A közösségi oldalakon zajló irodalom az instant alkotások felé tart. Visszahat-e mindez a hagyományos műfajokra? Kövesse-e a magyar irodalom a népszerű trendeket? Olvassa el a témáról szóló gyors és rövid írásunkat!

Egyáltalán, mit értenek vers alatt a tőlünk távolabbi, „egzotikus” kultúrák? Alkotnak-e verset, és mifélét a dogonok, a huculok, a madagaszkáriak, a fák koronái közt élő korowák?

A mai napot ünnepélyesen a fenti világnappá nyilvánítom, ugyanis ilyet – meglepetésemre – nem találtam. Pedig van egypár, minden napra jut kettő-három, ha nem négy-öt. Mert mindennek megvan a maga ideje – és majdnem mindennek a maga napja, mi több, világnapja. Illetve lesz, remélhetőleg.

De meg ha akadnának is olyan naiv, ma született bárányok, akik bármi fontosságot tulajdonítanának a förmedvényeinek, még azok is elgondolkodnának: vajon mi értelme van egy könyvről, amelyben József Attiláról, Faludyról, a hasonmásokról, a hatóságilag összezavart időszámításról és hasonlókról van szó: vajon miféle politikai haszon származik abból, ha sikerülne ezt a könyvet úgy beállítani, mintha az volna az üzenete, hogy Nyereg alatt puhítjuk a húst, huj-huj, Erdély, hajrá, Magyarország!
Ezen töprengenének el azok a szelíd juhocskák, és nem biztos, hogy találnának a föntiekre választ.
Ezt hívják úgy, hogy a bárányok hallgatása.
Ilyen levelet írnék Szerbhorvát Györgynek, ha egyáltalán írnék neki.

Lassan olvadtunk föl a görcsből, csók és szó és simogatás nélkül. Árván, együtt. Míg föl nem károgtak a vetési varjak.

Elképzeltük, milyen pártok indulnának az idei választásokon, ha kizárólag írók, költők, könyvrajongók és kritikusok alapította szervezetek szerepelhetnének az országos listán.

„A bölcsészélet fordított Alzheimer-kór, arra is emlékezem, amit évszázadok alatt a legtöbben már elfeledtek. Leragadok fontos kérdéseknél, mint a hirtelen bekövetkező szívmegállás a hullámvasúton, vagy az Újházy tyúkhúsleves receptjének meghamisítása, amely eredetileg öreg kakasból készült, de semmiképpen sem porból.” – Sultanus Beatus tárcája

„Mihály bácsi, aki Mihajlo Stančićként jól tudta, hogy nyelvében él a nemzet, szenvedélyesen kutatta a magyar nyelvészeti kérdéseket, ahogyan a nemzetiségek asszimilációjának lehetőségét is. Azt hiszem, mára már megelégedéssel pihentetné a szemét ezen a hatalmas olvasztótégelyen, ahol távoli kisunokahúgának horvátosan ívelt orra, tótos szeme vágása őriz még valamit az ősi földön élők vonásaiból.” – Laik Eszter tárcája.

Jókai Anna Kossuth-díja körül áll a bál. Kevesen olvassák, sokan kritizálják, támadják. Vajon politikai vagy szakmai elismerést kapott? Jó szerző vagy kizárólag a kormányzat melengeti a keblén? Jegyzetünkben ezekre keressük a választ.

Gyarmati Fanni. Egy Radnótiról írott példázatom miatt megkedvelt, Kiss Ferenccel üzent, kérte, hogy keressem meg, azt követően gyakran jártam nála, s beleegyezését bírtam, hogy egy napon átinvitáljam a szomszédból látogatóba Faludy Györgyöt. Akármilyen valószínűtlen, de soha nem találkoztak. Faludy sokáig nem tartotta jelentős költőnek Radnótit. Csak miután eljutottak hozzá utolsó éveinek remekművei, ismerte fel, hogy ki volt ez a kortársa.

Jancsó Miklósnak olyan arca, olyan feje, olyan koponyája volt, amilyennek a római szenátus nagy alakjait gondoljuk el.

Ki az, aki kezében tartja az ügyet „föntről”? P. úr, az Állami Főügyész.

1944. március 18-áról 19-ére virradóra német csapatok lépték át a Harmadik Birodalom és a vele szövetséges Magyarország határát. A Wehrmacht már évek óta „átjáróként” használta délkeleti szomszédja és fegyvertársa földjét, ezúttal azonban nem átvonulni szándékoztak katonái, hanem maradni. Hogy erőszakkal megakadályozzák Magyarország kilépését a háborúból. Megkezdődött a Margaréta-terv végrehajtása. – Hudy Árpád tárcája

A tavasz nem tetszik önmagának. Nem udvarol a mandulacserje a barackfának, nem dicsérik egymás menyasszonyi ruháját. Nem zeng himnuszt a hajnali horizont, és nem a boldogságtól szédültek a legyek. A tavasz nem örül önmagának.

Horthy a kiváló magyar üzemben készült sörétek mellett saját dühét is beleeresztette a túltenyésztett magyar vizslába, mert tudta, hiába sógora erkölcsi tartása, a hosszú papolások a belenyugvásról, a türelemről és az emberközpontúságról, jövő héten mégis kezet kell fognia a német diktátorral. – Sultanus Beatus tárcája

A József Attila Kör visszautasította a Holokauszt Emlékévhez kapcsolódó támogatást a „hivatalos állami emlékezetpolitika” miatt. A Szépírók Társasága is fontolóra vette, hogy hasonló módon tiltakozzon. Lehet-e eredménye a passzív ellenállásnak?

„Ha vannak köztünk kicsit megölhetőbbek, mint mások, akkor sok izzadság folyt el hiába a történelemben.” – Laik Eszter tárcája.

Vajon húsz év múlva lesz-e még olyan fiatal, aki árverésen vesz egy-egy szép kiadású Horatiust vagy Lucretiust? Attól félek, az én nemzedékemmel kihalnak a szenvedélyes, művelt könyvgyűjtők. – Gömöri György tárcája

Bár könyveket és számos cikket is írt – mindenekelőtt tanár volt, pedagógus. Életműve ezer és ezer kisebbségi létbe nyomorított magyar diák tudásában, erkölcsi helytállásában élt és él tovább, mert hivatása ellenére nem a szavak, hanem a példaadó tettek, a konok kitartás embere volt.

A 2013 decemberében született döntés értelmében a jövőben állami feladat lesz a tankönyvek fejlesztése és kiadása. Ennek értelmében legfeljebb két irodalomtankönyv közül választhatnak a jövőben a tanárok. A „bezúzásra” váró kiadványokat tekintettük át.