitosz. Belőle születik a föld, a csillag és még ellentéte, a víz is, majd újra tűz lesz minden. Az anyag szüntelen körforgásának, hullámzásának az egyetlen állandó, a világot irányító értelem szab törvényt: a Logosz, amelynek fizikai megnyilvánulása a tűz. Hérakleitosz homályos töredékekben fennmaradt tanítása erősen hatott a későbbi filozófusokra, főleg Platónra.

Az Eurovíziós Dalfesztivál giccsparádéjába érdemes lenne egy olyan dalt küldenünk, amely jó és fontos is egyszerre. Ilyen lehet a Wars for Nothing Csemer Boglárkától. Felsoroljuk érveinket, és a dal magyar fordítását is megtalálják a cikkben.

Ez a líra azért ennyire fojtó, és azért ennyire játszi, mert rávall a lét abszurdumára? Vagy sokkal primitívebb válasz kínálkozik? – nem a létezés, hanem a puszta itt-lét az abszurd... Itt-lét, hol?

A Szinapszis magazin 2014. decemberi számában egy cikk jelent meg „Könnyebben bukhatsz, ha a lakótársad bölcsész” címmel. Erről szóló jegyzetünk után egy harmadéves bölcsész jelentkezett véleményével. Írását olvashatják.

A Semmelweis Egyetem lapja arra figyelmezteti az orvostanhallgatókat, hogy ne lakjanak együtt bölcsészekkel, mert veszélyesek lehetnek tanulmányaikra. Mutatjuk a cikket, és könyvet is ajánlunk a jövő orvosainak.

Egy olyan tanulmányt találtam a Himnuszról, amely izgalmas ünneppé tette a magyar kultúra napját. Megpróbáltam 10 pontban összefoglalni, mi mindent tudtam meg belőle.

„Remegő kézzel babrált a zárral, szinte rátapadt az ajtóra, nekinyomta a homlokát, közben motyogott valamit, amitől úgy nézett ki, mintha a Siratófalnál imádkozna.” – Laik Eszter tárcája.

Szószerinti idézet a rádióból, egy mezőgazdasági kutatótól: „Különböző búzafajták szárazságtűrő képességét vizsgáltuk, arra voltunk kíváncsiak, hogy van-e különbség a szárazságtűrő és a nem szárazságtűrő között.” És bármilyen hihetetlen, a szorgos kutatómunka kimutatta, hogy VAN!

Hát mit gondolnak ezek rólunk?! Hogy éppen a magunkfajta csóró kisemberek veszélyeztetnék a világ első számú nagyhatalmát?! Ugyan már, mi a légynek sem ártunk! Ennek ellenére több éve megfigyelés alatt tartanak.

Hónapról hónapra haladva összegyűjtöttük az idei irodalmi év emlékezetes eseményeit. Arra biztatjuk olvasóinkat, hogy hozzászólásaikkal bővítsék listánkat!

Lehet-e őszintébb egy köpés, mint egy gratuláció? Jót tesznek-e a közösségi oldalak a kortárs irodalomnak? Nyitottak vagyunk-e egymás véleményére, vagy mindenki csak a saját „igazságát” szajkózza? Jegyzetünkben ezekre keressük a választ.

„A tarfejű beleszívott a cigarettába, krákogott egyet, aztán azt mondta:
– Valami betlehemes kéne. Jászol, meg ilyesmi, tudod.
A pufidzsekis lejjebb húzta a cipzárat, lekapta kesztyűjét, és végigmutatott a papírangyalkákon és a kisjézusokon.” – Laik Eszter tárcája.